- KÁRTYÁK1420
Ajánló
Kluže erőd
Kluže
Bovec-től északra kb. 5m-re a Koritnica szurdokvölgyben a 203-as út mentén található a Kluže erőd, mely a történelem vérzivataros évszázadai alatt a Koritnica folyó hídját védte. Már a rómaiak idején stratégiailag fontos híd volt, erre vezetett a borostyánút egyik mellékútja. Később a velenceiek szerezték meg az átkelőt a Habsburgok ellenében, és így ők építették az első várat ide a XV. században. Száz év múlva azonban a völgy a Habsburgok kezébe került, akik tovább építették a várat, a Habsburgok viszont már a töröktől akarták megvédeni a várral Karintiát és a Boveci medencét. Akkoriban a Kluže erőd egy tipikus középkori vár volt, rondellákkal, bástyákkal, kapuvédő barbakánnal, vastag falakkal, fegyver- és puskapor raktárral, ciszternával, Szent György tiszteletére szentelt kápolnával. Az erőd mai arculatát elnézve ezeket nehéz elhinni. 1797-ben a Napóleon vezette francia csapatok elfoglalták a várat, azonban alig egy évtizedre rá 1809-ben a vár ismét a Habsburgok kezén volt. A XIX. század elején nem nagyon volt szükség a lerombolt, stratégia jelentőségét elvesztett vár felújítására. A XIX. század második felére, az olasz nemzeti mozgalmak megerősödésével a Habsburg birodalom elvesztette Friulit és Venetót, így a határ közelébe kerülő erőd ismét visszanyerte stratégia fontosságát. Bécs ezért az erődöt újjáépített, azonban ezt már a XIX. századi korszerű erődöknek megfelelően. Az erődben napjainkban múzeum látható, ahol az erőd és a környék csatákban nem szűkölködő, véráztatta történetét ismerhetjük meg. Az egyik teremben tekintélyes méretű maketten mutatják be részletesen a Napóleoni csapatok ostromát, a másik teremben (a környéken elmaradhatatlanul) az I. világháborús események borzalmait mutatják be. A földszinten néhány teremben békésebb kiállítási anyagok (pl.: környék geológiájáról, növény és állatvilágáról) is helyet kaptak. Nyaranta az erődben harci játékokat és bemutatókat is tartanak főleg az I. világháborús időkből.
Park Panzió Étterem
Hédervár
Mozartkugel
Salzburg
Salzburgi specialitás a mára már világhírűvé vált Mozartkugel, nugáttal bevont pisztácia-marcipán keverék. Eredetileg Paul Fürst salzburgi cukrász találta fel 1890-ben, amellyel az 1905-ös párizsi világkiállításon aranyérmet szerzett. Ezt követően a többi salzburgi cukrászda is elkezdet olcsóbb koppintásokat készíteni. Az is csak másolat amiket manapság a világ számos boltjában kaphatunk. A sok másolat miatt Fürst a terméke nevét „Original Salzburger Mozartkugel”-re változtatta, a mai napig csak kizárólag Salzburgban gyártják, és ennek köszönhetően igen drága. Fürst cukrászdája a mai napig működik az Alten Markt-nál, a Schloss Mirabell mellett. Azóta a városban három újabb üzlettel bővült a családi vállalkozás.
Vejen Kunstmuseum
Vejen
Furcsa, hogy egy olyan kis isten háta mögötti városkában, mint Vejen, egyáltalán létezik bármiféle múzeum, pedig valóban létezik. Habár dimenzióiban természetesen elmarad mondjuk a humlebaeki Louisianától, de azért ha erre járunk, és van egy-két óra szabadidőnk, felkereshetjük (már csak azért is, mert egyéb látnivalóvan a helység egyáltalán nem rendelkezik)
A kiállítóhely apropóját a helybéli híres dán képzőművész, Niels Hansen Jacobsen működése szolgáltatta, így természetes, hogy a gyűjtemény legnagyobb részét az ő, illetve szimbolista művészbarátai alkotásai teszik ki. Ezen kívül azonban vannak más festmények is, valamint – ugyancsak Jacobsen agyagmunkáira alapozva – külön kerámiarészleg is.
Nyitvatartás: K-P: 10-16h; Sz: 11-17h. A belépés ingyenes.
Wörthi-tó – Wörthersee
Maria Wörth
A Wörthi-tó (Wörthersee, szlovénül Vrbsko jezero) Karintia legnagyobb tava. A klagenfurti medencében, a Karavankák hegyláncainak lábánál, 440m tengerszínt feletti magasságban fekvő Wörthersee 16km hosszú, átlagos szélessége 1,6km, mélysége 84-85m. A nevét Maria Wörth-ről kapta, mely az ófelnémet „werder" (sziget) szóból származik. A mediterrán jellegű mikroklímájú tó nagyon kedvelt fürdő-, vízi sport- és turista központ, Európa egyik leglátogatottabb alpesi tava, Ausztria riviérájának is szokták nevezni. A tó vizének hőmérséklete nyáron 20-28 C°, télen azonban annyira befagy, hogy akkor meg a jégsportokat kedvelők kedvelt célpontja. A tavon nyaranta hajójáratok is járnak. A tóhoz rengeteg legenda és monda kapcsolódik, az egyik szerint a tó fenekén pihen az a harang, amely magától leugrott a toronyból a habokba, amikor a Maria Saal-i templom orgonáját eladták.
Írja meg Ön is
kedvenc kártyáját!
Az Ön kártyájának helye.
Ossza meg Ön is legjobb élményeit az olvasókkal.
Segítsük egymást az utazgatásban!
50. északi szélességi kör
Mainz
Az 50. északi szélességi kör pont áthalad Mainz belvárosán, ezt jelképezi a Gutenberg téren a Gutenberg szobor és a városi színház között futó 50. északi szélességi kört jelző díszburkolat.
Délegyházi szabadstrand
Délegyháza
Magyarország
Jelenleg nincsenek hírek az adatbázisunkban.
Legfrissebb kártyák
Gyémánt Fürdő
Tatabánya
A tatabányai Gyémánt Fürdőről eddig keveset lehetett hallani. Egyfelől Tatabánya nem az a klasszikus fürdőváros, másfelől a fürdő 2009. május végén nyílt meg. Egy régi, lepukkant strand helyén épült fel, nagyon kellemes környezetben. Hogy honnan kapta a gyémánt nevet, azt még nem sikerült kideríteni. (Tatabányán nem gyémántot bányásztak :-)
Megközelítés: Tatabánya nem túl frekventált részén van, egy régi bányászlakótelep mögött, szinte eldugva. Viszont maga a fürdő egy nagyon szép, fák övezte völgyben fekszik. Pest felől érkezve viszont praktikus az odajutás, mert az 1-es útról pár perc alatt oda lehet gurulni (ki van táblázva), mivel a Pesthez közelebbi oldalán van a városnak. Talán még az autópályára sem érdemes felmenni, mert nincs a közelében kihajtó, vissza felé kell jönni.
A fürdő nem gyógyvízre épül, még hőforrás sincs, csak a "csapvizet" melegítik kellemes hőfokra. A fürdő két (inkább három) részből áll: a fürdő rész, a strand és a szabadtéri uszoda. A fürdő túlnyomórészt beltéri egység, élményrészekkel, jacuzzi, szauna (külön fizetős), gyerekjátszó stb. A strand tisztán szabadtéri rész, csúszdákkal (van gumikarikás is, ami ritka!), hullámmedence, élménymedence, klassz gyerekpancsolók.
Az egész fürdő nagyon család és gyermekcentrikus. A fürdőben lévő gyerekjátszó profi (Kolping szintű). A strandon is minőségi a játszótér, és a homokozó szélén hatalmas szőnyegszerűség leterítve. A gyerekmedencékben is ötletes játékok vannak.
Árak: a minőséget és szolgáltatást tekintve a legolcsóbbak között van (2100 Ft egy teljes árú komplett belépő, és 5000 egy családi). És ami fontos: az ételárak is nagyon korrektek. Budapesttől sincs messze, benzinnel együtt is olcsóbb a pesti strandoknál.
Piccadilly Circus
London
A híres Piccadilly Circus csillogó neonfényeivel, állandó nyüzsgésével London legélénkebb szórakozó negyedének a bejárata, ahol éjjeli mulatók, pubok, mozik, színházak várják az éjszakai életre vágyókat.
A tér közepén álló Erósz szobor alatti rész kedvenc találkahely, szinte mindig vár itt valaki valakire. A London egyik szimbólumává váló szobor eredetileg a jótékonyság angyalát akarta ábrázolni, de később Erószra a szerelem istenére keresztelték át.
„Goodbye Piccadilly, Farewell Leicester Square! It’s a long long way to Tipperary, But my heart's right there.”
Carmina Burana
Benediktbeuern
1803-ban a Benediktbauerni bencés kolostorban találtak rá a középkorban itt íródott úgynevezett Carmina Burana versgyűjtemény-kódexre. A Carmina Burana XIII. századi, vándordiákok és szerzetesek által latin, alnémet, ófrancia nyelven íródott, világi verseket tartalmaz. A középkori irodalomtörténet egyik nagyon fontos gyűjteménye. Azon kívül, hogy a hol gyengéd, hol humoros, hol lírikus, hol trágár verseket, vágánsdalokat tartalmazó kódex a középkori világi költészet egyik legfontosabb, legbőségesebb gyűjteménye, azon kívül az alnémet, és ófrancia nemzeti nyelveknek is ez egyik fontos emléke, valamint a latin költészet itt érkezik el a ritmikus és rímes verseléshez.Carl Orff a Carmina Burana versgyűjtemény-kódex verseinek megzenésítésével alkotta meg az azonos nevű világhírű zeneművét, melyet először 1937-ben mutattak be Frankfurtban.
Stanko Pekovec apartmanja
Srednja Vas v Bohinju
Pekovec úr házában a Bohinj-tó melletti falvakra jellemző falusi vendéglátóhelyek egyikét találjuk (másik Marija Rozman a szintén Srendja vas v Bohinju-ban található lakhelye például). A hatalmas, régi, de jól karban tartott parasztházban számos szoba és apartman van kialakítva; mi egy hatszemélyes, három szobásban laktunk. A felszerelés átlagos volt: a fürdőszoba és a WC szép, tiszta, a szobák puritának de rendesek, a konyha tágas, bár az eszközellátottság lehetne jobb (kevés az edény, gyakran kell mosogatni). Túl szép kilátás nem kínálkozik: a ház északi frontja egy meredek domboldalra néz közvetlen közelből, a déli teteje pedig annyira kilóg, hogy alig látni alóla valamit, dehát végülis nem a házban akarjuk eltölteni az időnket általában.A tulajdonosok nem sok vizet zavarnak, csak érkezéskor és távozáskor tárgyaltunk velük, máskülönben alig érzékelni őket; leginkább az öreg nagyapa üldögél a tornácon a napfényben (bár lehet, hogy PR-okokból ültetik ki, annyira illeszkedik a falusi hangulathoz).
Reggelit mi nem kértünk, nem derült ki, hogy azzal szolgálnak-e. Egy kis szaletli van a ház előtt, távolabb pedig kiépített szalonnasütő helyet is igénybe vehetünk.
A negatívumok: a vendéglátó csak németül tud, angolul nem; nincs Internet (az egész faluban nem talátunk), a kocsit helyszűke miatt csak pár házzal odébb állíthatjuk le (a szűk utcákon a közlekedés amúgyis elég körülményes), elég nehéz a házat megtalálni - végül pedig: az előszobában valamilyen fertelmesen erős, émelyítően édes kölnivíz illata üti meg minden alkalommal a hazatérőket :)
Az apartman ára egy éjszakára 100E
Heinrich Hentzi-emlékmű
Budapest I. kerület
Habár a Hentzi-emlékmű ma már nem áll, mind hősünknek, mind az emlékműnek olyan érdekes a története, hogy a Várban kalandozók érdeklődésére talán így is számot tart.A császárpárti hadfi története a XVIII. századi Svájcban kezdődik, ahonnét családja - minekutána nagybátyja a konföderáció alkotmánya ellen tör, és kivégzik - Debrecenbe menekül; itt születik a kis Heinrich, aki magyarországi születése ellenére megveszekedett magyarellenes volt egész életében. Ezt a császár hű katonájaként bőven volt is alkalma kimutatni (bár karrierje elején még inkább Napóleon ellenében vitézkedett).
A forradalom idején az újvidéki Pétervárad erődkomplexumának parancsnoka volt, és bár e minőségében uralkodója parancsára le kellett ugyan tennie a hűségesküt a magyar alkotmányra, kereste a lehetőséget arra, hogy az erődöt a császáriak kezére juttassa, ami miatt Pestre kerül a magyarok börtönébe. Miután Windisch-Grätz a várossal együtt "felszabadítja", örömmel ajánlkozik a Budai Vár kapitányának, és - mivel a magyaroktól ezek után sok jóra nem számíthatott - a tavaszi hadjárat során körömszakadtáig védte is a Várhegyet (mondjuk nem túl lovagiasan, ugyanis fentről minden nap értelmetlen pusztításvágyból ágyúztatta Pestet). Meg is lett a jutalma: a betörő ostromlók keze által harcban halt meg a Szent György téren.
A történet azonban innen vesz érdekes fordulatot. A szabadságharc elbukása után Hentzi ugyanis háborús hőssé magasztosult, olyannyira, Hogy Ferenc József saját uralkodói zsebpénzéből emeltetett számára egy igen provokatív, 22 méteres (!) ércemlékművet a Várba (a mai Köztársasági Elnöki Palota elé nagyjából), ami ily módon az első emlékmű lett a területen. Innen a lakossági tiltakozások ellenére sem volt hajlandó eltávolítani, sőt, a honvédokat koszorúzni rendelték ki a monumentumhoz időről időre.
Végül Erzsébet királyné meggyilkolása után a városvezetők nagy ravaszul épp a Hentzi-emlékmű helyére kívántak a Sissynek mementót állítani, amit az özvegy király sem ellenezhetett. Az áruló oszlopa a Hűvösvölgybe került, majd szép lassan az enyészeté lett; ma két szoboralakot őriznek róla a Hadtörténeti Múzeumban, egy harmadikat pedig a Budapesti Történeti Múzeumban. Hiába, így múlik el a világ dicsősége...
Bánki tó
Bánk
Nógrád megyében elég kevés szabadidő eltöltésére alkalmas természeti helyet tudtam korábban a hegyeken kívül; vízre aztán végképp nem gondoltam volna errefelé. Pedig itt is van egy kis tavacska: a Bánki tó. Habár valóban elég apró - talán még a városligeti tónál is kisebb - úgy látszik, keresett pihenőhely a környéken: tele van építve a partja éttermekkel, több szálloda/panzió is áll erre, amelyek láthatóan rendelkeznek is vendégekkel. A horgászstégekből ítélve horgászni is lehet; egy nagy szabatéri színpad is látható, ahol az előadások hátteréül a nádpamacsokkal övezett tó szolgál. Még egy kis strandfürdő is van.Habár kétségtelenül van egy hangulata és többé-kevésbé rendben is tartott környék, őszintén szólva kevés motivációt érzek arra, hogy még egyszer arra kiránduljak. Azt hiszem, ez ma már így sajnos kevés.
Rác templom
Eger
A Szent Miklósnak szentelt ortodox templomot a török megszállás idején Magyarországra érkező szerbek (rácok) építették maguknak a XVII. században. Ez a jelenség egyébként nem ritkaság: Szentendrére éppúgy ezekben az időkben hajóztak fel a Dunán déli szomszédaink, ahogy a budapesti Belvárosban mai napig álló szerb templom is hasonló körülmények között épült. Egerben először egy katolikus templomot kaptak meg ezen a helyen, majd miután az leromlott, II. Józseftől engedélyt kaptak egy új istenháza építésére.Az idő múlásával aztán a szerbek olyannyira megfogyatkoztak Egerben, hogy mára a templom teljesen elveszítette híveit; csupán évente egyszer, pünkösdkor zarándokolnak ide Szentendréről a görögkeletiek istentiszteletet tartani. Máskülönben múzeumként funkcionál.
A templom az akkor közkedvelt barokk copf stílusban épült, így nagyszerűen illeszkedik az azonos stílusú városba. Igazi különlegessége belülről mutatkozik meg az ortodox liturgiában szokásos hatalmas ikonosztáz és a nálunk egzotikusnak számító térbeli berendezés formájában. Habár belépve valódi istentiszteleti hangulatot látunk, kissé körülnézve látszik, hogy nem használják erre a célra: a látható por és az esetlegesen elhelyezett különféle tárgyak mellett erre az ikonosztáz tárva-nyitva álló középső kapuja utal - erre működő keleti templomban sosem kerülhetne sor.
A templomba a belépődíj 400 Ft (2011-ben). Elvileg van nyitva tartási idő, de rugalmasságot tanúsít a gondnoknő: ha belépünk az utcáról a templomkertbe, akkor egy leleményes megoldás révén a nyíló kapu csengő jelzést ad le a gondnokházba, amire a buzgó asszonyság rögtön előjön, nyitva tartás ide vagy oda. Egyébként nem csak a Vitkovics Mihály utcai főkapunk juthatunk be a kertbe, hanem hátulról, a Kepes György Vizuális Központ udvarából is felsétálhatunk egy fedett, ámbár eléggé elhanyagolt régi lépcsőn - ilyenkor nem cseng a látogatóriasztó.
Ha már itt vagyunk, megnézhetjük a kerben álló régi szerb sírköveket, egynémelyiken még görög felirattal.
Mackó Cukrászda
Veszprém
Kívül nézve a Mackó Cukrászda teljesen érdektelen; az alaposan elfüggönyzött ablakokon át nem szűrődik ki a belső hangulat, és engem személy szerint valamiért arra a bolsevista vendéglátóegységre emlékeztet a homlokzata, ahol gyerekkoromban francia krémest és gesztenyepürét kaptam, ha jó voltam.Sokminden tehát nem ösztönöz arra, hogy a veszprémi belváros külső peremén fekvő cukrászdába benyissunk (hacsak az nem, hogy más cukrászda nem nagyon kínálkozik a környéken), de ha megtesszük, összességében bánjuk meg. A kínálat ugyanis remek, sokféle standard és különleges süteményt kínálnak, amelyek mind frissnek, hívogatónak néznek ki az üveg mögött. Pozitívum, hogy több mindent kétféle (kis és nagy) adagban is mérnek (bár nincs mindig mindegyikből kint, ami megint csak jó jel, hiszen mutatja, hogy frissiben készülnek az édességek). Persze nem mindegyik telitalálat: az általam választott gesztenyés kehely alul némi gyömölcsszirupot, fent némi gesztenyepüré-reszeléket leszámítva teljes egészében tömény tejszínhab (?) volt; ez nem csupán az 550 Ft-os árat tekintve volt némi csalódás.
A Mackó Cukrászda belső tere egyébként nem túl ingergazdag; semmiképpen sem egy előkelő polgári kávéház, dehát nem is óhajt annak látszódni. Ettől függetlenül a számos asztal és a környezet tiszta, szellős, kényelmes; talán a mennyezetről lelógó őszi dekorációt nem kellett volna erőltetni, nem illik ide. Láthatóan népszerű hely, családok, párok keresik fel nagy számban vasárnap délután.
A kiszolgálás pontos, gördülékeny, inkább tárgyilagos mint nyájas - érzékelhető, hogy a fiatal nőkből álló személyzet (vajon miért mindig fiatal nők a kiszolgálók a cukrászdákban?) energiái eléggé feszítettek. Apróság, másutt még nem láttam, de tetszett, hogy a gyógyszertárakhoz hasonlóan egy kancsó (ingyen) víz van kitéve a pulthoz, jó nagyot ihat belőle az ember a sok édesség után (láthatólag fogynak is rendesen a poharak, de odafigyelnek rá, hogy mindig pótolják). Felszolgálás egyébként nincs, a pultnál kell rendelni és fizetni, végül pedig a tálcát a használt edényekkel egy menzákon használatos állványra kell feltenni.
Két negatívum: az egyik a mosdókapacitás hiánya (még a férfivécé előtt is sorba kellett állni), a másik pedig a budapesti árszínvonal, ami ott és akkor talán kissé borsos.
