A belvárosban a Petőfi téren található ez a szobor, mely elég fiatalon ábrázolja a költőt. Magyarként Jóleső érzés látni, hogy külföldön ilyen forgalmas és központi helyen láthatjuk költőóriásunk szobrát. 1990-ben avatták fel, és a Magyar Köztársaság ajándékozta Ungvárnak. A tér egyébként kedvelt találkozó hely.

 

A belvárosban található, 1766-ban épült, háromhajós, barokk stílusú Szt. György templom Ungvár legnagyobb római katolikus temploma. Természetesen magyar nyelvű misék is vannak.

 

A mai görög katolikus székesegyház helyén egykor egy római katolikus templom és rendház állt, melyet Drugeth János építtetett a jezsuita rend számára. 1775-ben Mária Terézia a jezsuita rend feloszlatása után a templomot és a rendházat a munkácsi görög katolikus püspökségnek adományozta. Ekkor a templomot székesegyházzá, a rendházat püspöki palotává építették át, és átköltözött a munkácsi görög katolikus püspökség Ungvárra. 1878-ban a székesegyházat késő klasszicista stílusban kibővítették. A székesegyház belső tere barokk stílusú, gyönyörűek az XVIII. századi ikonosztáz, a barokk mellékoltárok, a gazdagon díszített szószék. A székesegyház kriptájában helyezték nyugalomba az 1947-ben meggyilkolt Teodor Romzsa görög katolikus püspök földi maradványait. 1998-ban maradványait a személyazonosságának minden kétséget kizáró megállapítására Budapestre szállították az országos antropológiai intézetbe. Ahonnan 2003 június 27-én tért vissza Ungvárra. A záhony-csapi határtól gyalogos zarándoklat vitte a 2001-ben boldoggá avatott vértanú püspök földi maradványait a székesegyházba, ahol másnap díszes szent liturgia keretében temették újra a székesegyház egyik mellékoltárába.
A székesegyházhoz kapcsolódó püspöki palota barokk stílusban épült, a XIX. században késő klasszicista stílusban átépítették, kibővítették. Belső termeiben megmaradtak a barokk freskók egy része. Történelmi jelentősége az épületnek, hogy 1805-ben a napóleoni háborúk idején ide menekítették a budai várból a koronázási ékszereket.

A város fölé magasodó Ungvári várról az első említést a Gesta Hungarorumban találhatjuk. "Akkor Álmos vezér és főemberei Hung várához lovagoltak, hogy elfoglalják azt. Miközben tábort ütöttek a fal körül, a várnak Laborc nevű ispánja - az ispánt az ottlakók nyelvén dukának mondták - futóra fogta a dolgot és Zemplén vára felé sietett. A vezér katonái azon a helyen felakasztották. Attól kezdve ezt a folyót az ő nevéről Laborcnak hívták. Azután Álmos vezér és katonái, bevonulva Hung várába, a hatalmas isteneknek nagy áldozatot mutattak be és négy napig tartó lakomát csaptak. A negyedik napon Álmos vezér tanácsot tartván és övéit mind megesketvén, még életében vezérré és parancsolóvá tette Árpádot. Ezért hívták Árpádot Hungvaria vezérének; összes vitézeit pedig Hungról hungvárusoknak nevezték el az idegenek nyelvén, és ez az elnevezés mostanáig él az egész világon".
Története:
Az első ungi vár eredet még a honfoglalás előtti időkbe nyúlik vissza. A vár a magyarok egyik legfontosabb erődítményévé vált. Az 1086-ban betörő besenyők nem tudták a várat bevenni. Ez egy földvár volt, mely a mai vártól délebbre feküdt Deregnye község közelében feküdt.
A másodi Ung-újvárat a tatárjárás után IV. Béla király építtette, és a XIV. század elején pusztult el. A régi földvártól északra a Gerény község dombján feküdt. Ásatások során megtalálták a kővár romjait. A vár helyőrsége részt vett az 1315-1317. évi felkelésben Károly Róbert magyar király ellen. A felkelés vereséget szenvedett és a király a romokban álló várat és környékét Drugeth Fülöpnek adományozta.
Drugeth hozzálátott a mai vár felépítéséhez. A Drugethek 369 éven át voltak a vár urai. A vár ekkor a sáncon belül két palotából és a ma is fennálló 4 sarokbástyából állt. A XVI. században a Drugeth-család olasz mérnökök tervei alapján átépítette a várat. Hatalmas kőfalakat emeltek sarkaikon rombusz alakú bástyákkal, kimélyítették és megerősítették a belső vársáncot, átépítették belső udvarát. Az akkori építmények jelentős része ma is áll. Drugeth István erős védőrendszerrel látta el a várat. 1602-től Bocskai István birtokolt a várat, majd 1606-ban visszaadta Drugeth Györgynek. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem azonban 1619-ben elfoglalta a várat, Drugeth György kénytelen volt Lengyelországba menekülni. Ungvár, hol a Habsburgok, hol az erdélyi fejedelmek birtokába jutott. 1679-ben Thököly Imre felkelő serege megszállta a várost, elfoglalta a várat. A vár urát, a Drugeth-nemzetség utolsó sarját császárhű magatartása miatt 1684-ben Kassán kivégeztették. 1691-ben Ungvár Bercsényi Miklós birtokává vált, aki megerősítette a várat, palotáját fényesen berendezte, jelentős műkincsgyűjteményt halmozott fel benne. Bercsényi és II. Rákóczi Ferenc, együtt tervezik Magyarországnak a Habsburg uralom alóli felszabadítását. Szándékuk kitudódik, Bercsényi Lengyelországba kénytelen menekülni. 1703 júniusában-júliusában a kurucok ostrom alá vették a várat. A vár osztrák védői 1704. március 16-án kénytelenek voltak megadni magukat. Ungvár lakói Rákóczi seregéhez csatlakoztak. Ungvár a Rákóczi-felkelés egyik központjává vált. A fejedelem többször is járt a várban, sőt 1707-ben egy teljes évig lakott itt. 1711 májusában Pálffy János gróf, császári főhadvezér elfoglalja a várat. 1728-ban leégett a vár, helyreállításához csak évek múlva láttak hozzá. 1776-ban a Munkácsi Görög katolikus Püspökség tulajdonába került a vár. Papneveldévé alakították. A várkertben álló templomot rossz állapota miatt lebontották.
Az árokkal körülvett vastag kőfallal és bástyákkal rendelkező várba belépve jutunk a várudvarra, ahol elénk magasodik a várpalota saroktornyos, háromszintes épülete. A külső várudvarban ezenkívül egy gótikus templom feltár romjai, millenniumi turul emlékmű, néhány XIX. századi bronz szobor található. A várpalota belső udvarában az egykori várkút, valamint gyönyörű emeletes félköríves árkádsor látható, amely valószínűleg a XVIII. században épült. A váron még napjainkban is helyreállítási munkálatok folynak. A várpalota jelenleg a Kárpátaljai Honismereti Múzeum és Képtárnak ad otthont. A múzeumban régészeti, történeti, ásvány- és földtani, természettudományi, képzőművészeti és néprajzi gyűjteményeket láthatunk.