preload preload preload preload preload preload preload preload preload preload preload preload preload preload preload preload preload preload preload preload

Piran

Település ismertető

A szavazás jelenlegi állása:

Eredmény:
2 szavazat

Az Ön véleménye:

Piran

Szavazatszám: 2

Hivatalos honlap: www.piran.si

Leírás [szerkeszt]

A többi tengerparti szlovén városhoz - Koperhez és Izolához hasonló, de őket egyértelműen felülmúló - hangulatos kisváros.

Története a dalmát városokéval teljesen azonos módon már a klasszikus ókorban kezdődött. Állítólag már a görögök állandó őrtüzet lobogtattak a félsziget csúcsán a hajók számára (a görög "pür", azaz tűz szóból eredne ezek szerint a mai Piran városnév), bár ebből az időből semmilyen emlék nem maradt fenn. Eztán jöttek a rómaiak, akik bizonyára kihasználták a jól védhető magaslat előnyeit, bár a későbbi építkezések az ő létesítményeik nyomait is eltüntették. Majd menetrendszerűen érkeztek a bizánciak, longobárdok, frankok, és Velence protektorátusává vált. A szomszédos településektől eltérően ebből a helyzetből azután kivált és afféle szabad várossá lett, majd a sokasodó kalóztámadások miatt újra visszakéredzkedett a lagúnak városa oltalma alá, amelynek békéjét és prosperitását (amelyhez az anyagi alapokat a jól jövedelmező sólepárlás képezte) a XIII. századtól a XVIII. század végéig élvezte. Ekkor osztrák, majd az I. világháború után olasz birtok lett, a II. világháború után pedig Jugoszláviához került. Jellegzetes topográfiával rendelkezik: Punta a félsziget fölé magasodó "hegy", Marciana pedig az alant húzódó, vízbe nyúló sík "alsóváros".

Jellegre tipikus mediterrán kisváros, hangulatos szűk utcácskákkal-terecskékkel. Akár egy napot is elbolyonghatunk benne, sőt, szlovéniai tengerparti időzésünk központjává is tehetjük akár - már ha sikerül itt szállást szereznünk ;)

Szerkeszt Új kártya

Látnivalók

Tartini tér

Piran

Eredmény:
Az ellipszis alakú tér helyén egykor kikötő volt Az ellipszis-alakú, méretes tér a város központja. Eredetileg érdekes módon a város kisebb hajók számára szolgáló belső kikötője volt (erre utal a két nagy zászlórúd, amelyek között jártak be a hajók), később töltötték fel (főleg az ide folyó csatornák szennyvizének bűzét akarták kiküszöbölni), ma pedig igazi mediterrán piazza. Névadója Giuseppe Tartini, Piran XVIII. századi híres szülötte, aki matematikus, pedagógus de elsősorban is zeneszerző-hegedűművész volt (őt ábrázolja a tér közepén álló szobor, és az északi oldalon áll szülőháza, amely nem mellesleg a helyi olasz kisebbség székháza is).

A téren természetesen számos kávézó (pl. a Cantina Zizola) található, de elüldögélhetünk a kőpadkákon is, miközben a teret szegélyező szép, harmonikus, barokk épületeket nézegetjük - utóbbiak közül talán a Velencei ház a legszebb. Információért a helyi turisztikai irodába kukkanthatunk be, és a tér tengerre néző bejáratánál áll meg a parkolóházba járó ingyenes busz is.

Velencei ház

Piran

Eredmény:
A piros színről hamar észrevesszük

A szlovén nyelven Benecankának nevezett Velencei ház Tartini tér legszebb épülete. A pirosra festett XV. századból származó kis palota velencei stílusban épült, különösen a sarokerkély és a hármas ablak szépsége említésre méltó  - a kereskedő városállammal való kapcsolatra utal a homlokzaton ábrázolt oroszlán, alatta a "lassa pur dir" (ám fecsegjenek) felirattal, ami alighanem a helyi szóbeszédek elleni állhatatosságot jelezte, bár nem egészen világos, hogy erre mi szükség volt pontosan.

A ház alagsorában sóüzlet működik, ahol a város hagyományos termékét, a sót lehet különféle konyhai és esztétikai feldolgozásban megvásárolni.

Szent Ferenc-templom

Piran

Eredmény:
A jobb oldali bejáraton jutunk a kerengőbe, onnan a templomba Ha a Tartini térről a Szent György-székesegyház felé kaptatunk a Bolinska utcán, akkor nagyjából félúton érjük el a Szent Ferenc-kolostort. A rendházhoz tartozó templom előtt van egy apró udvar, ahonnan először a gyönyörű reneszánsz kerengőre léphetünk be, ráadásul ingyen. Odabent kissé talán negédes gregorián zene szól felvételről, de ha szerencsénk van, akkor rajtunk kívül nem tartózkik itt más, és élvezhetjük az egykori kolostori nyugalmat és a kerengő megkapó szépségét.

A kerengőről nyílik a XVI. századból való kis Szent Ferenc-templom, ami nagyon hasonló a dalmát templomokhoz, főleg velencei olasz alkotásai díszítik. Nem annyira érdekes, mint a kerengő, de ha már előbbibe elértünk, utóbbiba is bekukkanthatunk.

Szent György-székesegyház

Piran

Eredmény:
A székesegyház a város kiemelkedő pontja (minden értelemben) Piran látképét szinte mindenhonnan a város legmagasabb pontjára, az északi tengerpart fölé magasodó szirtre húzott Szent György-székesegyház dominálja. A város védőszentjének szentelt templom maga belülről szép, de nem túlságosan rendkívüli - igaz, mivel csak a bejárati rácson át tekithetjük meg, olyan nagyon nincs is módunk szépségei felfedezésére. A XVI. századi, egyhajós épületet velencei olasz mesterek alkotásai díszítik.

Sokkal érdekesebb a templom körüli gyepes teraszról nyíló fenséges látvány: egyrészt Észak felé, a tengerre, másrészt Délre, az alant fekvő város házainak piros cserepes tetőire. Igazán kár, hogy nem helyeztek el itt néhány padot, kellemes hely lenne pihenésre, evésre-ivásra.

A Szent György-katedrálist mindenképpen ajánlom felkeresésre. Ha nem ez lenne a város legmagasabb pontja, amelynek eléréséhez át kell lábolni egész Piranon, akkor remek hely lenne arra, hogy itt kezdjük az egész városnézést. Így azonban, befejezésnek sem utolsó. A templomegyüttes részét képezi az itáliai szokás szerint külön felépített keresztelőkápolna valamint a templomtorony is.

Tovább

Étel-ital

Cantina Zizola

Piran

Eredmény:
Kis kávézó a Tartini tér sarkában A Tartini tér dél-keleti "sarkában" (már amennyire ilyenről egy ellipszis alakú tér esetében beszélni lehet), több más hasonló vendéglátó hely mellet találni a kis Zizola kantint. Van belső helyiség is, de jó időben érthető módon mindenki a teraszon ücsörög, a város szépségeit bámulva. Tulajdonképpen ez az adottság valószínűleg az egyetlen előnye, egyébként a világon semmi érdekes nincs benne. Egy kávé 1.60E, az import Guinness sör pedig 3.60E.

Egyéb

Parkolás Piranban

Piran

Eredmény:
Habár a szlovén tengerparti városokban általában nem könnyű, de nem is lehetetlen parkolóhelyet találni (olykor a VII. kerületben vagy az Örs Vezér terén problémásabb). Piran azonban kivételt képez ez alól (ennek bizonyára fokozott népszerűsége és dimbes-dombos jellegéből adódó fokozott helyszűke a magyarázata). Elég egyszerűen oldották meg, hogy még csak kísérletezni se tudjunk a kereséssel: sorompóval zárták le a városba vezető utat, amelyen csak engedéllyen hajthatunk át.

Persze le tudjuk tenni az autónkat különféle parkolókban. Ezekből három is van: minél közelebb a városközponthoz, annál drágább (a legközelebbit ráadásul, ha jól értelmeztem, csak különleges engedéllyel rendelkezők, valószínűleg helyiek vagy szállóvendégek vehetik igénybe). A legkülső a legnagyobb és legolcsóbb: ezt ajánlom a pár órára érkezőknek.

A szűk hegyi úton a város felé közeledve már időben ki van táblázva a nagy parkolóház; még akkor elérkezünk ide, amikor a várost úgyszólván nem is látjuk. Bátran hajtsunk be (ennél jobb megoldást ugyanis később valószínűleg amúgy sem találnunk). Június elején hétvégén sem okozott helyet találni, ráadásul mivel fedett, több szintes épület, a jármű nem is melegszik túl. A fizetés ilyenkor szokásos: behajtáskor kapunk egy vonalkódos jegyet, amit visszaérkezéskor az automatába helyezve kifizetünk, és a kapott másik jeggyel tudunk kihajtani a sorompón. Elég méltányos az ár: 4-5 órára 5 eurót fizettünk (2011).

Az egyetlen probléma, hogy a parkolóház igen messze van a belvárostól. Sokan (így mi is) gyalog kutyagolnak oda, ami jó 20 perces kis séta legalább, ráadásul kevéssé látványos környéken. Később kiderült, hogy a parkolóházból ingyenes busz hozza-viszi az embereket a központba (a Tartini téren van a megálló, de menet közben is megáll egy-két helyen). Nem könnyű azonban rájönni, hogy melyik busz a parkolóházas, és melyik a sima menetrendi (ez ugyanis nekünk nem jó); a megoldás: a parkolóházi busz homlokán nincs szám, illetve a hátulján (kissé diszkréten) ki van írva, hogy grátisz visz a parkolóba (ezt azonban elölről nem olyan könnyű ugye észrevenni). A bizonság kedvéért érdeklődjünk a buszvezetőtől.

További nehézség, hogy amikor a parkolóházból a városközpontba tartunk, nem evidens, hogy hol a buszmegálló. Nos, le kell menni a parkolóház legalsó szintjére (ami tulajdonképpen a tengerpart vonalánál van), és ott egy-két perc séta után érjük el a megállót (ennek is érdemes utána kérdezni). Visszafelé egyszerűbb a helyzet: könnyebb megtalálni a parkolóházat, ráadásul elég csak a leszállók sokaságát követni.