A Ljubljanica folyó és a várhegy közé ékelődő középkori óváros északi végében, kissé a házak és a szűk utcák közé bezsúfolva található az impozáns Szt. Miklós székesegyház (Stolnica Sv. Nikolaja). 1700 és 1708 között barokk stílusban épült egy korábbi román-gótikus templom helyén. A székesegyház Andrea Pozzo olasz jezsuita mester műve, aki a római Il Gesù templom mintájára építette. A latin kereszt alaprajzú, egyetlen hossz és kereszthajóval rendelkező székesegyházat a hossz és kereszthajó találkozásánál jelentős kupola tetőzi be, mely 1841-re készült el. A régi harangtorony helyére 1706-ban két tornyot emeltek. A homlokzatot és a külső falakat számos sírkő, római, középkori és barokk márványtábla díszíti, a déli falfülkében egy XIV. századi pietà található, a kapuboltozat zárókövén egy faragott Krisztusfej látható, az utóbbi kettő az eredeti vegyes római és gótikus stílusú templomból maradt. A Loyolai Szt. Ignác kápolna is Pozzo munkája. A Szt. Miklós életétének jeleneteit ábrázoló mennyezetfreskó, valamint az oldalfreskók az olasz Giulio Quaglio és fia Domenico munkái 1703-06-ból. A hátsó kupolabelsőt Matevž Langus festményei díszítik 1843-44-ből, valamint az oltárképet is ő alkotta. M. H. Löhr munkái a déli oldalon a Megváltó oltár és az északi oldalon a Szt. György oltár 1737-ből. Jože Plečnik tervei alapján készült a kórusülés és a püspöki szék. Az oltárokon és a falfülkékben látható padovai szobrok, valamint a kupola alatti fülkében az aemonai püspököt ábrázoló szobor Jacopo Contieri és Angelo Pozzo alkotásai 1713-ból. A Corpus Domini oltár a velencei Francesco Robba alkotása. A Szent Kereszt kápolnában látható Megfeszített Krisztus szobor és a keresztút France Gorše munkája. A székesegyház déli oldalsó érdekes bronzkapuja II. János Pál pápa látogatásának állít emléket.

A város fölé magasodó várhegyen található a ljubljanai vár a Grad. 1144-ben említik először írásos emlékek, de valószínűleg már a rómaiaknak is állt itt őrtornyuk, valamint előtte illír erősítés vagy vaskori település a régészeti leletek alapján. Az 1511-es földrengés a várat is lerombolta, a krajnai hercegek újjáépítették, az ötszögletű alapot és a Fütyülők tornyát megőrizték.

A vár nem túl szép és jelentős azonban külföldi turistaként két, magyar turistaként három okból érdemes felkeresni. Először is remek kilátás nyílik a városra a vártoronyból, másodszor a XVII. században készült gótikus Szt. György kápolna valóban gyönyörű, és a krajnai kormányzók címerei díszítik. A XIX. században a várat börtönkért használták, és ezért érdemes magyar emberként harmadik okból felkeresni, tudniillik 1849. május 5. és július 23. között itt tartották fogva a császáriak gróf Batthyány Lajos első felelős magyar miniszterelnököt. Emléktáblája a Szt. György kápolna mellett a toronyba vezető lépcsőház bejáratánál található.

A vár és a Szt. György kápolna látogatása ingyenes, azonban a várban lévő kiállítás és a panoráma toronyba való feljutásért is külön-külön fizetni kel. A kiállítás nem jelentős, nyugodtan kihagyható.

A panorámatoronyba a remek kilátásért érdemes felmenni, belátható az egész város és jó időben akár a Julia Alpok csúcsai, így a Trigláv is látható. A belépő a toronyba 3,5€ (2008 felnőtt) cserébe azon kívül, hogy a kettős csigalépcsőn feljuthatunk a torony tetejére még egy 3D-s virtuális történelmi sétát is tehetünk. Ez sem nagy szám, ezt is nyugodtan kihagyhatjuk, valójában egy polárszűrős 3D mozi melyben bemutatják a vár történelmét. A csigalépcső viszont érdekes kettős csigalépcső, mely elég szűk, teljesen rácsozott, és középen elég nagy a mélység. Nekem tetszett, de halottam véleményeket, hogy klausztrofóbiára és tériszonyra hajlamos embereknek nem annyira.

A várban egyébként esténként rendszeresen tartanak koncerteket, a http://www.ljubljanafestival.si/ linken megnézhetők az aktuális programok.

A Szt. Milkós székesegyházzal a bejárat fölött zárt galériával összekötött püspöki palota (Škofijska palača) eredetileg 1512-ben épült Augustin Tyfernus tervei alapján, azonban gyökeresen átalakították. 1695-ben hozták létre a boltíves nagy belső udvart, majd 1778-ban G. Gruber bécsi építész tervei alapján a copf stílusú homlokzatot. A francia megszállás idején a palotát az Illír Tartományok helytartójának székhelyéül használták. A palota pompás belső termeiben a történelem folyamán számos híres ember lakott pl.: I. Lipót valamint VI. Károly osztrák császárok, Bonaparte tábornok és I. Sándor orosz.

Ljubljana egyik jelképe a Ljubljanica folyón átívelő, a Prešernov teret és a középkori óvárost összekötő hármas híd a Tromostovje. Középső íve egy régi fahíd helyén épült 1842-ben, a másik két ága pedig 1929 és 1930 között Jože Plečnik tervei alapján.