Szlovénia egyik legértékesebb műemléke és egyben egyik fontos zarándokhelye. A román korban épült, ebből az időből származik az északi templomhajó, a gótika idején több ízben átépítették és kibővítették. A mai szentély Lokai Jurko mester munkája 1521-24-ből. A templomtorony a XVII. században épült hagyma alakú toronysisakkal és magas lanternával. 1858-ban épült a templom bejárata elé a neogótikus, nyitott, kettős oszlopcsarnok. A templom homlokzatát freskók díszítik, a legértékesebb az 1300-as évekből származó, ismeretlen friuli mester készítette freskó, mely Krisztus életét és kínszenvedését ábrázolja, a másik a Szent vasárnap az 1460-asévekből való freskó, mely Ljubljanai János mester alkotása, és mely a „kárhozatba vivő” vasárnapi munkákat ábrázolja. A mintegy 50 képmezőre osztott jelenetekben a vasárnap nem végezhető munkákat sorolták fel, melyekből megismerhető a középkori mindennapi élet. A homlokzat többi freskója Bolfgangus mester alkotása. A külső déli falon Szent Kristófnak az utazók védőszentjének freskója látható, mely Mačei mester műve. A háromhajós gótikus templombelső hálóboltozatát tömzsi oszlopok tartják, míg a freskókkal díszített csarnokszentély csillagboltozatát magas, karcsú oszlopok tartják. Freskók díszítik a sötét, északi, román jellegű hajó falait is. A legrégebbi freskók a XIV. században készültek, és Szűz Mária életének jeleneteit ábrázolják, a későbbi freskók 1453-ból valók és Bolfgangus mester művei. A híres, aranyozott, fafaragású főoltár F. J. Jamšek munkája 1652-ből. A négy aranyozott mellékoltár gótikus szobrokkal és fafaragványokkal a XVIII. századból valók, XVII. századi a kórusülés és az orgona (1649).