A város fölé magasodó nyolcszáz éves püspöki várat a terület új birtokosa a freisingi püspök épített. 1202-ben az írásos dokumentumok már erős várként említik. Az 1511-es földrengésben a vár szinte teljesen elpusztult. Fülöp püspök barokk stílusban építtette újjá. A XV. század végén hatalmas tornyot emeltek a vár közepére. 1805-ig a freisingi püspökség tulajdonában volt, ezután számos tulajdonos követte egymást, míg aztán 1890-ben az Orsolya-rendi nővéreké lett. Az 1782-ben alapított vár alatti kolostorukat összekötötték az újdonsült tulajdonukba került várral, a középső nagy tornyot lebontották, mára csak a nyomai láthatóak, a várépület szárnyait kibővítették, az építkezések húsz évig tartottak. Az így kialakított épületegyüttesükben a nővérek konviktusa és több iskola kapott helyet. Az I. világháborúban a vár katonai korházként működött. Napjainkra az U alakú, középen négyszögletű udvarral rendelkező várépületet park veszi körül. A vár egyik sarkán négyszögletű, a másik sarkán kerek torony magasodik míg a harmadik sarkán áll a harangtorony. A vár kápolnájában a Dražgoše templomból származó három aranyozott reneszánsz oltár található. 1959-óta a vár a helyi Loški muzej múzeumnak ad otthont. A múzeumban régészeti, néprajzi és képzőművészeti anyagok láthatóak, valamint egy gazdag könyvtár. A vár udvarán nyaranta szabadtéri opera előadásokat tartanak.

A Selška Sora folyó fölött átívelő középkori Kő-hidat vagy más néven Kapucinus-hidat Leopold püspök építtette a XIV. század közepén. A sors fintora, hogy mikor ugyanez a püspök átlovagolt a korlátnélküli hídon a megriadt lovával együtt leesett a hídról és a vízbe fulladt. A félkör alakú híd faragott kövekből készült. 1888-ban újjáépítették, ekkor kapta a vaskorlátját és a Nepomuki Szent János szobrot. A szobor talpazatába Škofja Loka pecsétjét vésték. A híd a tiszteletreméltó 600 évével a közép-Európai építészeti jelleg egyik legrégibb emléke. A középkorban itt a híd mellet állt a Selška kapu az őrtornyával.

A Cankarjev trg-en (Cankar tér) álló Szent Jakab plébániatemplomot (Sv. Jakab) már 1271-ben említik írásos emlékek. 1471-ben a korábbi kisebb templomot átépítették, egy nyolcszögletű oszlopokkal elválasztott háromhajós, késő gótikus templommá. Az azonos magasságú templomhajóknak csillagos mennyezete volt. Sajnos az 1511-es földrengés ennek a templomnak sem kegyelmezett, újjá kellett építeni. A jelenlegi háromhajós, csillagboltozatos templomot belül a kézművesek patrónusaiként tisztelt szentek szobrai díszítik. Az északi falon XVI. századi freskótöredékek láthatók, mely a keresztre feszítést és a templom védőszentjét ábrázolják. 1532-ben épült a magas vaskos harangtorony. A színes üvegablakok Stane Kregar alkotása 1973-ból.

A vár aljában álló Szeplőtelen Szűz Mária templomot és kolostort eredetileg a klarisszák építették 1358-ban. Egy 1669-es tűzvészt követően barokk stílusban építették újjá. 1782-től az Orsolya-rendiek tulajdona. A templomban értékes sírkövek és barokk kő szószék található, kívül figyelemre méltó a keresztre feszítést ábrázoló dombormű. 1890-ben a vár is a rend tulajdonába került, ekkor kolostorukat összekötötték az újdonsült tulajdonukba került várral, a vár középső nagy tornyát lebontották, a várépület szárnyait kibővítették, az építkezések húsz évig tartottak. Az így kialakított épületegyüttesükben a nővérek konviktusa és több iskola kapott helyet. Később a vár állami tulajdonba került.