A Limmat folyó keleti partján álló evangélikus Großmünster (főszékesegyház) uralja Zürich látképét. A hagyományok szerint Nagy Károly alapította a VIII. század végén Zürich védőszentjei Felix és Regula vértanúk sírja felett. A legenda szerint, miután a két vértanút a Limmat partján, a mai Wasserkirche helyén lefejezték a mártírok felkapták a levágott fejüket, és felcipelték a dombtetőre, ahol most a Großmünster áll. A jelenlegi román-gótikus bazilika építése a X. század végén XI. század elején kezdődött. A nyugati tornya a XV. században épült. A reformáció idején a reformáció tanaival összhangban a katedrálist minden díszétől és bútorzatától megfosztották, így a belseje szinte teljesen üres. Szerencsére azonban a gótikus freskók egy része és a főhajó román oszlopfői megmaradtak. 1 CHF ellenében feljuthatunk a katedrális ikertornyainak egyikébe, ahonnan remek kilátás nyílik a városra. Az altemplomban Nagy Károly XV. századi ülő szobra „áll” :), mely eredetileg a déli tornyot díszítette. Most egy másolat díszíti a tornyot. Érdekes a román stílusú bejárat egy 1935-ben készült bronzkapuval, és Augusto Giacometti festett üvegablakai. A székesegyházban prédikált Ulrich Zwingli és innen terjedtek el reformációs tanai.

A Limmet nyugati partján, a Münster brücke lábánál, a Großmünster-rel átellenben álló Fraumünster (Asszonyok katedrálisa) eredetileg a szomszédos kolostor temploma volt. 895-ben Német Lajos az itteni kolostor apátnőjévé lányát Hildegardot tette meg, ekkor kezdődött a templom építése. A XIII. században épült késő román stílusú szentélye, a kereszthajó korai gótikus, a főhajót több ízben átépítették, 1911-ben épült a templom neogótikus homlokzata. A Szentélyt Marc Chagall üvegablakai díszítik, melyek 1970-ben készültek. A turisták főként ezekért az üvegablakokért látogatják, azonban, szerény véleményem szerint a templom magában, üvegablakok nélkül is figyelmet érdemel. Az üvegablakok bibliai jeleneteket ábrázolnak, mindegyik üvegablaknál más-más szín dominál. A négyszögletes szentély középső fő ablaka Jézus életéből vett jeleneteket ábrázol, az ablak uralkodó színe a zöld. A tőle jobbra lévő sárga ablak a Sion-ablak, Dávid királyt és az Új Jeruzsálemet ábrázolja. A balra lévő kék ablakon Jákob látomásait figyelhetjük meg. A szentély északi falán lévő narancssárga ablak a prófétákat ábrázolja, a déli falon lévő piros és tengerészkék ablak pedig a törvényt. Chagall tervezte a kereszthajó déli ablakrózsáját is, mely a Teremtést jeleníti meg. A kereszthajó északi ablaka Augusto Giacometti Paradicsom víziója 1940-ből. A templom déli román stílusú keresztfolyosóját Paul Bodmer freskói díszítik melyek 1923 és 1932 között készültek. A kolostor alapítását, Zürich védőszentjeinek, Felix és Regula vértanú testvérpárnak az életét, valamint a város és Nagy Károly kapcsolatát ábrázolják.

A Limmat folyó mederbe ásott cölöpökre, a folyó fölé épített Városházát (Rathaus) egy középkori épület helyére 1694 és 1698 között építették. A kétemeletes barokk stílusú épület alatt hömpölyög a Limmat folyó. Maszkokat ábrázoló frízek díszítik a homlokzatot, az ablakok feletti megtört oromzatokban mellszobrok láthatóak, aranyozott díszítésű a márványból faragott kapuzat. Belül a hatalmas, barokk stílusú tanácsterem érdemel figyelmet.

A Wasserkirche (Vízi templom) azon a helyen épült, a Limmat folyó egy kis szigetére, ahol a római korban a város két védőszentje Felix és Regula vártanúk mártírhalált haltak. A legenda szerint miután a templom helyén lefejezték őket, a mártírok felkapták a levágott fejüket, és felcipelték a dombtetőre, ahol most a Großmünster áll. A Wasserkirchee eredetileg a X. században épült, azonban a későbbi századokban többször átépítették. A napjainkban látható templom 1479 és 1484 között épült késői gótikus stílusban. A reformáció idején a templomot minden belső díszítésétől megfosztották, így a napjainkban látható templombelső igencsak puritán. A folyó vízszintje alatti altemplomban látható a mártírkő, melyen fejezték le a hagyomány szerint a két vértanút, valamint a templom történetének, építésének, átépítésének, bővítésének különböző fázisait követhetjük nyomon a tablók valamint a különböző korokban épület faldarabok különböző színekkel történő megjelölése segítségével. A templomhoz építették hozzá az egykori céhes házat, a Helmhaus-t, mely most modern művészeti múzeumként működik, innen juthatunk be a templomba. Maga a templom elég ritkán található nyitva, ezért érdemes előre informálódni, vagy megnézni a bejáratnál a kiírást, és úgy tervezni a városnézést, hogy az ember visszatérjen nyitvatartási időben, érdemes megnézni.