612-ben az allemannoktól menekülő St. Gallus (Szt. Gál), ír szerzetes telepedett le itt, és alakított ki magának remetelakot, itt is halt meg 646-ban. Martell Károly Othmárt bízta meg a szent ereklyéinek gondozásával, majd Kis Pippin idején Othmár 747-ben megalapította a híres Sankt Gallen iskolát, tulajdonképpen a St. Gallen Benedek-rendi apátságot. Pár évtized leforgása alatt jelentős tudományos és művészeti központtá vált, igen számottevő könyvtárral. 818-ban Jámbor Lajos frank király birodalmi kolostori rangra emelte. 924 és 933 között a kalandozó magyarok fosztogatták. A XIII. században az apátság független fejedelemség lett, az apát vezetésével, aki egyenrangúvá vált a Német-római Birodalom hercegeivel. A későbbiekben a Habsburgok terjeszkedési politikájának, majd az appenzelli háborúknak köszönhetően az apátság hatalma és területe fogyatkozóban volt, végül a reformáció idején a város új hitre tért lakossága 1527-ben elüldözte az apátot és megszüntette a kolostort. 1532-ben a református szövetségi tartományok veresége után az apátságot újraalapították, és 1572-re az alattvalókat is sikerült rekatolizálni. A kolostor a francia forradalom után fokozatosan elvesztette területeit és hatalmát, míg végül 1805-ben a Sankt Gallen kanton tanácsa megszüntette a kolostort. Az egykori középkori, román stílusú templomból és kolostorból szinte semmi nem maradt fenn, csak az apátok sírjait rejtő altemplom. A napjainkban látható hatalmas késő barokk katedrális és kolostor épületegyüttes 1755 és 1768 között épült Peter Thumb és Johann Michael Beer tervei alapján. A mennyezeti freskókat Josef Wannenmacher festette, a főoltár Francesco Romanelli alkotása 1645-ből, és Mária mennybemenetelét ábrázolja. Figyelemre méltók a festményekkel és aranyozással díszített, 1763 és 1770 között készült, diófa kórusülések, melyek Franz Joseph Anton Feuchtmayer mester és műhelyének alkotásai, a trónok, melyeket szintén Feuchtmayer faragott és a Dirr fivérek díszítettek, az Anton Dirr keze munkáját dicsérő szószék, valamint a főhajó gazdagon díszített tizenhat barokk gyóntatószéke melyek szintén Feuchtmayer és Anton Dirr alkotásai 1761-1763-ból. Elsőre egy kicsit érdekesnek, meghökkentőknek tűnek a spenót zöld oszlopfők és mennyezeti stukkók :). Sankt Gallen-i kolostor könyvtára a világ egyik leggazdagabb középkori gyűjteménye, több mint 160 000 könyv, amelyből 2200 kéziratos és 500 elmúlt 1000 éves. Az évszázadokon át Európa egyik legjelentősebb Benedek-rendi apátsága, a Sankt Gallen-i kolostor 1983 óta a világörökség része.

 

A St. Gallen-i kolostortól északra található Szt. Lőrinc templom (St. Laurenzenkirche) eredetileg az apátság épületegyütteséhez tartozott. A reformáció idején protestáns kézbe került. A napjainkban látható neogótikus templom a XIX. századi átépítések eredménye.

Az óváros északi részén fekvő egykori fő piacteret, a Marktplatz-ot főleg XVII. és XVIII. századi házak szegélyezik. Többségük téglából épült falfestményekkel díszített homlokzatokkal, másrészük favázas faragott domborművekkel. Gyakoriak, és a város jellegzetessége a kiugró ablakfülkék.