Korond fazekasságáról lett ország illetve lassan már világhírű. A korondi fazekasság ősi hagyományai vannak, egyes szakértők szerint Európa egyik legjelentősebb fazekas központja. Korondon a fazekasság a középkorban vált iparággá. A legrégebbi évszámmal ellátott korondi csempe 1667-ből származik. Az első írásos emlék 1613-ból maradt fenn a korondi fazekasságról, melyben az udvarhelyi fazekas céh kontárkodással vádolja a korondiakat. 1643-ban I. Rákóczi György, 1682-ben Apafi Mihály rendeletben védelmezte a székelyudvarhelyi fazekasok terméketi a korondi fazekasok „kontárok” termékei ellen. A máztalan, olcsó cserépedényekkel a korondiak Csík kivételével, az egész Székelyföldet és a szász megyéket is ellátták. 1750-ben gróf Gyulaffy László, Erdély udvari kancellárja, korondi birtokos évente 4 vásárt biztosított a korondi fazekasoknak, ahol szabadon árusíthatták termékeiket. A XIX. század közepére már a korondi fazekasok termékei Erdély szerte ismertté váltak. 1820-ban korondon már ötven fazekas dolgozott. A XIX. század végén jelentek meg az olcsó mázas edények. 1893-ban a fazekasok száma 367-re emelkedett. Gáspár Gyula egy kis mázasedény gyártó műhelyt létesített. Kőrispatakról Katona Jánost és egy német festőt hozott az üzembe, egyre többen kezdték elsajátítani az új gyártási folyamatot. A mázas kerámia térhódítása a korondi fazekasság fellendülését eredményezte. Elsősorban Filep Dezsőtől a fazekasok eltanulták a művészi kivitelezést. Ez a „közönséges korondi fazék” végnapjait, valamint a régi értelembe vett fazekasság megszűnését is jelentették. A korondi fazekas termékek egyre nagyobb ismertségre tettek szert már a határokon kívül is. A turistaforgalom fellendülése fokozta a keresletet is. Az évek folyamán a kerámiatermékek híre messze túlnőtte Európa határait is. Ma körülbelül 600 ipar engedéllyel rendelkező fazekas található a faluban.

A hagyományos korondi magyar motívumok barna és zöld színűek, a kék színt a szászoktól vették át. A leggyakoribb motívumok a madár és a tulipán.