A szász evangélikus templom:
A XIII. századi eredetű román stílusú Szent Péter templom eltérően a többi, XIII. századi román stílusú templomtól, már építésekor egyhajós csarnoktemplomnak épült, négyzetes keresztbordázatú szentéllyel, félköríves apszissal, csarnokkal és nyugati oldalán toronnyal. A szentélyt eredetileg három kis (mára befalazott) ablak világította meg. A szentély boltozatának négyszögletes keresztmetszetű bordái enyhe hegyesszögben megtörnek, és egy napraforgó rozettával díszítettek zárókőben találkoznak. A szentélybe egy háromszorosan bélletelt félköríves kapun keresztül léphetünk be. A nyugati tornyot a templom elé emelték, melynek keresztboltozatú földszintje egyben az előcsarnok. A második toronyszinten épült a nyugati karzat, ami egy félkörös árkádon keresztül nyílik a templomba. A XV. században építették át erődtemplommá, ekkor épült a négyszögű védőfal, melyet három négyszögletű és egy ötszögletű torony erősíti. A külső védőfalnak csak egy L alakú szakasza maradt meg. 1500 körül a templomcsarnok eredeti fatetejét gótikus boltozatra cserélték. A csarnok sarkaiba négy oszlop utánzat került. A nyugati torony két oldalépületet kapott. A szentély fölé hatalmas nyolcemeletes tornyot emeltek az „öregtornyot”. A 2-3m vastag falaiba lőréseket alakítottak ki. A románkori diadalívet befalazták és ezáltal a szentélyt elválasztották a főhajótól. Emiatt a templom belső tere leszűkült, ezért a déli oldalon 1792-ben nyolcszögletű tágas szentélyt építettek. A régi szentély külön helyiségként megmaradt, gyönyörű freskók díszítik. Az első XIII. századi rétegen, a legrégibb erdélyi román-kori festményen Krisztus megdicsőült alakját az evangélisták jelképei veszik körül. Alatta egy dicsfénnyel ékesített női fej látható tornyos épület mellett. A második XIV. századi rétegen a 12 apostol képe vehető ki. A diadalív előtt a szentély déli falán Krisztus a kereszten, levétel a keresztről, Piéta, Sírbatétel látható nagyon rossz állapotban. A harmadik réteg, mely 1420 körül készült a boltívek között található, az utólag épített boltívek miatt nagyon megrongálva. Az északi falon: a fájdalmak férfia, Mária és egy angyal, aki szövegszalagot tart. 1792-ben a templomot tűzvész pusztította, a templomcsarnok gótikus boltozata beomlott, ezután kazettás sík mennyezetet kapott. A XVIII. században a csarnok falazatához festett ácsolatú karzatokat építettek. 1880-ban teljes körű javításon esett át az épület. 1932-ben a harangokat a nyugati toronyból a szentély tornyába helyezték át.

 

Az erődítmény:
A templomot erődítményeinek építése a XV. században kezdődött. A templomot egy dupla négyszög alaprajzú fallal vették körül. A belső kerítőfal 7-8 m magas, a négy sarokban szuroköntővel ellátott négyszögletes tornyokkal, melyeknek befelé lejtő, lapos tetejük van. Két lekopott erkély megmaradt. A belső udvarba vezető bejárat fölött a nyugati oldalon egy lövész őrtornyot emeltek, mely 60 cm-re kiemelkedik a falsíkból. A külső falazatnak nincs tornya. 1657-ben a belső fal északnyugati oldalán egy ötszögű négyemeletes fával fedett gyilokjáróval ellátott és zsindellyel fedett tornyot építettek. A 10 m magas falazat vörös-kék árnyalatú díszítést kapott. A XIX. században a kerítőfal keleti részét lebontották, helyén iskola épült. 1899-ben az északkeleti tornyot is lebontották, helyén az új iskola áll.

 

Amennyiben az erődtemplomot zárva találjuk, a kulcs elkérhető a kurátortól, aki egy zöld házban lakik ha a templom bejáratával hattal álunk a téren jobbra.