A Wies-i zarándoktemplom története annak ellenére, hogy csak néhány évszázadra nyúlik vissza, igen különleges. Azzal kezdődött, hogy a közeli steingaden-i premontrei szerzetesek Magnus Straub atya és Lukas Schweiger testvér 1730 nagypéntekére egy szobrot készítettek, mely a megkorbácsolt Jézust ábrázolta, azonban ezt a nagypénteki szokást hamar elhagyták, mert túl drámainak ítélték a hívők számára. Egy parasztasszony azonban a szobrot elrejtette a közeli Wies-ben lévő tanyáján, ahol a hagyomány szerint 1738. június 14-én a szobor könnyezni kezdett. A csoda nyomán zarándokok kezdték felkeresni a szobrot, így 1740-ben egy kápolnát emeltek Wies-ben a szobor fölé. Az egyre nagyobb számban, Európa számos országából érkező zarándokok számára az aprócska kápolna hamarosan kicsinek bizonyult, ezért II. Marinus steingadeni apát 1745 és 1754 között építette a napjainkban is látható rokokó templomot. A fehér-sárga, valamint rózsaszín templom Dominikus Zimmermann tervei alapján készült. A szobor a templom középpontjában a főoltáron került elhelyezésre. Az oltárkép a müncheni udvari festő Balthasar August Albrecht alkotása, a Szent Családot ábrázolja, amint Dávid király sírjánál áll. Az oltáron lévő szobrokat az idősebb Egidius Verhalst készítette. Az oltárt vörös (vér) és kék (isteni kegyelem) oszlopok szegélyezik. Az oltár fölötti mennyezetfreskót Johann Baptist Zimmermann egyik fő művének tarják, melyen az angyalok bemutatják az Atyának a passió jelképeit. Az előtér mennyezetén található hat freskón Krisztusnak a testi gyógyulással kapcsolatos csodái láthatóak. A főhajó mennyezet freskóján Johann Baptist Zimmermann a feltámadt Krisztust jelenítette meg. A mellékhajók mennyezeti freskói Krisztus a lélek megmentésére vonatkozó csodatetteit ábrázolják. Az oszlopok közötti szobrokat a tiroli Anton Sturm készítette a négy nagy nyugati egyházatyát (Szent Jeromos, Szent Ambrus, Szent Ágoston és I. Gergely pápa) ábrázolják. Az orgona 1957-ben készült. Dominikus Zimmermann, aki már majdnem 70 éves volt, nem tudott megválni a templomtól, amelyet legszebb munkájának tartott. Ezért a templom bejáratához közel házat épített magának, és ott élt haláláig. Hálaadásképpen a templom sikeres befejezéséért festett egy képet, amelyen magát ábrázolja, amint a megkorbácsolt Megváltó előtt térdel. A 19. század elején a szekularizáció során a templomot el akarták árverezni és lebontani, de a helyi parasztok összefogtak a megmentésére. 1983-óta a Wieskirche a Világörökség része. 1985 és 1991 között 10,6 millió német márkát költöttek a restaurálására. Napjainkban évente több, mint egy millióan keresik fel a templomot.