A lübecki óváros legrégibb és legnagyobb temploma (bár a nem túl nagy terület egyébként nem szűkölködik a szakrális helyekben), ennek ellenére mégsem ez a város székesegyháza, hanem egy nála hajszálnyival kisebb épület. Az irdatlan méretű egyház két tornya már messziről látszik, de csak közelébe érve érzékeljük igazán nyomasztó nagyságát – illetve igazából közel érve sem, mert a középkori városoknál szokásos módon nincs túl sok tér körülötte, ahonnan igazán érvényesülhetne. Főhajója 39 méteres, két ikertornya pedig 125 méteres magasságú.

A szépen gyarapodó északi hanzaváros magisztrátusa és vastag kereskedői 1200 táján határozták el, hogy városuk közepén impozáns templomot emelnek. Az eredetileg román stílusban tervezett épület építése 50 éve végére gótikus lett. Mivel a környék kőben nem igazán bővelkedik, így forradalmi módon az egészet téglából húzták – így teremtve meg azt a „téglagótika” stílust, ami aztán a Balti-tenger körül egészen Finnországig vagy hetven más egyház esetében is megfigyelhető.

Az óriási beltér különösebben nem tér el más téglagótikus templomokétól. Látványosság a nagy,  komplex csillagászati óra, amely az 1960-as években lett rekonstruálva, és 2051-ig mutatja az egyházi ünnepeket.

Az egyik torony aljában látható a két régi, lezuhant és összetört harang. A világháború idején ugyanis – az exeteri katedrális német légitámadását megbosszulandó – az angolok 1942 virágvasárnapjának előestéjén célzott bombázást intéztek a templom ellen, amely szinte teljesen kiégett. A harangok darabjait erre emlékezve hagyták az eredeti helyen. 1951-ben Adenauer kancellár ajándékozta meg újakkal az egyházat építése 700. évfordulóján.

Végül pedig egy jópofa legenda az épület keletkezésére vonatkozóan: miután kijelölték a helyszínt, és hozzáfogtak az építkezéshez, az ördög tévesen azt hitte, hogy egy kocsmát emelnek; minthogy pedig a kocsmán, italozáson keresztül sokan jutnak el hozzá, megörült a projektnek, és álruhában az építők közé vegyülve mágikus hatalmával úgy meggyorsította az építést, hogy a templom sokkal hamarabb, magasabbra kezdett emelkedni. Már csaknem befejezték, amikor hirtelen ráébredt a valóságra; úgy megdühödött, hogy az épp a kezében lévő nagy kőgerendával azon nyomban le is akarta rombolni a falakat. Az egyik építőmunkás azonban rászólt, hogy ugyan hagyja már a templomot és ne aggódjon, mert rögtön a szomszédságában valóban felhúznak majd egy kocsmát is. Ebben megnyugodva aztán az ördög épségben hagyta; az óriási gerendát pedig ma is a templom mellett láthatjuk.