Lipcse nevének hallatán valószínűleg mindenkinek a történelmi tanulmányaiból a „Népek csatája" jut az eszébe. A Napóleoni háborúk ezen döntő ütközete volt az I. világháborúig a világtörténelem legnagyobb csatája, melyben közel 550 000 katona vett részt.

A csata előzményei
Napóleon oroszországi kudarca után a Grande Armée jelentős része megsemmisült, és a furcsa vereség morálisan is rendkívül megrendítette a francia sereget. A franciákat üldöző orosz seregek először bevonultak Varsóba, majd 1813. március 11-én Berlinbe. A porosz-orosz megegyezés után a két állam hadat üzent Franciaországnak, majd elfoglalták Drezdát. Ugyan a porosz-osztrák seregek május 13-án Lützennél és május 20-22-én Bautzennél vereséget szenvedett Napóleon újonnan felállított hadseregétől, azonban svéd csapatok szálltak partra Pomerániában, majd júniusban Anglia és augusztusban az Osztrák Császárság is hadba lépett Napóleon ellen, ezzel létrejött az addigiaknál szélesebb körű 6. koalíció az Osztrák Császárság, az Orosz Birodalom, az Egyesült Királyság, Poroszország, Svédország, a Szicíliai Királyság, Spanyolország és más államok részvételével. 1813. augusztus 23-én a Blücher vezette porosz csapatok a großbeereni csatában vereséget mértek Nicolas Oudinot marsall csapataira, Napóleon viszont 1813. augusztus 26-27-én a drezdai csatában legyőzi a Schwarzenberg herceg vezette koalíciós fősereget. Mivel azonban eközben Napóleont az utolsó délnémet szövetségesei is elhagyták és a koalíciós seregek a Lipcsén áthaladó összeköttetési vonalait fenyegették, a császár kénytelen volt a városba összpontosítani erőit.

A lipcsei csata
Napóleon franciákból, olaszokból, lengyelekből, szászokból álló serege 195 000 főt számlált, míg a koalíciós osztrák-orosz-porosz-svéd-magyar haderő 340 000 főből állt. Az osztrákokat-magyarokat Schwarzenberg herceg, a poroszokat Blücher tábornagy, az oroszokat Benningsen tábornok, míg a svédeket az egykor francia marsallból lett trónörökös, Jean-Baptiste Bernadotte tábornok vezette. 1813. október 16-án Napóleon meghiúsította Schwarzenberg herceg 75 000 katonájának délről és Blücher tábornagy 54 000 emberének északról indított összehangolt támadását, de nem mért rájuk döntő csapást. Október 17-én, az átmeneti nyugalom idején a bekerítő koalíciós csapatok száma tovább nőtt Benningsen és Bernadotte csapatainak megérkezésével. Október 18-án a koalíciós haderő több mint 300 000 katonával, négy irányból indított támadást a Lipcse peremén lévő francia seregekre. A franciák kilenc órán át állták a rohamokat, majd visszaszorultak a külvárosokba. Október 19-én hajnali két órakor Napóleon az Elster folyó egyetlen hídján át megkezdte a visszavonulást nyugat felé. A visszavonulás során minden rendben zajlott addig, míg egy rémült tizedes túl korán (déli egy órakor) fel nem robbantotta a visszavonuló franciákkal zsúfolt hidat, holott a szövetségesek támadása egyelőre nem fenyegetett. A robbantás következtében az utóvéd 30 000 katonája és sebesültje csapdába esett, majd a következő napon fogságba került.

A csata következményei
Az 195 000 fős francia seregből 40 000 katona meghalt, további 35 000 fogságba került. A 340 000 fős koalíciós haderő vesztesége 55 000 halott és sebesült. A csatában el esett Józef Antoni Poniatowski marsall, lengyel herceg. A lipcsei vereség után Napóleon bukása elkerülhetetlenné vált, elveszítette a német és lengyel befolyási területét, és a szövetségesek előtt megnyílt az út a Rajnáig.
A népek csatájának és a csata áldozatainak az emlékére Lipcse határában, 1913-ra, a csata 100 évfordulójára egy monumentális, 91m magas teuton stílusú emlékművet emeltek. A városban és város környékén lépten-nyomon kisebb-nagyobb a népek csatájára vagy a csata híres áldozataira emlékeztető emlékművekbe, emléktáblákba botlunk.