A Miasszonyunk székesegyház (Münster Unserer Lieben Frau) az 1821-ben megszüntetett konstanzi püspökség és egyházmegye székesegyháza volt. Az első székesegyház bizonyosan a VII. század előtt épült a közelben álló egykori, késő római kastély romjaiból és számos, ismétlődő változtatásokon ment keresztül. A reformáció után nagyban átépítették és felújították. Ezek a folyamatos nagymértékű étépítések végül az 1853-as neogótikus piramis torony építésével értek végett. Ebbe a székesegyházba hívták össze a konstanzi zsinatot 1414 és 1418 között. A kripta a IX.-X. században épült, a kórus külső falán négy eredeti arany medállal. A keresztény világban egyedülálló „Majestas Domini”-ként ismert, legnagyobb medált az itteni kincstárban őrzik, 1000 környékéről származik. A köralakú Szent Móric rotunda 940 körül épült, és a jeruzsálemi Szent Sír templom másolata, központjában a Szent Sírt a XIII. században rekonstruálták. Ez volt a kezdeti és végpontja a Santiago de Compostelaba vezető híres középkori zarándokútnak, a „sváb útnak”. A rotunda freskói és díszítő kőfigurái gótikus és reneszánsz stílusúak. A kerengő a XIII és XV. századból való. A Szilveszter kápolnában késő gótikus freskókat figyelhetünk meg. A Szent Konrád kápolna a XIII. században épült, érdekessége a Hugo von Hohenlandenberg püspök Keresztre feszítés oltára a XVI. századból. A Szent Tamás kórus késő középkori spirális csigalépcsője különböző figurákkal gazdagon díszített. A keleti kórus gótikus kórus zsöllyéje fafaragású ornamentikával díszített, XIII. századi a román stílusú madonna. A központi főhajó románstílusú monolit oszlopai XI. századiak, a szószék 1680-ból származik. A nyugati végben található reneszánsz orgona a XVI. század elejéről való, a nyugati fal freskói különböző korokból származnak. A Walser kápolnában a késő gótikus szobrászat mestermunkái láthatóak. A székesegyház nyugati főbejáratának késő gótikus dupla kapuja, a „Konstanzi Nagy Krisztus”, fafaragásokkal gazdagon díszített. Természetesen a székesegyházba a belépés díjtalan. Fel lehet menni a toronyba is, ahonnan pazar kilátás nyílik Konstanzra és a Bódeni-tóra, azonban ide fizetni kell (2 EUR 2008). A székesegyház nem tűnik túl nagynak, azonban a keleti hátsó részem a sok kápolnával, kerengővel, altemplommal, kriptával igazi útvesztő.

A zsinat épületnek (Konzilsgebäude) is nevezett kikötői kereskedőház (Kaufhaus am Hafen) a nevéből is könnyen kitalálhatóan a kikötő partján található, és 1388-ban épült, mint gabonatároló és raktárépület a dél-európai kereskedelem részére. Ez időtájban itt volt a híres konstanzi posztó vásár központja. A konstanzi zsinat (1414-1418) alatt 1417 november 8 és 11 között ebben az épületben, az első emeleten gyűlt össze a konklávé, és itt választották meg Colonna Ottó bíborost pápává, aki az V. Márton nevet vette fel. Később az épületet többször átépítették, megváltoztatták, a XX. század kezdetétől fogva koncert és kongresszusi teremként használják, valamint étterem működik benne.

A Miasszonyunk székesegyháztól nem messze, dél-nyugatra található Szt. István templom (St. Stephanskirche) jelenlegi arculata a késő gótikus korból származik. Azonban a plébániatemplom eredete a késő római korba nyúlik vissze egy III. századi szakrális épületig. Később ez többször megsemmisült, és újra és újra felépítették, természetesen különböző módon az adott kornak megfelelően. A Konstanzi zsinat idején (1414-1418) a „Rota Romana” a legfőbb egyházi ítélőszék (pápai bíróság) ülésezett és ítélkezett a Szt. István templomban. A reformáció idején 1527 és 1549 között az eredeti bútorokat és szent kincseket szinte teljes mértékben elpusztították. A rekatolicizmus után 1550-től fokozatosan helyreállították. 1770 óta gyakori szerkezeti módosításokat végeztek rajta. A templomban a kórusülések 1270-ből származnak, a kerekboltíves ablakok festett üvegablakai késő gótikus stílusúak. A tabernákulum Hans Morinck holland szobrász alkotása 1594-ből. A barokk apostol szobrok a közeli ferences templomból származnak. A mennyezeti freskók Franz Ludwig Hermann püspöki festő alkotásai 1770 után készültek. A főhajó oszlopain látható apostolok a reneszánsz korból származnak. A főhajó felső ablakos falain lévő freskók XIX. századiak. Az északi oldalhajó freskói a XV. századból származnak, a sírfeliraton zsinat évszáma látható. 1936-ban készült a neobarokk orgona a galérián.

A konstanzi kikötő mólóján látható Imperia szobor napjainkra Konstanz jelképévé vált, bár 1993-as elkészültekor sokakat megbotránkoztatott a ledér öltözetű nőalak. A közismerten polgárpukkasztó Peter Lenk művész a szobrot lepel alatt készítette el, és mikor leleplezték, a városatyáknak nem nyerte el a tetszését, azonban a lakosság a védelmébe vette a művet. A konstanzi zsinat emlékére állított kilenc méter magas, 18 tonna súlyú szobor Honoré de Balzac, híres francia író rövid történetére a „La belle Impéria”-ra utal, mely a katolikus papság moráljának éles szatírája. Melyben Imperia elcsábítja a konstanzi zsinat bíborosait és hercegeit, és hatalmában tartja őket. A valódi történelmi Imperia egy Lucrezia de Paris nevű olasz jólnevelt kurtizán volt, aki Ferraraban született 1485-ben, tehát jóval a konstanzi zsinat után, és soha nem járt Konstanzban. A lassan körbe-körbe forgó ledér öltözetű nőalak egyik kezében Zsigmond királyt, a másikban V. Mártont tartja.