A Frauenkirche (Miasszonyunk templom) Drezda jelképe, a drezdai barokk egyik kimagasló remeke. Valószínűleg a templom mai helyén állt Drezda első temploma a XI. századból. Az évszázadok folyamán többször átépítették, mígnem a XVII. századra már nem tudta befogadni a város nagyszámú hívő seregét, ezért a városi tanács a választófejedelem jóváhagyásával 1722-ben egy új templom építése mellett döntött. A tervezéssel és a kivitelezéssel George Bährt bízták meg. 1734-ben szentelték fel a templomot, bár ekkorra még sem a kupola, sem az oltár, sem az orgona nem készült el. A monumentális, kőből készült „Steinerne Glocke"-nak (kőharang) nevezett kupola 1738-ra készült el. A teljes építkezés végül 1743-ban fejeződött be.

Az 1945. február 13-14-én a Drezda világhírű barokk belvárosát ért értelmetlen szövetséges terrorbombázás a Frauenkirche-t sem kímélte. a templom teljesen kiégett, majd két nappal a bombázás után a kupola beomlott, csak két kisebb faldarab maradt meg. A város újjáépítése során a templom romjait nem távolították el, Drezda elpusztításának és a háború rémségeinek szimbólumaként meghagyták. 1982. február 13-án keletnémet fiatalok égő gyertyákat helyeztek el a romoknál, ezzel a Frauenkirche a keletnémet békemozgalom és az erőszakmentes tüntetés szimbolikus helye lett.

Németország újraegyesítése után lelkes drezdaiak polgári kezdeményezést indított a templom újjáépítésére, melynek élére a világhírű trombitaművész Ludwig Güttler állt. Eleinte a hivatalos szervek, a műemlékvédelem, az evangélikus egyház valamint az NDK összeomlásakor jelentkező gazdasági csőd közepett a lakosság túlnyomó része sem támogatta az újjáépítést. Güttler azonban megnyerte az ügy támogatása mellé a szászországi püspököt és a főpolgármestert. 1992-ben a városi önkormányzat nagy többséggel névszerinti szavazáson az újjáépítés mellett döntött.

A templom újjáépítésére indított nemzetközi adománygyűjtő akcióra 600 000-en adakoztak, több mint 100 millió euró gyűlt össze. Egyik fő támogató a Dresdner Bank volt, az évek folyamán Güttler világszerte több mint 1500 koncertet adott, melyeknek teljes bevételét az újjáépítésre ajánlotta fel. 1999-ben Günter Blobel a német származású amerikai tudós az orvosi Nobel-díja teljes összegét 1,6 millió márkát az templom felújítására ajánlotta fel.

1992-ben kezdődtek a sziszifuszi Archeológiai rekonstrukció munkálatai Eberhard Burger építész vezetésével. Első lépésként eltávolították a templom romjait, az összes felhasználhatónak ítélt kődarabról leltárt készítettek. A huszonkétezer köbméternyi romhalmazból nyolcezer-négyszáz darab külső borítókövet és további nyolcvanhétezer, a belső falazathoz tartozó követ tudtak azonosítani és később hasznosítani. Sokat segített ebben, hogy fennmaradtak a XVIII. századi építőmester, Bähr tervei, valamint az 1930-as években végzett alapos renoválás dokumentumai is. A kövek eredeti helyét egy háromdimenziós számítógépes szimulációs program segítségével határozták meg.

A feltárás során a romok közül értékes maradványok kerültek elő. Meglepetésre az oltártér ugyan erősen sérült, de szerkezete megmaradt. A kiegészítésekhez felhasznált anyag megegyezik az eredetivel, a mesterek az Elba menti homokkőbányákban fejtett kőzetet használták, a kiegészítéseket a régi, hagyományos kőfaragó technikával készítették.

Az új kőelemek sokkal világosabbak a régieknél. A sötétszürke patina 30-50 év alatt keletkezik ebben a homokkőben, éspedig a levegő szennyezettségétől függetlenül. Ez nem felületi elszíneződés, hanem az anyag vastartalma oxidálódik a pár milliméteres felületi rétegben. A sötétebb és világosabb kövek váltakozása és a különbségek lassú, várhatóan évtizedek alatti kiegyenlítődése látványosan illusztrálja a „gyógyuló seb" képét. Emiatt a németek a Frauenkirchét nem csak az egykori ellenfelek közötti megbékélés, hanem a sokat szenvedett Drezda és vele egész Szászország újjászületésének s egyben az újraegyesített Németország szimbólumának is tartják.

A templom eredeti orgonáját Szászország és a barokk kor híres orgonaépítő mestere, Gottfried Silbermann (1683-1753) építette. Orgonáiról már kortársai, köztük Johann Sebastian Bach is a legnagyobb elismeréssel és lelkesedéssel beszéltek. Fellángolt a vita, hogy az „eredeti" mását próbálják meg újra felépíteni vagy egy teljesen új hangszert. Végül az elzászi orgonaépítő, Daniel Kern elképzelése valósult meg, aki a két tradíciót ötvözte, az eredeti Silbermann-féle orgona néhány jellegzetes részét kiegészítette újabb elemekkel.

A Frauenkirche nyolc harangjából 7 új öntésű, azonban az 5. „Mária" harangot 1518-ban öntötték, és 1925-ig a Frauenkirchében szolgált, mígnem „emlékezés" néven visszakerült régi helyére. 2005-ben szentelték fel újra a templomot. Azóta Drezda egyik legjelentősebb turista látnivalója.

A világhírű Zwinger palota a német barokk építészet egyik legjelentősebb alkotása. Nevének jelentése „szorító", így nevezték a külső és a belső városfal közötti keskeny részt, ahova később a Zwinger palotát építették. Erős Ágost franciaországi és olaszországi körútjának élményei hatására bízta meg Matthäus Daniel Pöppelmann udvari építészt egy grandiózus palota megépítésére, melyet a már stratégiai jelentőségét veszett és emiatt lebontásra kerülő várfalak helyére 1710-ben kezdtek építeni. A palota eredeti tervek szerint az Elba partjáig ért volna le. Hivatalosan 1719-ben felavatták a palotát Erős Ágost fiának II. Frigyes Ágost trónörökös és a Habsburg Mária Jozefa főhercegnő esküvője alkalmából, azonban ekkorra még csak a palota egy része készült csak el, és annak is csak a külső részei, ám az árkádos, pavilonos palotaszárny így is pazar hátteret biztosított az esküvői ünnepségekhez. Az elkészült szárny belső terei csak 1728-ra készültek el. A szobrok Balthasar Permoser munkája. 1733-ban Erős Ágost halálával a palota építkezési munkálatai félbeszakadtak, mivel az erőforrások más célokra kellettek. A palota területe ekkor nyitott volt a Semperoper tér és a folyó felé. A palotát végül az operaházat tervező Gottfried Semper, az eredeti palota tervéhez képest jóval szerényebb tervei alapján fejezte be 1847-1855 között, mikor is a palota területét a galéria szárnnyal lezárták. A szövetségesek 1945. február 13-15-i értelmetlen szőnyeg bombázása, mely Drezda óvárosa ellen irányult, a Zwinger épületét sem kímélte, szinte teljesen megsemmisült. Szerencsére a híres drezdai képtár felbecsülhetetlen értékeit már korábban evakuálták. A háború után népszavazással döntöttek az újjáépítése mellett.

A Zwinger palota galéria szárnya ad otthont a híres drezdai képtárnak a Gemäldegalerie Alte Meister-nek. Ezt részletesen a külön kártyán mutatjuk be. A képtáron kívül a palotában kapott helyet a Porzellansammlung (porcelángyűjtemény), melyben japán, kínai de főként meisseni porcelánok láthatóak, a gyűjtemény egyik leghíresebb darabja a Joachim Kändler tervezte Hattyús étkészlet, amely Heinrich Brühl számára készült, a Mathematisch-Physikalischer Salon (a matematika és fizika szalon) melyben különböző korszakokból származó tudományos eszközök, órák, szextánsok láthatóak, valamint a Rüstkammer (fegyvertár) ahol XVI-XVII. századi fegyverek, páncélok láthatóak, köztük XIV. Erik páncélzata, melyet Eliseus Libaerts készített 1562 és 1564 között.

A Zwinger további érdekességei a Kronentor (koronás kapu) mely nevét a kapu kupoláján elhelyezkedő koronáról kapta, a balusztrádokon elhelyezkedő allegorikus alakok, a Wallpavillon, mely a barokk építészet és szobrászat csodálatos összhangjának egyik remek példája, a pavilont Erős Ágost választófejedelmet szimbolizáló Herkules szobor koronáz. a Glockenspielpavillon (harangjáték pavilon), korábbi nevén Stadtpavillon (városi pavilon), mely nevét az 1924 és 1936 között meisseni porcelán harangokból álló harangjátékáról kapta, valamint a Nymphenbad (a nimfák fürdője), a szökőkutat nimfákat, haltestű félisteneket ábrázoló szobrok díszítik, barlangok szegélyezik.