preload preload preload preload preload preload preload preload preload preload preload preload preload preload preload preload preload preload preload preload

Málta

Ország-ismertető

A szavazás jelenlegi állása:

Eredmény:
203 szavazat

Az Ön véleménye:

Málta

Beutazási és tartózkodási információk [szerkeszt]

Málta az Európai Unió tagja, magyar állampolgárnak elegendő a magyar személyi igazolvány a beutazáshoz.

Nagykövetség [szerkeszt]

Magyarországnak nincs nagykövetsége Máltán. Sliemában tiszteletbeli konzulátus működik(2007). Címe:PIAZETTA, TOWER ROAD SLM 16, SLIEMA. TELEFON:+356320963, E-MAIL: msoler@daystar.com.mt

Szerkeszt

Legfrissebb kártyák

Máltai buszok

Valletta

Eredmény:
Máltán minden régi

Máltán az egyik legjobb (és nem mellékesen igen hasznos) látványosság a helyi buszok – kissé Londonhoz hasonlóan. Már az útikönyvek is felhívják rá a figyelmet, de egészen különleges dolog megtapasztalni a 20, 30, 50(!) éves matuzsálemeket utazás közben! A hangulaton kívül a buszok egyébként hasznos közlekedési eszközök, viszonylag sűrűn, pontosan járnak, olcsók (bár az ár elég kiszámíthatatlan: 0.1 és 1 MTL között váltakozik járatonként); menetjegyet felszálláskor a vezetőnél kell venni (a bérlet nem igazán éri meg; az aprót jó pontosan kiszámítani). Csúcsidőben elég zsúfoltak tudnak lenni, és gyakran alacsony belmagasságúak – magas utazóknak ez kicsit kényelmetlen.

Már elsőre szembe tűnik, hogy szinte mindegyik más és más típus, modell (nem is tudom, hogy tudnak egyszerre alkatrészt biztosítani mindhez): van nagy kirándulóbuszra, iskolabuszra, Roburra, BKV-Volvóra, páncélozott csapatszállítóra és még ki tudja, mi mindenre emlékeztető formájú. Némelyiknek még ajtaja sincs, csak úgy kell le- és fellépni. Nagyon sok példánynál a „leszállásjelző” nem más, mint egy fent végighúzódó madzag, amelyet meghúzva a vezető feje felett megszólaltatunk egy csengőt. Egyszerű, de hatékony megoldás :)

Közös bennük, hogy sárga színűek (Gozo szigetén szürkék), és bár régiek, az itthoni harminc éves 74-es troliktól eltérően élmény velük utazni, és nem érezzük minden döccenésnél azt, hogy mindjárt szétesnek. Szépen karban tartottak, és viszonylag kényelmesen lehet velük utazni, bár az ülések inkább másfél, mint két emberre méretezettek.

A buszok egy-egy buszvezető tulajdonában (vagy legalábbis állandó kezelésében) állnak, alighanem apáról-fiúra szállnak. Ennek megfelelőn a sofőrök otthonosan berendezik családi képeikkel, házioltárral, szentképekkel és még ezer mással – érdemes ezeket az installációkat böngészgetni :) Némelyiknek még fantázianeve is van (Our Lady; Lion Heart). Külön érdekesség a szélvédő fölé kívülről kiírt, legtöbbször vallásos jellegű angol jelmondat, amit több példányon láthatunk (pl.: Only Jesus Can Save You).

In Guardia! („Őrségbe!”)

Valletta

Eredmény:

Történelmi játék turistáknak, amely az egykori lovagok mindennapjait mutatja be szolgálatban. A híres St. Elmo erődben tartják (amit kizárólag emiatt nyitnak csak meg a turisták előtt, így már csak ezért is elmenni) kéthetenként egyszer, vasárnap 11 órától. Az időtartama kb. háromnegyed óra. A bemutató nem tűnik giccsesnek. A „katonák” hadiszemlét és gyakorlatot mutatnak be – főleg a muskétások és az ágyúk pukkantgatása hatásos. Rengeteg turista vesz részt a bemutatón, nem könnyű jó helyszínt találni a bámészkodáshoz.

Alborada Apart Hotel

Sliema

Eredmény:
Puritán belső

Alsóbb kategóriás, de minden alapvető igényt kielégítő szállás Sliemában. Kb. száz méterre van a tengerparttól, de az előtte álló házak eltakarják a kilátást. A közvetlen környék nem túl festői, de a buszmegállók közel vannak, és egy szupermarketet is találunk a szomszédban. A belső udvarra néző szobák csendesebbek. A szállás inkább ifjúsági hostel-szerű (többségében fiatalok is lakják, akik éjjel kissé hangosak), de kényelmes. Mintha egyúttal bérlakások is lennének az épületben. Nagy, de nem túl hangulatos szobák vannak, saját fürdőszobával-vécével, kis konyhasarokkal, műanyag asztallal és székekkel. Egész nap és éjjel ki-be járkálhatunk, mágneskártyával nyíló ajtók vannak. Egy szabadon álló, ajtó nélküli lépcsőházon jutunk fel a szobánkig, ami furcsa érzés. Lany, a tulaj kedves, testes idős helybéli (külsejében Ariel Sharon egykori izraeli miniszterelnökre emlékeztet), csak reggelente van a földszinti irodájában, de olyankor szívesen segít mindenféle apróságban (pl. kocsit bérelni). Van egyébként egy hatalmas akváriuma is. Lehet reggelit is kérni, Lany pedig vállal reptéri transzfert is a Passatjával (amit érkezéskor célszerű igénybe venni, mert elsőre nem könnyű oda találni).

Fort Rinella

Kalkara

Eredmény:
Ágyúval pukkantanak (csak vaktöltény, de elég hangos ;) )

Vallettától délre, az öböl túloldalán lévő Kalkarától Északnyugatra, a tengerre nézve találjuk ezt az igazán különleges építményt. Egy XIX. századi (tehát nem középkori) brit erődítmény, amelyet a tenger felől érkező esetleges támadások ellen építettek. Voltaképpen nem is az erőd, hanem az erőd által oltalmazott száz tonnás (!) ágyú volt benne a lényeg, ami a kor szenzációja volt.

 

Az erőd önmagában nem különösebben látványos, sőt, szinte alig lehet eleinte rálelni, olyan diszkrét (még szerencse, hogy a környéken nem nagyon van más építmény, meglehetősen elhagyatott környéken áll). Belülről szépen be van rendezve, mintha valóban a királynő katonái élnének benne ma is. Érdekesség, hogy nem állami múzeum, hanem egy történész hallgatókból álló önkéntes hagyományőrző egyesület tagjai tartják fenn és mutatják be korhű öltözékben (nem kötelező igénybe venni). Emiatt igazán eredeti a kalauzolás, viszont kissé borsos az ár (2006-ban 3 MTL).

 

Nem csak körbevezetnek, hanem kisebb katonai bemutatót is tartanak: masíroznak, őrségváltanak, puskával és ágyúval (nem a naggyal, hanem egy kisebbel), pukkantgatnak (mi is megtehetjük, ha külön fizetünk érte), eljátsszák, ahogy megvédik az erődöt fiktív támadók ellen, ráadásul mindezt zenei aláfestéssel. Kár, hogy csak háromfős a csapat :)

 

A fő látványosság a száz tonnás Armstrong-ágyú, amelynek a lövedéke önmagában is egy tonnát nyomott! Akkoriban fenyegető olasz tengeri támadások ellen telepítették a szigetre, de élesben sosem kellett használni. Külön kis kiállítás mutatja be az elkészültét, odaszállítását, installálását, stb. Kétségtelenül monumentális darab; állítólag mindössze kettő készült belőle (a másik Gibraltárnál volt), és élesben sosem használták. Gyakorlatra is alig, mert olyan drága és macerás volt; az egyik alkalommal lövés után Vallettában minden ablak kitörött :)) Ezután lövés előtt kihirdették, hogy az ablakokat nyitva kell tartani :))

 

Az odajutás a 4-es busszal a legegyszerűbb; kb. fél óra az út, de csak óránként jár. Csak csoportos turnusok vannak óránként, és nem is túl sok egy nap, úgyhogy jól tájékozódjunk!

Azúr Ablak

Gharb

Eredmény:
Felmenni tilos

Málta, és főleg Gozo nagy részét meredek, sziklás tengerpart veszi körül, ahol számos különleges természeti látnivaló akad. Ezek közül az egyik leghíresebb az Azúr Ablak – tulajdonképpen egy sziklaív a tenger felett. Vigyázat, nem keverendő össze a főszigeten lévő Kék Barlanggal!

 

Az Azúr Ablak az eleve félreesőbb Gozo legtávolabbi (nyugati) részén található, emiatt egyébként viszonylag kevés turista jut el ide. Tulajdonképpen lakatlan vidéken, a legközelebbi városka talán Gharb. Mivel Gozo egészén elég nehézkes a tömegközlekedés (a buszok ritkán és rendszertelenül járnak), célszerű autót bérelni és úgy odamenni. Esetleg gyalog vagy biciklivel, robogóval.

 

A környék kietlen, sziklás, nincs növényzet és lakosság, sőt semmiféle épület sem. Részben épp ez adja meg a hely nyugodtságát. A sziklaív tetejére nem lehet felmenni (igaz, ezt csak egy tábla tiltja, más nem akadályozza). Érdekesek a sómarta sziklamélyedések is. Ha ügyesek vagyunk, a sziklákon a víz pereménél körbekapaszkodva eljuthatunk az Ablak tövéhez egy kis barlanghoz – itt érdemes piknikezni egyet :)

Legjobb kártyák

In Guardia! („Őrségbe!”)

Valletta

Eredmény:

Történelmi játék turistáknak, amely az egykori lovagok mindennapjait mutatja be szolgálatban. A híres St. Elmo erődben tartják (amit kizárólag emiatt nyitnak csak meg a turisták előtt, így már csak ezért is elmenni) kéthetenként egyszer, vasárnap 11 órától. Az időtartama kb. háromnegyed óra. A bemutató nem tűnik giccsesnek. A „katonák” hadiszemlét és gyakorlatot mutatnak be – főleg a muskétások és az ágyúk pukkantgatása hatásos. Rengeteg turista vesz részt a bemutatón, nem könnyű jó helyszínt találni a bámészkodáshoz.

Alborada Apart Hotel

Sliema

Eredmény:
Puritán belső

Alsóbb kategóriás, de minden alapvető igényt kielégítő szállás Sliemában. Kb. száz méterre van a tengerparttól, de az előtte álló házak eltakarják a kilátást. A közvetlen környék nem túl festői, de a buszmegállók közel vannak, és egy szupermarketet is találunk a szomszédban. A belső udvarra néző szobák csendesebbek. A szállás inkább ifjúsági hostel-szerű (többségében fiatalok is lakják, akik éjjel kissé hangosak), de kényelmes. Mintha egyúttal bérlakások is lennének az épületben. Nagy, de nem túl hangulatos szobák vannak, saját fürdőszobával-vécével, kis konyhasarokkal, műanyag asztallal és székekkel. Egész nap és éjjel ki-be járkálhatunk, mágneskártyával nyíló ajtók vannak. Egy szabadon álló, ajtó nélküli lépcsőházon jutunk fel a szobánkig, ami furcsa érzés. Lany, a tulaj kedves, testes idős helybéli (külsejében Ariel Sharon egykori izraeli miniszterelnökre emlékeztet), csak reggelente van a földszinti irodájában, de olyankor szívesen segít mindenféle apróságban (pl. kocsit bérelni). Van egyébként egy hatalmas akváriuma is. Lehet reggelit is kérni, Lany pedig vállal reptéri transzfert is a Passatjával (amit érkezéskor célszerű igénybe venni, mert elsőre nem könnyű oda találni).

Fort Rinella

Kalkara

Eredmény:
Ágyúval pukkantanak (csak vaktöltény, de elég hangos ;) )

Vallettától délre, az öböl túloldalán lévő Kalkarától Északnyugatra, a tengerre nézve találjuk ezt az igazán különleges építményt. Egy XIX. századi (tehát nem középkori) brit erődítmény, amelyet a tenger felől érkező esetleges támadások ellen építettek. Voltaképpen nem is az erőd, hanem az erőd által oltalmazott száz tonnás (!) ágyú volt benne a lényeg, ami a kor szenzációja volt.

 

Az erőd önmagában nem különösebben látványos, sőt, szinte alig lehet eleinte rálelni, olyan diszkrét (még szerencse, hogy a környéken nem nagyon van más építmény, meglehetősen elhagyatott környéken áll). Belülről szépen be van rendezve, mintha valóban a királynő katonái élnének benne ma is. Érdekesség, hogy nem állami múzeum, hanem egy történész hallgatókból álló önkéntes hagyományőrző egyesület tagjai tartják fenn és mutatják be korhű öltözékben (nem kötelező igénybe venni). Emiatt igazán eredeti a kalauzolás, viszont kissé borsos az ár (2006-ban 3 MTL).

 

Nem csak körbevezetnek, hanem kisebb katonai bemutatót is tartanak: masíroznak, őrségváltanak, puskával és ágyúval (nem a naggyal, hanem egy kisebbel), pukkantgatnak (mi is megtehetjük, ha külön fizetünk érte), eljátsszák, ahogy megvédik az erődöt fiktív támadók ellen, ráadásul mindezt zenei aláfestéssel. Kár, hogy csak háromfős a csapat :)

 

A fő látványosság a száz tonnás Armstrong-ágyú, amelynek a lövedéke önmagában is egy tonnát nyomott! Akkoriban fenyegető olasz tengeri támadások ellen telepítették a szigetre, de élesben sosem kellett használni. Külön kis kiállítás mutatja be az elkészültét, odaszállítását, installálását, stb. Kétségtelenül monumentális darab; állítólag mindössze kettő készült belőle (a másik Gibraltárnál volt), és élesben sosem használták. Gyakorlatra is alig, mert olyan drága és macerás volt; az egyik alkalommal lövés után Vallettában minden ablak kitörött :)) Ezután lövés előtt kihirdették, hogy az ablakokat nyitva kell tartani :))

 

Az odajutás a 4-es busszal a legegyszerűbb; kb. fél óra az út, de csak óránként jár. Csak csoportos turnusok vannak óránként, és nem is túl sok egy nap, úgyhogy jól tájékozódjunk!

Szent Ágoston körmenet

Valletta

Eredmény:
Cipelik a nehéz szobrot

Aki május elején jár Vallettában, és látni akar egy hamisítatlan déli vallási-polgári népünnepélyt, az feltétlenül vegyen részt Szent Ágoston ünnepi körmenetén! Hasonlót láthattunk a Keresztapa című filmben, az olasz negyedben is. Ottjártamkor május 5-re esett, valószínűleg az ez idő tájt lévő vasárnap tartják minden évben. Onnan tudni, hogy itt az ideje, hogy Valletta utcáinak egy részét – a körmenet útvonalát – felülről lógó óriási vörös körmeneti zászlók tarkítják.

 

A körmenet este hat felé indul a mise után, és nagy, vidám, lelkes tömeg, fúvószenekarok kísérik; az utcák házaiból a bámészkodók konfettit és nagy kupac csíkokra vágott papírt szórnak. A menet élén maffiózókra emlékeztető öreg városi elöljárók járnak elöl, a szobrot pedig közvetlenül papok kísérik.

 

Magát az óriási, több méteres szobrot a Szent Ágoston templomból hozzák ki vállon beöltözött férfiak. Dögnehéz lehet már ránézésre is! Emiatt csak lassan, egymásba ölelkezve, ritmikusan lépve tudják néhány lépést vinni, aztán pihenniük kell (a szobrot alátámasztva leteszik). Emiatt elég lassan halad a körmenet, és persze szép kis szemetet hagy maga után.

Azúr Ablak

Gharb

Eredmény:
Felmenni tilos

Málta, és főleg Gozo nagy részét meredek, sziklás tengerpart veszi körül, ahol számos különleges természeti látnivaló akad. Ezek közül az egyik leghíresebb az Azúr Ablak – tulajdonképpen egy sziklaív a tenger felett. Vigyázat, nem keverendő össze a főszigeten lévő Kék Barlanggal!

 

Az Azúr Ablak az eleve félreesőbb Gozo legtávolabbi (nyugati) részén található, emiatt egyébként viszonylag kevés turista jut el ide. Tulajdonképpen lakatlan vidéken, a legközelebbi városka talán Gharb. Mivel Gozo egészén elég nehézkes a tömegközlekedés (a buszok ritkán és rendszertelenül járnak), célszerű autót bérelni és úgy odamenni. Esetleg gyalog vagy biciklivel, robogóval.

 

A környék kietlen, sziklás, nincs növényzet és lakosság, sőt semmiféle épület sem. Részben épp ez adja meg a hely nyugodtságát. A sziklaív tetejére nem lehet felmenni (igaz, ezt csak egy tábla tiltja, más nem akadályozza). Érdekesek a sómarta sziklamélyedések is. Ha ügyesek vagyunk, a sziklákon a víz pereménél körbekapaszkodva eljuthatunk az Ablak tövéhez egy kis barlanghoz – itt érdemes piknikezni egyet :)