Az Aluksne-tavon található apró szigetet hosszú fahíd köti össze a parttal. A szigeten csónakkikötő és sportpálya mellett a Livóniai Lovagrend valamikori, svédek által felrobbantott erődjének romjait tekinthetjük meg, és egy jót sétálhatunk.

A várostól Északra, a sziget túloldalán lévő temető-dombon találjuk ezt a magaslatot. Déli részén egy antik romot idéző építmény áll (alighanem ez lenne a „templom”), amely – az akkoriban szokatlan politikai korrektség jegyében – 1803-ban épült az Északi Háború nagy ellenfeleinek, a svéd Wolf kapitánynak és az orosz Seremetyev marsallnak, valamint katonáiknak emlékére, akik a szigetvárnál ütköztek meg. Szép kilátás nyílik innen dél felé a városra, de még szebb talán az emlékműtől néhány lépésre épült „Naphídról” – ez meglehetősen céltalan, l’art pour l’art építénynek tűnik egyébként, amely a semmiből a semmibe vezet.

A XIX. század második felében épült neogót kastélyt az egyik helyi nemes, Alexander von Vietinghoff építtette a tó partján, a várostól kissé keletre. Miután már kaszárnya is volt, ma helytörténeti és művészeti múzeumként szolgál. Talán a kastélypark érdekesebb magánál az épületnél: az akkoriban divatos mintát követő angolpark a maga 40 hektárjával és 152 féle fafajtájával az egyik legkedveltebb botanikus kert a Baltikumban. A tópart felé eső része kissé túlburjánzott növényzetével, nádasaival inkább a Tüskevárból ismert mocsárvilágra emlékeztet, ahol fahidakon közlekedhetünk. A parkban lépten-nyomon a XXI. század szobrászművészetének szabadtéri „remekeibe” botlunk, illetve több érdekes építményt (Vietinghoff-mauzóleum, obeliszk, pálmaház) is felfedezhetünk.

A városka közepén magasodó templomtornyot mindenhonnan jól látni, kiváló tájékozódási pont. A XVIII. század végén a helyi Vietinghoff báró által épített épület az ún. „korai lett klasszicizmus” remek példája (már ha valóban létezett ilyen egyáltalán). Belül találhatjuk a Glück-féle első bibliafordítás eredeti példányát.