Lettország
Legfrissebb kártyák
Hotel Ierulle
Aluksne
Hangulatos kis hotel a „belvárosban”: csak egy emelet + padlástér, kb. 8 szoba lehet benne. Sajnos a recepciós néni – aki egyben a szobaasszony és szakácsnő is – csak oroszul beszél az anyanyelvén kívül (hacsak nem ez egyúttal az anyanyelve is), de egyébként kedves, bár egy kissé visszahúzódó típus.
A szállás jó: minket egy kétszobás apartmanban szállásoltak el, amely erkéllyel nyílik az utcára (itt a forgalom nem zavaró). A fürdőszoba rendben, bár az ósdi vasradiátort talán lecserélhetnék. Közös hűtő van a folyosón, ugyanitt egy kandallós társalgó (innen ugyanarra az utcai erkélyre lehet jutni, mint az egyik szobából. Itt kapjuk a reggelit, ám mivel a helyiség elég kicsi, várnunk kell rá, amíg a nálunk fürgébben kelő vendégek jóllaknak (és reménykednünk, hogy nem ettek meg mindent a „svédasztalként” kitett tálcákról); a reggeli egyébként nem a legkiadósabb, de elmegy.
Az épület mögötti nyitott udvarra be lehet állni kocsival. Internet nincs. Az ár 30 Lv. Érdemes venni a recepción az Aluksne turistafüzetkéből. E-mail: ierulle@aluksne.lv (webcímet nem találtam).
Altins bistro
Aluksne
Jó példája a Baltikumban sokfelé még megtalálható önkiszolgáló éttermeknek. A városközpontban, nem messze a tóparttól leljük a nem különösebben impozáns épületet. Odabent egy színvonalasabb egyetemi menza képével találkozunk. Mi már estefelé vetődtünk be, de még így is rengetegféle ételből válogathattunk, amiben számos fiatalkorú munkatárs segít (sajnos gyatra idegennyelv-tudással). Főleg a levesek, saláták és a desszertek számítanak „egzotikusnak” – persze ilyenkor a kellemes/kellemetlen meglepetés lehetősége mindig adott ;) Gyors, laktató, érdekes és olcsó, bár kétségtelenül nem valami exkluzív étkezési lehetőség - már ha ez számít valakinek ;)
Anna vár romjai
Aluksne
Az Aluksne-tavon található apró szigetet hosszú fahíd köti össze a parttal. A szigeten csónakkikötő és sportpálya mellett a Livóniai Lovagrend valamikori, svédek által felrobbantott erődjének romjait tekinthetjük meg, és egy jót sétálhatunk.
Aluksne-tó
Aluksne
Valószínűleg egész Aluksne tulajdonképpen a tó miatt jött létre. Az ország negyedik legnagyobb, több kisebb szigettel pettyezet vízfelülete kedvelt pihenőhely, bár a vízisportok helyett inkább kirándulásra, horgászatra alkalmas igazán: a turisztikai infrastruktúra (pl. hajóbérlés) még nem túl fejlett.
Bibliamúzeum
Aluksne
Aluksne a lett Vizsoly: itt fordította le ugyanis – a neve alapján talán nem tősgyökeres lett – Ernst Glück tiszteletes lett nyelvre a Szentírást az 1680-as években (az Ó- és Újszövetség lefordítása után egy-egy tölgyfát ültetett a Pils iela főutcán, ezeket mi nem találtuk). Ennek a munkának a tiszteletére nyitottak a városban Bibliamúzeumot a lutheránus templom közvetlen közelében, ahol a neveztes ősfordítás másolatán kívül számos más szent könyvek is találhatók külföldi bibliáktól kezdve liturgikus- és énekeskönyvekig. Belépő 0.30 Ls
Aluksne temető
Aluksne
A várostól északra, a tóba nyúló félszigeten találjuk az idilli, csendes temetőt (megközelítés kocsival vagy gyalog tanácsos.) Az alacsony kőfallal körülvett sírkertnek a civil temető mellett van egy szépen rendezett, nem túl nagy katonai része is, egészen a félsziget csúcsa felé. Akinek van ideje, annak érdemes erre elsétálni a békés hangulat, szép környezet miatt – és itt található a Naphíd is a háborús emlékművel.
Legjobb kártyák
Hotel Olimpija
Daugavpils
A cím alapján (Valkas street 2u) keresve a hotelt minél közelebb értünk, annál biztosabbak voltunk benne, hogy rossz helyen járunk: a borzalmasan lepusztult gyártelepen (kb. Nyócker-beli Ganz-telep) nyilván semmilyen épeszű vendéglátós nem üt tanyát. Tévedtünk: valóban jó helyen jártunk. Azon azonban még jobban meglepődtünk, hogy a Hotel Olimpija egyáltalán nem volt rossz hely: a recepciós hölgy ugyan kizárólag lettül és oroszul beszélt (bár a lettben sem vagyok biztos), a szálloda tiszta, felújított, a szobák rendezettek, a fürdőszoba kifejezetten igényes, még reggeli és WiFi is volt. Mindez ráadásul olcsón (19 Ls/éj + 2 Ls reggeli/fő). A komplexum egyébként nem csak hotel, hanem sportközpont is egyben. A kevéssé bizalomgerjesztő környék ellenére mindenképpen ajánlani tudjuk.
Aglonai zarándoktemplom
Aglona
A Szűz Mária Mennybemenetele templom a lett katolikusok legfontosabb zarándokhelye, leginkább a magyarországi Máriapócsra emlékeztet – csak nagyobb. II. János Pál pápa is meglátogatta 1993-ban. A hatalmas, fehér templomot melléképületek veszik körül, előtte pedig nagy, fallal körbevett terület fekszik szabadtéri mise céljára, amelyet minden augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepén zsúfolásig megtöltenek a zarándokok.
Ottjártunk alkalmával, egy borús-esős hétköznap délelőtt persze szinte senki sem volt ott. Elsőre úgy tűnt, mintha zárva lenne (a főbejáraton nem lehet bemenni), ám hátul, a szentély oldala felől egy kis ajtón be lehet jutni (mi is csak úgy vettük észre, hogy láttunk másokat bemenni). A lépcsőkön kanyarogva feljuthatunk egyenesen az oltár feletti Szűz Mária kegyképhez (ennek történetéről sajnos nem sok derült ki), vagy lemehetünk a templomba. Egyetlen őrt, felügyelőt sem láttunk, csak néhány – jobbára idős – zarándok imádkozott a padokban. Különös, de talán így csendesen, kihaltan még hatásosabb volt a hely kegyes hangulata. Lent, az egyik oldahajóban kegytárgyakat vásárolhatunk – árus nincs, becsületkasszába kell dobnunk a pénzt.
Cesvainei kastély
Cesvaine
A romantikus szürke kastélyt a XIX. század végén építette Adolf von Wulf. Azóta nem csak a szokásos bolsevista átalakításon kellett átesnie, hanem a közelmúltban egy tűzvész is kárt tett benne. De talán éppen ennek köszönhető, hogy a többi kastélynál jobb állapotban van: egy rekonstrukciós alapítványt hoztak össze, és ez pénzeli a helyreállítást. Kívülről már nagyon szép, belülről azonban többnyire még a szocreál helységek állnak (jórészt üresen), sok érdekesség nincs. Iskolának és kultúrháznak is használják. A toronyba is fel lehet menni, illetve a pincében a kazánt is megnézhetjük jobb híján. Talán néhány év múlva, miután más a belső térre is sort tudtak keríteni, több látnivalót kínál.
A belépőjegy 0,5 Ls. A jegyárusító lány jól beszél angolul – ha információra van szükségünk, jól használjuk ki a lehetőséget, és kérdezzünk tőle!
Altins bistro
Aluksne
Jó példája a Baltikumban sokfelé még megtalálható önkiszolgáló éttermeknek. A városközpontban, nem messze a tóparttól leljük a nem különösebben impozáns épületet. Odabent egy színvonalasabb egyetemi menza képével találkozunk. Mi már estefelé vetődtünk be, de még így is rengetegféle ételből válogathattunk, amiben számos fiatalkorú munkatárs segít (sajnos gyatra idegennyelv-tudással). Főleg a levesek, saláták és a desszertek számítanak „egzotikusnak” – persze ilyenkor a kellemes/kellemetlen meglepetés lehetősége mindig adott ;) Gyors, laktató, érdekes és olcsó, bár kétségtelenül nem valami exkluzív étkezési lehetőség - már ha ez számít valakinek ;)
Aluksne-tó
Aluksne
Valószínűleg egész Aluksne tulajdonképpen a tó miatt jött létre. Az ország negyedik legnagyobb, több kisebb szigettel pettyezet vízfelülete kedvelt pihenőhely, bár a vízisportok helyett inkább kirándulásra, horgászatra alkalmas igazán: a turisztikai infrastruktúra (pl. hajóbérlés) még nem túl fejlett.
Aluksne temető
Aluksne
A várostól északra, a tóba nyúló félszigeten találjuk az idilli, csendes temetőt (megközelítés kocsival vagy gyalog tanácsos.) Az alacsony kőfallal körülvett sírkertnek a civil temető mellett van egy szépen rendezett, nem túl nagy katonai része is, egészen a félsziget csúcsa felé. Akinek van ideje, annak érdemes erre elsétálni a békés hangulat, szép környezet miatt – és itt található a Naphíd is a háborús emlékművel.
