A lengyel magas-Tátrában található a 2000 métert csakhogy meghaladó Kopa Kondracka nem egy szép sziklákkal csipkézett hegy, inkább csak egy termetes hupli. Ennek köszönhetően megmászni illetve felsétálni rá sem túl nehéz feladat, számos oldalról és számos úton feljuthatunk, de egyik út sem nehéz láncos. Viszont annak ellenére, hogy nem egy szép hegy érdemes felmászni rá, mert cserébe csodálatos panorámával ajándékozza meg azt ki megmássza, persze ha nem burkolózik felhőbe. Kétszer voltam rajta, először a szomszédos Giewont megmászása után sétáltunk át a gerincen, gondolván, hogy csodálatos panorámában lesz részünk. Nos mire felértünk a hegy megtréfált minket, és egy szép nagy szürke felhőbe burkolózott a látótávolság pár méterre csökkent, az előttem haladó barátomat, annak ellenére, hogy rikító sárga esőkabátban volt néha egyáltalán nem láttam, a csodálatos panorámának lőttek :(. Egy évvel később a Kasprowy Wierch és a Svinica megmászását terveztük, reggel, mikor Zakopane-ban felkeltünk csúnya esős, borús idő fogadott, kicsit bosszúsan a szemerkélő esőben azért elindultunk felfelé. A Kasprowy Wierch-re felérve csodálatos látvány tárult elénk, kiértünk a felhők fölé, viszont sajnos a Svinica csúcsán csúnya fekete felhő pihent, és nem nagyon akart elmozdulni onnan, ezért inkább úgy döntöttünk, hogy nyugatra a napos gerincen megyünk tovább a Kopa Kondracka felé, nem bántuk meg. A gerinc egyben a lengyel-szlovák határ is, a déli szlovák oldalon feloszlottak a felhők, és gyönyörűen sütött a nap az északi lengyel oldal, viszont sűrű felhőbe burkolózott, fantasztikus élmény volt a gerincen a felhő határán végigmenni, az arcom bal oldalát sütötte a nap, majdnem leégett a jobb oldala meg kimondottan fázott. A Kopa Kondracka-ra érve aztán szinte teljesen feloszlott a felhőzet a lengyel oldalon is, csak a Svinica csúcsa maradt még mindig felhőben :(. Annak ellenére, hogy mikor reggel elindultunk nem úgy nézett ki, hogy bármit is látni fogunk, mire felértünk pazar látvány fogadott, és életem egyik legszebb túráját tudhattuk magunk mögött.