A lengyel magas-Tátrában található Tátrai Nemzeti Park igazi gyöngyszeme ez a tengerszem. Zakopane-ból autóval vagy elég olcsón magánbuszokkal is könnyel eljuthatunk a nemzeti park határán lévő lenti parkolóig. Onnan egy 8 km-es betonozott út vezet a tóig, melyet pár órai, nem túl megerőltető gyaloglással, vagy igen borsos áron lovas kocsival is meg lehet tenni. Az utat patakok, kisebb vízesések szegélyezik. Ha lovas kocsival megyünk, az utolsó pár száz métert akkor is gyalog kell megtennünk. Lenyűgöző látványt nyújt a 2000 m-es hegycsúcsok közé ékelődő tengerszem. Kis étterem és vendégház fogadja a fáradt vándort. Könnyű sétával teljesen körbejárható a tó, és több kisebb vízesés is található a tengerszemet tápláló patakokon. Az egyik mentén kicsit meredekebb terepen fel tudunk jutni a felső tengerszemig. A látvány megéri ezt a fáradságot. A Morskie Oko-tól a gyakorlottabb túrázók további kisebb nagyobb túrákat tehetnek a környező festői hegyekben. A felső tengerszemtől 3 órás, komolyabb, a végén néhol láncos szakaszokkal tarkított úton feljuthatunk Rysy-re, Lengyelország legmagasabb pontjára. Vagy a Morskie Oko-tól két úton is eljut a három tengerszemet tartalmazó szomszédos Dolina pięciu stawów polskich völgybe

A lengyel magas-Tátra és ezzel Lengyelország legmagasabb pontja és egyben határátkelő a lengyel-szlovák határon. A hegy lengyel és szlovák oldalról is megmászható. Az északi lengyel oldal jelentősen nehezebb, jóval meredekebb és hosszabb. Kétszer próbálkoztam megmászni erről az oldalról, de mindkétszer a kései indulás, valamint a kb. 1000m-en lévő fizető parkolótól az 1395m-en lévő Morskie Oko-ig tartó hosszú aszfaltúton elvesztegetett drága idő visszafordulásra kényszerített. Ezt az aszfaltutat igen borsos áron szép lassan cammogó lovas kocsival is megtehetjük inkább több energiát mint időt nyerve, viszont a pénztárcánk jelentősen könnyebb lesz, viszont így könnyebb felcipelni a hegyre. :). A Morskie Oko méltán kedvelt turista célpont, így ideáig számos túrázóval, osztálykirándulásokkal, nyugdíjas csoporttal kell számolni. A tó partján turistaház és étterem várja az idelátogatókat. Érdemes a tavat körbejárni, de inkább a hegyről lefelé jövet, csodálatos a magas hegyek között megbúvó kristálytiszta tengerszem. Az 1583m-en fekvő második Staw Rysami tengerszemhez vezető út már kicsit meredekebb, itt már kevesebb a turista, pedig ez talán még szebb, mint a Morskie Oko. A tavat megkerülve kezdődik az út nehezebb része, itt már tényleg csak az igazán elszántakkal találkozhatunk. kb. 1000m-en 1000m-ert emelkedik az út, számos láncos, köteles szakasszal. A térkép is ezen kb. 1km megtételére 3órát ír oda és 2 és 1/2 órát vissza. Sokat nem lehet rajta faragni, és akkor még mindig hátravan a két tó közötti rész és a hosszú aszfaltút. Szlovák oldalról a hegy megmászása jóval könnyebb és rövidebb, ezért jóval nagyobb a turista forgalom is. A Csorba-tó közelében lévő fizető parkolóból pár kilométeres aszfaltúton juthatunk el a Poprádi tóig. Innen indul igazából a túra. Kb. 1km könnyed erdei séta után az út kettéágazik, a kék megy tovább a Vysné Koprovské hágóhoz, a piros meg a Rysy-re. Törpefenyők és kisebb vízesések között megbúvó szerpentinen jutunk fel a Zabie plesá tengerszemekig, innen kissé meredekebb, néhol láncos, de főleg száraz időben nem vészes úton juthatunk fel a 2250m-en a hegy oldalában megbúvó Rysy menedékházhoz (Chata pod Rysmi). Innen már nem túl vészes az út először egy nyáron is megmaradó hómezőn kell felcaplatni a Hunfalvi-hágóig (2339m), a gerincre. Itt Nepálra emlékeztető imakő halmok tömkelege található. Innen majdnem végig a gerincen jutunk fel a csúcsra, ahonnan pazar a kilátás, főleg jó időben. Nekünk szerencsénk volt, pont az utolsó pillanatban értünk fel, még gyönyörködhettünk a környező hegyek és a szlovák és a lengyel oldalon megbúvó tengerszemek látványában. Pár percre rá felhőbe burkolózott a hegy és kisebb hóvihar kerekedett, mindez nyár derekán.

A lengyel magas-Tátrában található a 2000 métert csakhogy meghaladó Kopa Kondracka nem egy szép sziklákkal csipkézett hegy, inkább csak egy termetes hupli. Ennek köszönhetően megmászni illetve felsétálni rá sem túl nehéz feladat, számos oldalról és számos úton feljuthatunk, de egyik út sem nehéz láncos. Viszont annak ellenére, hogy nem egy szép hegy érdemes felmászni rá, mert cserébe csodálatos panorámával ajándékozza meg azt ki megmássza, persze ha nem burkolózik felhőbe. Kétszer voltam rajta, először a szomszédos Giewont megmászása után sétáltunk át a gerincen, gondolván, hogy csodálatos panorámában lesz részünk. Nos mire felértünk a hegy megtréfált minket, és egy szép nagy szürke felhőbe burkolózott a látótávolság pár méterre csökkent, az előttem haladó barátomat, annak ellenére, hogy rikító sárga esőkabátban volt néha egyáltalán nem láttam, a csodálatos panorámának lőttek :(. Egy évvel később a Kasprowy Wierch és a Svinica megmászását terveztük, reggel, mikor Zakopane-ban felkeltünk csúnya esős, borús idő fogadott, kicsit bosszúsan a szemerkélő esőben azért elindultunk felfelé. A Kasprowy Wierch-re felérve csodálatos látvány tárult elénk, kiértünk a felhők fölé, viszont sajnos a Svinica csúcsán csúnya fekete felhő pihent, és nem nagyon akart elmozdulni onnan, ezért inkább úgy döntöttünk, hogy nyugatra a napos gerincen megyünk tovább a Kopa Kondracka felé, nem bántuk meg. A gerinc egyben a lengyel-szlovák határ is, a déli szlovák oldalon feloszlottak a felhők, és gyönyörűen sütött a nap az északi lengyel oldal, viszont sűrű felhőbe burkolózott, fantasztikus élmény volt a gerincen a felhő határán végigmenni, az arcom bal oldalát sütötte a nap, majdnem leégett a jobb oldala meg kimondottan fázott. A Kopa Kondracka-ra érve aztán szinte teljesen feloszlott a felhőzet a lengyel oldalon is, csak a Svinica csúcsa maradt még mindig felhőben :(. Annak ellenére, hogy mikor reggel elindultunk nem úgy nézett ki, hogy bármit is látni fogunk, mire felértünk pazar látvány fogadott, és életem egyik legszebb túráját tudhattuk magunk mögött.

A Zakopane fölé tornyosuló Giewont jellegzetes alakja csúcsán a keresztel már messziről jól felismerhető. Ugyan messze nem éri el a 2000 métert, de mivel ez van legközelebb ez tornyosul a város fölé, ugyanolyan magasnak néz ki, mint a környező 2000 métert meghaladó csúcsok. Nem túl nehéz feladat megmászni, hacsak az ember nem úgy mint én nem sokkal egy térdműtét után és szinte teljesen elkopott talpú ócska tornacipőben teszi, mindezt esős időben :(. Csak az utolsó pár tíz méter láncos szakasz, és különválik a csúcsra föl és levezető út, de ez sem vészes. Érdemes felmenni, a múlt század elején rabokkal felcipeltetett vas kereszt tövéből csodálatos panoráma nyílik Zakopane-ra és a mögötte elterülő lengyel dombságra. Délre a magasabb hegygerinc eltakarja a kilátást, ezért érdemes a Giewont-ról átmenni a gerincet alkotó, nem túl messze lévő, és könnyen megközelíthető Kopa Kondracka-ra, hogy megcsodálhassuk a szlovák magas-Tátra vonulatait.