Az Udvarház Étteremről előzőleg több pozitív kritikát olvastam, így már régen ki szerettem volna próbálni. Nos, ha nem is minden volt elképzeléseimnek megfelelő, azért ez egy nagyon jó hely.

Ha a főútról közelítjük meg Bándot, rögtön az első, roskatag parasztházat formázó objektum az Udvarház. A portál elhanyagolt, a parkoló melletti telken malacok túrnak, életnek semmi nyoma. Először bizonytalan voltam a tábla ellenére (ez lenne a magasztalt étkezde?), de bizony ez volt.

Beljebb fordulva azért egyre javult a helyzet. Az épület jó nagy (eredendően kovácsműhely volt), van egy nyárias "külső" (bár fedett), pajtaszerű része, ahol egy egész lakodalmas nép is elfér, és van egy "belső", zártabb étterem is (ámbár az Udvarház a téli szezonban nem üzemel). A díszletek szégyenben hagynák bármelyik hortobágyi dísz-turistaéttermet (winchester puskát és még egy giccssarkot is láthatunk, ha nagyon kutakodunk).

Ezzel a negatív előjelek nagyjából véget is érnek. Kötényes fiatal pincér fogad a bejáratnál, helyre kísér. A hagyományos étlap helyett a falra függesztett fatáblákon függ a menü. Ez korábban - az ajánlók alapján - naponta változott, ma "köbe vésve", jobban mondva fára festve adott (borlap dettó). A szóban forgó menü nem túl népes: két leves, két utóétel, és vagy tíz főétel; utóbbaik között liba, birka, bélszín, tyúk és disznó-marha. A felszolgálás feltűnően gyors (valószínűleg valóban ott áll melegen minden, nem a hűtőből hozzák elő). Tányérok helyett kisebb fateknőkben, egyben hozzák a megrendelt ételeket. A minőség remek, sok házi sajátság is van (pl. remek tejfel!).

Ami legjobban tetszett azonban, az a személyzet, illetve annak egyik tagja, egy idős, bicegős, láthatóan már olajozott torkú régi sváb pincér, aki remek kisebb-nagyobb kommentárokat, sztorikat szúr közbe (pl. a falu szülöttjéről, Mádl Ferenc ex-elnökről, aki rendszeresen vendégük). Barátságosan (bár kissé szófukar módon) ajánl, tesz javaslatot adagok kombinálására; végül még körbe is vezet a házban.

Az Udvarház Éttermet tehát szívesen ajánlom mindenkinek, aki Veszprém környékén jár - annak ellenére, hogy azért az előzetesen olvasott magasztalások színvonaláig érzésem szerint nem ér fel.

Egy fontos infó: mialatt vasárnapi ebédünket fogyasztottuk, több helyi család, csoport érkezett láthatólag rendszeres étkezésükre - a vidám, közvetlen családi csörömpölés (ami közben az öreg sváb a jövő heti disznóvágás részleteit egyezteti feszélyezettség nélkül az egyik vendéggel) kellemes, étteremben ritkán tapasztalható hangulatot teremt. A mesterkélt díszletek ellenére jó itt enni (azok nélkül még jobb lenne).
 
Sem étkezési csekk, sem bankkártya, kizárólag készpénz!