Kívül nézve a Mackó Cukrászda teljesen érdektelen; az alaposan elfüggönyzött ablakokon át nem szűrődik ki a belső hangulat, és engem személy szerint valamiért arra a bolsevista vendéglátóegységre emlékeztet a homlokzata, ahol gyerekkoromban francia krémest és gesztenyepürét kaptam, ha jó voltam.

Sokminden tehát nem ösztönöz arra, hogy a veszprémi belváros külső peremén fekvő cukrászdába benyissunk (hacsak az nem, hogy más cukrászda nem nagyon kínálkozik a környéken), de ha megtesszük, összességében bánjuk meg. A kínálat ugyanis remek, sokféle standard és különleges süteményt kínálnak, amelyek mind frissnek, hívogatónak néznek ki az üveg mögött. Pozitívum, hogy több mindent kétféle (kis és nagy) adagban is mérnek (bár nincs mindig mindegyikből kint, ami megint csak jó jel, hiszen mutatja, hogy frissiben készülnek az édességek). Persze nem mindegyik telitalálat: az általam választott gesztenyés kehely alul némi gyömölcsszirupot, fent némi gesztenyepüré-reszeléket leszámítva teljes egészében tömény tejszínhab (?) volt; ez nem csupán az 550 Ft-os árat tekintve volt némi csalódás.

A Mackó Cukrászda belső tere egyébként nem túl ingergazdag; semmiképpen sem egy előkelő polgári kávéház, dehát nem is óhajt annak látszódni. Ettől függetlenül a számos asztal és a környezet tiszta, szellős, kényelmes; talán a mennyezetről lelógó őszi dekorációt nem kellett volna erőltetni, nem illik ide. Láthatóan népszerű hely, családok, párok keresik fel nagy számban vasárnap délután.

A kiszolgálás pontos, gördülékeny, inkább tárgyilagos mint nyájas - érzékelhető, hogy a fiatal nőkből álló személyzet (vajon miért mindig fiatal nők a kiszolgálók a cukrászdákban?) energiái eléggé feszítettek. Apróság, másutt még nem láttam, de tetszett, hogy a gyógyszertárakhoz hasonlóan egy kancsó (ingyen) víz van kitéve a pulthoz, jó nagyot ihat belőle az ember a sok édesség után (láthatólag fogynak is rendesen a poharak, de odafigyelnek rá, hogy mindig pótolják). Felszolgálás egyébként nincs, a pultnál kell rendelni és fizetni, végül pedig a tálcát a használt edényekkel egy menzákon használatos állványra kell feltenni.

Két negatívum: az egyik a mosdókapacitás hiánya (még a férfivécé előtt is sorba kellett állni), a másik pedig a budapesti árszínvonal, ami ott és akkor talán kissé borsos.

A 71-es út mellett van a cukrászda, nem sokkal az arácsi vasútállomás után. Figyelni kell, mert könnyen elmegyünk mellett és visszakanyarodni nehéz. Viszont van parkoló az udvarában, ami az első jó pont. Nyári estéken igen zsúfolt, majdhogynem foglalni kell. Van kiülős része, de bent is elegáns. Én egykoron itt ettem az első valódi, hagyományos "főzött" krémest magyar cukrászdában. Manapság már szerencsére megint elterjedőben van ez a szép szokás, de ez az elsőség kitüntetett helyet ad a cukrászdának emlékeimben.