A mai Magyarország területén kevés gótikus építmény maradt fenn puszta romoknál mutatósabb állapotban. Ehhez képest a veleméri Szentháromság templom épségével és gyönyörű freskóival igazi kuriózum.

A XIII. században emelt hangulatos kis templom késő-román és kora-gótikus stílusjegyeket mutat fel. Építészeti értékénél lényegesen nagyobb a festészeti értéke: 1377 körül pingálta ki olasz stílusban az osztrák Aquila János mester (aki a szentélyben egyébként saját magát is megjelenítette). A templom freskóit a protenstánssá vált falusiak szokás szerint lemeszelik. A XVIII. században adják vissza a katolikusoknak, de mivel ők elég kevesen vannak, az épület leromlik, teteje is beomlik; a XIX. században fedezte fel a faliképeket újra Rómer Flóris szerzetes (akinek akkor feljegyzéséből több, ma már eltűnt részletet is ismerhetünk). Mára szépen restaurálták a megmenthető részeket.

A faliképek önmagukban is szemet gyönyörködtetőek, de igazi értelmüket a helyben kölcsönvehető kis füzetkét elolvasva tárhatjuk fel. Az írás végigvezet a freskókon, elmagyarázva ikonográfiai programjukat, szimbólumrendszerüket, és felhívja a szemlélő figyelmét több, egyébként nehezen értelmezhető részletre, összefüggésre. Páratlan (véleményem szerint az egész Őrségben legnagyobb) kulturális élmény kicsiknek és nagyoknak egyaránt.

Az eldugott (de a környéken már messziről kitáblázott, jól fellelhető) kis templomot naponta 9 és 17 óra között találjuk nyitva, az itt székelő nénitől vásárolhatunk jegyet (300 Ft), és kaphatunk szóban vagy írásban felvilágosítást (ha a nénit nem leljük helyben, akkor a kiírt címen keressük a kulcsot). A protestáns településen szentmisét csak évente kétszer (augusztus 20-án és Szentháromság vasárnapján) tartanak.