A szabálytalan alaprajzú, ellipszis alakú vár romjai Kerekitől délnyugatra, a 283 m magas Várhegyen találhatók. A vár legnagyobb része téglából épült, csak egyes falrészeken használtak köveket. A vár romjai ma csak egy emelet magasságban állnak, azonban eredetileg kétemeletesek voltak. A vár építésének pontos idejét nem ismerjük, de valószínűleg a XIV. század elején keletkezhetett. Első ismert várnagya Czikó volt. 1396-ban Zsigmond király Marczali Miklós temesi ispánnak adományozta a török elleni küzdelmekben szerzett érdemeiért, aki azonban a király ellen 1402-ben fellázadt főurak közé állt. Amikor a királyhoz hű urak a lázadást leverték, 1403-ban Fehérkő várát is ostrommal elfoglalták. Az ostromban megsérült falakat 1408 körül kijavították. Az időközben kegyelmet kapott Marczali Miklós visszakapta a várat. 1464-ben Enyingi Török Péter birtoka volt, melyet 1474-ben Mátyás király Báthori Istvánnak adományozott. Miksa császár 1494-ben megostromolta a várat, amely után évekig üresen állt. II. Ulászló 1495-ben újból a Báthoriaknak adományozta. 1530-ban Perneszi Ferenc megvette Báthori Andrástól. A török előrenyomulás miatt 1540 után a visszavonuló magyarok a még megmaradt falakat felrobbantották, nehogy az ellenség a várat használni tudja. A hódoltság alatt a vár török kézen volt, 1598-ban pedig a tihanyi vár tartozékát képezte. 1665-tõl ismét a Perneszi család birtoka, 1695-ben Babocsai Ferencné vette meg Perneszi Zsigmondtól. Falait később széthordták, egy részét 1830-ban az új Kereki templom és az annak közelében épült vadászkastély építésénél használták fel. A várat az 1960-as években tárták fel, és a romokat konzerválták. Kerekiből a várhoz a Várhegy elég meredek északi oldalán lehet felkúszni a piros turista jelzésen. Földvárról szintén a piros jelzésen, de jóval hosszabb úton lehet megközelíteni, mely a hegy nyugati oldalán halad fölfelé. Eredetileg a vár bejárata a lankásabb déli oldalon volt. Sajnos mi a romot elég elhanyagolt, növényekkel vadul benőtt állapotban találtuk. Más turistákkal sem nagyon találkoztunk, így viszont csendes magányban gyönyörködhettünk a panorámában és sajnálkozhattunk a rom elhanyagolt állapotán. Gondolatainkat csak néhány hatalmas lódarázs zavarta meg.
