A Kiskastély éttermet – nevével kapcsolatos asszociációkkal ellentétben – nem a királyi kastély árnyékában leljük, hanem prózaibb helyen: a város legszélén, az út utolsó házsorral átellenes oldalán, szó szorosan a szántóföldbe ékelődve. Mellette egyébként egy nagy téli teniszsátor is van, ami amellett, hogy segíti az odatalálásunkat, különös hangulatot ad a helynek. A Kiskastély ugyanis különös egyvelegét nyújtja a nevével fémjelezni kívánt, bár kissé provinciálisra sikeredett eleganciának, valamint a sportos, laza hangulatnak. Van egy gyanúm, hogy a környékbeliek inkább rendezvényteremnek használják az épületet

A bejáratnál előzékeny hölgy fogad, elveszi a kabátunkat, és bekísérnek a kisebb kúria-replikára emlékeztető épületbe. Torkos csütörtökön, amikor ott jártunk, tele volt a méretes hely (mi egy néhány asztalt tartalmazó kisebb helyiségben foglaltunk helyet), és – különösen a nagy, kerek asztalok mellé telepedett népes társaságoknak köszönhetően – eleven, de nem zavaróan zajos hangulat uralkodott.

A kiszolgálás a nagy vendégsereg dacára gördülékeny, udvarias, pontos és viszonylag gyors volt. A kínálat bőséges, és hál' istennek nem csak az unalomig ismert fogásokkal találkozunk. Előételnek lazacrózsákat választottunk tejszínes tormahab ágyon. Jó volt a jérceleves is, a hagymaleves azonban főzelék sűrűségű, és ennek köszönhetően talán túlságosan is laktató. A kacsamell, a bélszín és a borjúpaprikás is rendben volt, a köret (különösen a burgonyafánk) pedig kifejezetten remek; a főételek rendkívül bő adagok. A desszertnek kihozott palacsinta olyan, amilyennek lennie kell.

A borkínálat jó, az általam különösen értékelt tokaji és szekszárdi borvidék remekül reprezentálva van (az mondjuk más kérdés, hogy lehet „házi bor” Gödöllőn a Tolnából odaszállított Takler), ráadásul elfogadható áron. Az árak amúgy is a locustól elvárhatóan mértéktartóak: három főre 13.000 Ft-ot fizettünk. A Kiskastély semmiben nem különösen kiemelkedő, de erős átlagos teljesítményt nyújt; merem ajánlani.