Mátraverebély
Település ismertető
A szavazás jelenlegi állása:
Mátraverebély
Szavazatszám: 0
Hivatalos honlap: verebely.hu
Leírás [szerkeszt]
A Cserhát és Mátra találkozásánál a Zagyva jobb- és balpartján fekszik. A hegyek nyúlványai egy kiszélesedő medencét fognak körül, amelyet északon a kőbányának, tűz és egyéb megfigyelőhelynek használt 243 méter magas Súlyom tető és a 249 méteres Bolyok nyúlványai, délen a 230 méteres Gömör hegy és a 467 méter magas Farkaslyuk trachit része zár be. E kis medence északi és déli végén úgy összeszűkül, hogy a Zagyva, a vasút és a 21-es műút alig talál magának helyet.
A középső sík részt dombok szegélyezik, majd az erdővel borított hegyek, Őrhegy, Kőszirt, Farkaslyuk, távolabb a Mátra és a Cserhát magasabb csúcsai, gerincei adják a panorámát. Legszebb, legmarkánsabb a község déli szélén hirtelen kiemelkedő, meredek Farkaslyuk.
A községhez tartozó Szentkút vadregényes völgye keletről nyugat felé tölcsér alakban szűkül, amelyet mindkét oldalról a Cserhát hegyei szegélyeznek. A hegyek között a Szentkúti patak csordogál, helyenként két-három méteres sziklafal között kanyonszerű medret alakítva.
Mátraverebély nagyon régi település, egyidős a magyar államiság kialakulásával. A község nevében Mátra szerepel, ám az ófalu a Cserhát védőszárnyai alatt fekszik. Dokumentumok alapján tudható, hogy volt egy régi település a Mátrához közelebb lévő területen, amelynek temploma is volt. A filia omladékait, fundamentumát a háború után odatelepülők fedezték föl.
A község története összefonódott a Vereb családdal, akik közel 600 évig voltak e terület birtokosai. Nevét is a Vereb családtól kapta. Legrégebben ismert tagja Vereb Stefanus 1180 körül jött a Zagyva partjára, a Fejér megyei Vereb község után itt lett a szálláshelye.
1227-ből származó egyezség szerint unokája, Henche lett a birtokos az akkori Verebélyben és Szentkúton. Henche ispán építette a kis román stílusú kápolnát a XIII. század elején, ugyanakkor Szentkút közelében is létesített egy fakápolnát.
A megnagyobbított verebi templom 1258 körül már búcsúengedélyt kapott az egyháztól, s "Vereb kútja", Szentkút is búcsújáró helyként szerepel, egy 1290-es okirat szerint.
Községünk 1329-ben szerepel először egyházas helyként a pápai tizedjegyzékben mint önálló plébánia. Ebben az időben már messze ismert búcsújáróhely volt a verebi templom.
A XIV. század elején gyakran szerepel az okiratokban az ügyvédeskedő György deák de Vereb. György fia, Péter e család legnevezetesebb tagja, aki 1368-ban erdélyi alvajda volt, majd tisztségéről lemondott és hazajött verebi birtokára. Kegyurasága alatt rendezte a Szentkúti völgyet, utat vezetett a forrásokhoz. Nevéhez fűződik a verebélyi templom gótikus átépítése, mai képének kialakítása. A templom mellé tágas kolostort is építtetett, amely teljesen elpusztult.
Verebi Péter Zsigmond királytól 1398-ban a falu részére Nagyboldogasszony-napi búcsút kapott. Az országos jellegű vásár a mezővárosi jog megadásával volt egyenértékű.
1400-ban IX. Bonifác pápa két búcsúengedélyt adott az új plébánia egyháznak, s azt a világhírű assisi és acheni templomokkal tette egyenrangúvá. Az egyik engedélyben a Máriának szentelt verebi templomot és két kápolnáját, a másikban a filiális egyházat részesítette. Településünk nagyforgalmi útvonalán Gömörből vasat szállítottak Budára. Verebi Péter alvajda alkotásain keresztül az egész országban ismertté vált.
Verebi Péter 1403-ban halt meg, emlékét a címeres síremlék őrzi, a rajta látható holló a Hunyadiakkal való rokonságra utal.
1544-ben török kézre került a Zagyva völgye, így Verebil is. A virágzó község, mezőváros hanyatlásnak indult, tönkrement a messzeföldön híres temploma is, amely olyan rossz állapotba került, hogy később "a verebélyiek mogyorót szedtek benne, s abroncsnak vágtak benne vesszőt". A lakosság menekülni kényszerült. Verebil ekkor a hatvani szandzsákhoz tartozott. Az 1578. évi összeírás szerint a szomszédos Tót-Verebély teljesen elpusztult községként szerepelt, ami valószínűleg a "pusztatemplom" környéki településre utal.
1686. augusztus 18-án Hatvan és a Zagyva völgye, így községünk területe is felszabadult a török megszállás alól. Megindult a lakosság visszaköltöztetése. Községünkbe szlávokat is telepítettek. A török pusztítás miatt a verebi templom, mint önálló plébánia megszűnt, Terenye, majd Bárkány filiája lett 1931-ig.
A válságos időkben 1535-1666-ig Verebélyi János és leszármazottjai voltak községünk földesurai. A verebélyi birtokot 1666. December 26-án a Csicseri családnak zálogosították el. Verebély e gyermektelen család után a Keczer családé lett, de Keczer András kegyvesztettsége miatt a birtok az államra szállt 1711-ben. 1733-ban a kincstártól községünk birtokát a pásztói cisztercita apátság szerezte meg 25 évre szóló szerződéssel.
Az 1711 és 1741-ből származó összeírási adatok a lakosság gyors növekedését, a gazdálkodás fejlődését, a gabonatermelés fokozódását mutatják.
A XVIII. Század közepén kezdődött és 170 évig tartott az Almásyak kora. Almásy János, kit családi kegyelet kötött Szentkúthoz, a pásztói apátságtól megvásárolta a verebélyi birtokokat. 1758. Január 1-jén új földesura lett a községnek, aki a szentkúti csodás gyógyulások hatására választotta e helyet.
Az Almásy család nagyon sokat tett Szentkút kegyhely kialakításáért és a verebélyi birtok fejlesztéséért. Tiribesen, a Zagyva partján majorságot, magtárt, majd lakókastélyt hoztak létre, felújították a verebélyi templomot.
A XVIII. század vége felé épült barokk magtárt a XIX. század második felében romantikus stílusban építették át. Befogadóképessége alapján a megye egyik legnagyobb terményraktára volt.
Almásy János halála után utódai vitték a birtok fejlesztését tovább.
A XIX. század közepén az Almásy nemzetség birtokait szétosztották a kiterjedt család tagjai között, Tiribes, Verebély, Szentkút és Kányás Almásy Gedeonnak jutott, aki a birtokvásárló unokája volt. 1862-ben bekövetkezett halála után testvére Edmund lett a földbirtokos. A tiribesi lakókastély 1860-70 között épült, melyet szép park övezett egészen a Zagyva partjáig. A XIX. század végén Almásy István örökölte a birtokot.
Jelentős eseménynek számított e völgyben a vasútépítés, amelyet a hegyek lábánál hatalmas bevágással építettek meg. 1867-ben adták át az első vágányt, majd 1872-ben megépült a második is.
Kezdetét vette a munkássá válás, az ipari szakmák felé fordulás. A századforduló táján községünk lélekszáma 1200 fő volt.
Mátraverebély 1895-től 30 éven át közigazgatási körjegyzőségi község volt forgalmas útvonala, vasúti megállóhelye miatt.
Almásy István kegyúr 1928-ban eladta birtokát. Verebélyt és Tiribest Sztrada Gyuláné vette meg, Szentkutat az egyháznak adta át...
Készült Verebélyi András helytörténeti munkája alapján.
Látnivalók
Mátraverebélyi templomképek
Mátraverebély
A mai templom helyén a 13. században már állt egy kis, román stílusú templomocska (először 1329-ben és 1331-ben említették), amelynek az alapfalai a mai templom hajójának északkeleti részén kerültek elő. A tatárjárás során (1241) megrongálódott templomot délnyugat felé megtoldották, a 13. század végén oldalkápolnákat építettek a román épületrészhez.
A 14. század utolsó harmadában a falu akkori birtokosa, Verebi Péter erdélyi alvajda a román stílusú épületet elbontatta, és jelentősen bővíttette, átépíttette a korábbi templomot. Elkészültek a ma is meglévő fő- és oldalszentélyek, a hajót beboltozták. A templomot háromhajóssá alakították, az építmény déli részén kápolnát emeltek, s ugyanekkor készítették el az oldalfal két gótikus kapuját is. A templom búcsúengedélyt, a község pedig a búcsú napjára vásártartási jogot kapott (1398). A templomban temették el Verebi Pétert (1403). Ő csaknem négy évtizeddel élte túl a Lajk havasalföldi vajda elleni harcban történt megsebesülését (sebei gyógyulását a verebi szentkúti forrás vizének tulajdonította). Alighanem csodálatos fölépülésének örömére építtette át kegyúri templomát.
A 18. század végén alakították át barokk stílusban a templom belsejét. Lux Kálmán tervei szerint történt műemléki helyreállítása (1914-1917). Újabb helyreállítását (1961-1963) követően az ezredfordulón a tetőszerkezet felújítására került sor.
Szentkút
Mátraverebély
Kegyhelyünk Nógrád megyében, Mátraverebély községtől 5 km-re fekszik. A régi Verebély a Zagyva folyó bal partján épült, a Mátra hegység aljában. Innen a Mátra név. Szentkút azonban a Cserhát hegység egyik vadregényes völgyében, a váci püspökség területén helyezkedik el.
Észak-Magyarország leglátogatottabb és legnépszerűbb kegyhelyének eredete visszanyúlik Szent László királyunk uralkodásáig (1077 - 1095). Történeti tény, hogy Szent Lászlónak erős harcai voltak ezen a környéken a moldvai kunokkal, akik 1091-ben eljutottak erre a környékre is. A néphagyomány szerint a felderítő útra egyedül merészkedő királyra rátörtek a kunok. A veszedelem láttán a király megsarkantyúzta Szög nevű lovát, átugratta az előtte tátongó szakadékot. Tovarohanó lovának patkói nyomán fakadtak a völgy forrásai. (Történeti tény, hogy a meghódolt és megkeresztelt kunok közül sokakat telepítettek le ezen a környéken.) A "Szent László-forrás" a templomtól 500 méterre északnyugatra található a szakadékban.
A Szűzanya első szentkúti megjelenése és a Szentkút-völgyben levő forrás vize által történt első csodás gyógyulás ideje ma már pontosan nem határozható meg. Az 1714-ben lejegyzett írás szerint egy verebélyi pásztor néma gyermekével a völgyben őrizte az állatokat. A néma fiú megszomjazott és vizet keresett. Ekkor megjelent neki a Boldogságos Szűzanya a fák lombjai között és egy mélyedésben felcsillanó forrásra mutatott. A fiú lehajolt, ivott a vízből és nyomban utána édesapja után kiáltott. Az apa meglepődött néma gyermeke kiáltásán, eléje szaladt és álmélkodva kérdezte, hogy mi történt? A fiú örömtől sugárzó arccal mesélte a látomást és mutatta a forrást. Az édesapa mélyítette ki a gödröcskét és így alakult ki a bővizű szent kút. Valószínű, hogy 1100 körül történt ez a csodás gyógyulás. 1258-ban Vereb az apostoli Szentszéktől már búcsús engedélyt kapott.
Szentkút neve okmányban "ad fontem Vereb", "verebi forrás" néven 1290-ben bukkant fel először.
Verebi Péter erdélyi alvajda Hunyadi János apja, a terület tulajdonosa, 1370 táján rendezte a környékét, csodás gyógyulásáért. A völgyben utat vágatott, a sziklákat áttörette, a források vizének árkot ásatott. A verebi kolostor pálos atyái és testvérei kisérték a zarándok csoportokat ide a kegykúthoz.
1540-ben Szentkút is török kézre került. A török uralom alatt nehéz idők jártak a kegyhelyen is. Amikor a törökök hangulata kicsit enyhült, kezdtek idemerészkedni a hívek. Bujkálva, lopakodva. Szentkút közelében a régi írások szerint egy fából épített kápolnát említenek, melyet alig használtak. 1542-ben felgyújtották a törökök. Eleinte a búcsújárást is tiltották, később viszont adót szedtek a búcsúsoktól. A gyöngyösi Koós család engedélyt kapott a Szent Kút födelének megjavítására a törököktől, miután a család gyerekei itt gyógyultak meg. A gyöngyösi ferences barátok körmenetet is szerveztek egy írás szerint. "Miután a hatvani török basától kértek és nyertek szabadságot azon Szent Forráshoz való menetelre, mely a verebélyi, vagyis tótverebi pusztában van."
A török uralom után (1526-1686) fellendült a búcsújárás. Almásy János megfelelő körülményeket teremt a búcsújáráshoz. 1705-ben elkészül a kápolna fenn a Kálvária-dombon. Ebből a kápolnából való a fájdalmas kápolna szoborsorozata. A Nagyboldogasszony képet is ebben az időben adják vissza a kegyhelyre a remeték, akik eddig rejtegették.
1756-63 között épült a mai kéttornyú templom Almásy János kegyúr és a búcsúsok adományából. Négy szobát építettek a sekrestye mellé, melynek első lakói remeték voltak.
1772-ben ferencesek költöztek ide. Ők építették tovább a kolostort, a lelkigyakorlatos házat, a búcsús szállásokat, a Lourdesi-i barlangot, a kálváriakápolnát és látták el a lelki gondozást.
II. József idején fürdő épült a patak partján, hogy legyen ürügy a több napos zarándoklatra. Az uralkodó egy napra korlátozta a búcsújárást.
1865-ben Almásy Edmund megépítette az Almásy család elhunytjainak és a gyónóudvar penitencia kápolnáját Nepomuki Szent János, a gyónási titok vértanújának tiszteletére. A Megkötözött kezű Jézus szobra került az oltárára. A mostani Lourdes-i barlang 1932-ben készült el a zarándokok adományaiból.
1933-ban a keresztút végén elkészül a most is látható Kálvária kápolna. A gyóntatóudvarban kápolna épült.
VI. Pál pápa 1970. Április 26-án "Basilica Minor" rangra emelte és teljes búcsút engedélyezett az év minden napjára, vagyis megerősítette XI. Pius által adományozott búcsút, és az Apostoli Szentszék engedélye alapján ezen a kegyhelyen a húsvéti gyónás egész évben érvényesen elvégezhető.
