Diósjenőtől nyugatra, a község fölé magasodó, a várról elnevezett Csehvár-hegyen fekszik ez a várrom. Azonban ne várjunk hatalmas kőfalakat és tornyokat, mivel a vár nagyon régen és olyannyira elpusztult, hogy a laikus szemek valószínűleg észre sem vennék, hogy egy egykori vár helyén járnak, ha nem jelölné a térkép, és egy tábla a várhoz vezető kitérő turistaút leágazásánál. A hegy valójában a Börzsöny hegység szélét jelentő Báránybércből a síkság fölé kiugró egyik keskeny gerinc, a végén természetes kúp emelkedik ki, melynek a tetején helyezkedik el a vár. A hegy oldala rendkívül meredek, csak a valamivel magasabb Báránybérccel köti össze egy keskeny hegynyereg. Fekvése az egész környéket uralja, messze ellátni róla, védelmi szempontból kitűnő, nehezen megközelíthető. A hegykúp lapos teteje jelentette a vár lakható területét, alakja ovális, átmérője 32x18 m. A kevés falmaradványból, melyek napjainkra inkább kisebb-nagyobb földkupacok és gödrök, már nem derül ki a hajdani vár alaprajza a legfeltűnőbb egy 6 m átmérőjű gödör. Az itt talált tégla-, kő- és habarcstöredékek kőépítményre vallanak, ugyanitt XIV.-XV. századi cserepeket is találtak. A vár felszínen is látható védelmét a meredekre levágott oldalú kúptető alatt 5-10 m-rel alacsonyabban fekvő, körbefutó sánc jelentette, mely még elég jól látható. A sánc belső magassága 0,5-1,00 m között változik.
Története:
A vár elsõ említése 1290-bõl származik. 1295-bõl és 1299-bõl ismerjük várnagyát is. 1305-ben királyi várnagya Egyed fia, Sándor. A várat a XIV. században nem említik, így feltehető, hogy a vár a XIV. század elején elpusztult. Azonban újra felépülhetett, de nem tudjuk, hogy a Lévai Csehek, vagy a husziták építették-e. Annyi bizonyos, hogy a XV. század közepén a cseh husziták vették használatba, akiknek vezérétől, Axamittől 1456-ban Újlaki Miklós váltotta vissza 2200 forintért. A vár rövidesen a Lévai Cseh család birtokába, Péter fia László kezébe került. 1460-ból és 1470-bõl ismerjük utolsó említését, utóbb már László fia János birtokaként. A vár pusztulásának időpontját sem ismerjük, de a XVI. század közepén kezdődő török időket már aligha érte meg.
Megközelíthetőség:
Diósfenőtől nyugatra a zöld és a piros kereszt turistajelzéseken juthatunk fel a gerincre, ahonnan a piros „L” várrom, rövid kitérő turistaúton juthatunk fel az 523 méteres várhegy tetejére, melyről remek kilátás nyílik Diósjenő községre és látható a közelben fekvő Nógrádi vár is.

A Pest és Nógrád megye határán fekvő, 938m magas Csóványos a vulkanikus eredetű Börzsöny középhegység legmagasabb pontja. Ezen belül is a Börzsöny legfiatalabb részének a Magas-Börzsönynek a tagja. A Magas-Börzsöny nyugati és keleti szegélye a valamikori vulkáni kaldera peremének és külső lejtőinek maradványa. A vulkán a Csóványosnál mintegy 400 méterrel lehetett magasabb. A vulkáni kialakulásra utaló felszíni formák a Börzsönyön belül itt őrződtek meg legjobban. Erre utal a vidék vízrajza is. A vulkáni tevékenység mintegy 14 millió évvel ezelőtt maradt abba.
Nagyon sok irányból megközelíthető, az Országos Kék túra útvonala, a Piros, a Zöld, a Piros Δ és a Piros O turista utak is érintik. Legrövidebb úton Diósjenőről közelíthetjük meg a Zöld vagy a Piros + majd Kék túraútvonalon. A csúcson egy magas 1978-ban épített geodéziai betontorony található, melyre ugyan hatalmas piros betűkkel fel van írva, hogy tilos és életveszélyes a felmászás, ennek ellenére nem nagyon akad olyan turista, aki nem menne fel a tetejére, ahonnan remek a panoráma kilátás. A torony mellett pihenő padokat valamint egy Béke emlékművet találunk, melyet az Újpesti természetbarátok építették.

Diósjenőtől mintegy másfél kilométerre fekszik a kellemes kis diósjenői tó, amelyet a településen átfolyó Jenői patak vize táplál.

Ma már kissé divatjamúlt, szocialista hangulatú nyaralóövezet öleli az amúgy kellemes, nádasokkal sűrűn szegélyezett tavacskát, amelynek halgazdagságáról a nagy számú horgász tanúskodik. Akárcsak ők, mi látogatók is csak hosszú (és nem túlságosan széles) deszkapallókon juthatunk ki a vízhez a nádason keresztül (bár az nem egyértelmű, hogy a lakályos stégekre idegenek kimehetnek-e igazából).

A XIX. században két vízimalom is állt a partján, és érdekessége volt a színén úszó szigetecske, amely valójában egy összetömörödött kis fűzes-nádas lehetett. A tavat egészen körbesétálhatjuk, Diósjenőről fél napos kirándulást nyújt.