Eger
Látnivalók
Egri vár
Eger
Az egri vár ma védett műemlék, melyben a Dobó István Vármúzeum működik. Az állandó kiállításokon bemutatjuk a vár történetét, föld alatti erődrendszerét, a középkori büntetési módokat és ezek eszközeit. A kőtárban megtekinthetők az elpusztult katedrálisok maradványai, a hősök termében az 1552-es várvédelmet irányító várkapitány, Dobó István márvány síremlékének fedőlapja. A várban található Egri Képtár hazánk egyik jelentős képzőművészeti gyűjteménye, mely németalföldi, itáliai, osztrák és magyar festményeket őriz. A vár történelmi hagyományait a kiállítások mellett programokkal is igyekszünk feleleveníteni.
Rác templom
Eger
A Szent Miklósnak szentelt ortodox templomot a török megszállás idején Magyarországra érkező szerbek (rácok) építették maguknak a XVII. században. Ez a jelenség egyébként nem ritkaság: Szentendrére éppúgy ezekben az időkben hajóztak fel a Dunán déli szomszédaink, ahogy a budapesti Belvárosban mai napig álló szerb templom is hasonló körülmények között épült. Egerben először egy katolikus templomot kaptak meg ezen a helyen, majd miután az leromlott, II. Józseftől engedélyt kaptak egy új istenháza építésére.Az idő múlásával aztán a szerbek olyannyira megfogyatkoztak Egerben, hogy mára a templom teljesen elveszítette híveit; csupán évente egyszer, pünkösdkor zarándokolnak ide Szentendréről a görögkeletiek istentiszteletet tartani. Máskülönben múzeumként funkcionál.
A templom az akkor közkedvelt barokk copf stílusban épült, így nagyszerűen illeszkedik az azonos stílusú városba. Igazi különlegessége belülről mutatkozik meg az ortodox liturgiában szokásos hatalmas ikonosztáz és a nálunk egzotikusnak számító térbeli berendezés formájában. Habár belépve valódi istentiszteleti hangulatot látunk, kissé körülnézve látszik, hogy nem használják erre a célra: a látható por és az esetlegesen elhelyezett különféle tárgyak mellett erre az ikonosztáz tárva-nyitva álló középső kapuja utal - erre működő keleti templomban sosem kerülhetne sor.
A templomba a belépődíj 400 Ft (2011-ben). Elvileg van nyitva tartási idő, de rugalmasságot tanúsít a gondnoknő: ha belépünk az utcáról a templomkertbe, akkor egy leleményes megoldás révén a nyíló kapu csengő jelzést ad le a gondnokházba, amire a buzgó asszonyság rögtön előjön, nyitva tartás ide vagy oda. Egyébként nem csak a Vitkovics Mihály utcai főkapunk juthatunk be a kertbe, hanem hátulról, a Kepes György Vizuális Központ udvarából is felsétálhatunk egy fedett, ámbár eléggé elhanyagolt régi lépcsőn - ilyenkor nem cseng a látogatóriasztó.
Ha már itt vagyunk, megnézhetjük a kerben álló régi szerb sírköveket, egynémelyiken még görög felirattal.
Étel-ital
Szépasszony- völgye
Eger
A Szépasszon-völgy Eger legnagyobb kiterjedésű borpincészete. Ha valaki jó ételre és jó borra vágyik, itt mindkettőt hiánytalanul megkapja, ezenkívül sok-sok látnivalóval van még dolga a turistának...
Dobos cukrászda
Eger
Egy patinás hangulatot árasztó barokk városkában mi sem természetesebb, minthogy egy patinás hangulatú, régi, tekintélyes kávéházban frissüljünk fel. Erre nem is kínálkozhatnék elvileg jobb hely, mint a Széchenyi utca közepén álló Dobos cukrászda és kávéház, amelynek belső díszterme remek századelős, polgári hangulatot áraszt (bár annyira óvják, hogy napközben nem lehet ide beülni).Sajnos a pozitívumok ezzel a helyiséggel csaknem véget is érnek. Először is: újságokat nem tartanak; másodszor andalító-émelyítő '60-as évekbeli slágereket játszanak (Csinibaba, Nem csak a húszéveseké a világ; a zene nyilván a feltételezett célközönség feltételezett ízléséhez igazodik). Ezen még túltesszük ugyan magunkat, de amikor az "angol teához" silány filteres teát hoznak (kiskanalat viszont NEM hoznak), az már bizony ok az elégedetlenségre. A "hab a tortán" (hogy stílszerű legyek) az, hogy egy Dobos nevű cukrászdában szinte ehetetlen, szikkadt Dobos tortát kínálnak fel (pedig az óvatos vendég előtte külön rákérdez, hogy frissen, helyben készítik-e).
Öröm az ürömben, hogy az árak nem túl magasak, és a felszolgálólányok minden ügyetlenkedésük ellenére készségesek, kedvesek. Mindez azonban egy ilyen intézményben kevés: ha lenne (van?) Egerben másik polgári kávézó, gondolkodás nélkül inkább azt ajánlanánk. Így viszont egyszerűen csak a Dobos cukrászdát nem ajánljuk.
Stamiel kávézó
Eger
Eger városában számomra több látogatás és többnapos tartózkodás után is problémát okozott jó kávéházat találni – a probléma nem is oldódott meg teljesen, amin persze akkor nincs is igazán csodálkozni való, ha azt vesszük, hogy Budapesten sem sokkal jobb a helyzet.
Az egyébként hangulatos hevesi városban egy igazán valóban kávéházra emlékeztető egységet sikerült fellelnem (ami, tekintve Eger nagyságát, jobban mondva kicsiségét, valószínűleg azt jelenti, hogy nincs is több), a Dobos cukrászdát, de ahogy az olvasható, nem voltam vele igazán elégedett. Ezért legközelebb más helyet kerestem, és így találtam rá a vár tövében, egész pontosan a Gerl Mátyás utca 2. alatt álló Stamiel Caffe-ra.
A Stamiel elég aprócska, és az előkelő környék ellenére is látszik, hogy afféle low budget vállalkozás; például saját weboldala sincs, csak egy (jelenleg) tartalommal fel nem töltött Facebook-oldala. Végülis persze jogos a kérdés, minek kellene egyáltalán egy ilyen helynek honlap, de ez más téma… Az enteriőr kissé egzotikus, nem is túlságosan igényes (a falra ragasztott nádszálak egy barokk városban kissé furcsán hatnak), a WC is elég ideiglenes benyomást kelt. Viszont ami a lényeget illeti, mégis kedvező élményeim voltak: számos (már-már a Frei kávézók választékát idéző) forró italféleséget kínálnak viszonylag korrekt áron. Külön kis teasarok van, ahol a polcon temérdek, színes zacskóba csomagolt teaféle közül választhatunk. Ami pedig a legfontosabb: szívélyes a vendéglátás, a pincérnő már belépéskor melegen üdvözölt, közvetlen, mosolygós stílusban segített választani – ez a hozzáállás pedig különösen üdítő akkor, amikor ugyanebben a városban nem csak a Dobos cukrászda felszolgálóinak modora hagy kívánni valót maga után, hanem a Tangó étterem pincérnője is megkeseríti a vendég szájízét egy vacsora során.
Van tehát ok Egerben is bizakodásra: aki el tudja nézni a berendezés tökéletlenségeit, és egy jó forró kávét akar inni kellemes hangulatban a belvárosban, annak tudom ajánlani a Stamiel Caffét.
Az egyébként hangulatos hevesi városban egy igazán valóban kávéházra emlékeztető egységet sikerült fellelnem (ami, tekintve Eger nagyságát, jobban mondva kicsiségét, valószínűleg azt jelenti, hogy nincs is több), a Dobos cukrászdát, de ahogy az olvasható, nem voltam vele igazán elégedett. Ezért legközelebb más helyet kerestem, és így találtam rá a vár tövében, egész pontosan a Gerl Mátyás utca 2. alatt álló Stamiel Caffe-ra.
A Stamiel elég aprócska, és az előkelő környék ellenére is látszik, hogy afféle low budget vállalkozás; például saját weboldala sincs, csak egy (jelenleg) tartalommal fel nem töltött Facebook-oldala. Végülis persze jogos a kérdés, minek kellene egyáltalán egy ilyen helynek honlap, de ez más téma… Az enteriőr kissé egzotikus, nem is túlságosan igényes (a falra ragasztott nádszálak egy barokk városban kissé furcsán hatnak), a WC is elég ideiglenes benyomást kelt. Viszont ami a lényeget illeti, mégis kedvező élményeim voltak: számos (már-már a Frei kávézók választékát idéző) forró italféleséget kínálnak viszonylag korrekt áron. Külön kis teasarok van, ahol a polcon temérdek, színes zacskóba csomagolt teaféle közül választhatunk. Ami pedig a legfontosabb: szívélyes a vendéglátás, a pincérnő már belépéskor melegen üdvözölt, közvetlen, mosolygós stílusban segített választani – ez a hozzáállás pedig különösen üdítő akkor, amikor ugyanebben a városban nem csak a Dobos cukrászda felszolgálóinak modora hagy kívánni valót maga után, hanem a Tangó étterem pincérnője is megkeseríti a vendég szájízét egy vacsora során.
Van tehát ok Egerben is bizakodásra: aki el tudja nézni a berendezés tökéletlenségeit, és egy jó forró kávét akar inni kellemes hangulatban a belvárosban, annak tudom ajánlani a Stamiel Caffét.
Tangó étterem
Eger
A Tangó étterem Eger észak-nyugati csücskében, a kertváros lakóházai között húzódik meg, de tekintve a város méreteit, még gyalog sincs túlságosan messze a belvárostól. Ettől függetlenül kérdés, miért éppen itt alakít valaki egy éttermet – mi is csak úgy leltünk rá, hogy vendéglátóink kifejezetten ajánlották mint olcsó és ízletes éttermet. Habár ez mind igaz, összességében mégis nagy csalódás volt a hely.
Hogy miért pont Tangó a neve, mindmáig talány lenne előttem, ha az egyébként korrekt és informatív honlap történelmi szekciójában nem lenne ismertetve (az 1984-es foci EB "hivatalos labdáját" hívták így ugyanis - mindebben számomra csupán az nem volt ismeretes, hogy a bajnokságoknak van hivatalos labdája és ezeknek van neve, illetve továbbra sem világos, miért egy táncról neveznek egy egy focilabdát, és miért erről a focilabdáról egy éttermet, de ez már messze vezet tárgyunktól).
A Tangó étterembe nyitva egy amolyan "szokásos", sem túl nagy, sem túl kicsi másodosztályú magyar tucatétterem képe tárul elénk. Két helyisége van: egy belső, nagyobb "előkelőbb", és egy külső "fapadosabb", ahol azonban - ahogy odahaza is általában a konyhában, és nem a nappaliban zajlik az élet - helyiek jönnek-mennek látható rutinnal, és fogyasztják a napi menüt. Ez mindenesetre jó előjel.
Mi persze, mint alkalmi vendégek, a "nappaliba", azaz a belső helyiségbe lettünk invitálva. Ez valóban némileg igényesebb, de olcsó kiskocsma-jelleget kölcsönöz a lambériás pult, a falra függesztett TV, valamint a háttérben szóló egri rádió hangja. Asztalhoz ülve szemünkbe ötlik a foltos asztalterítő, és a rá fektetett szamárfüles papír tányéralátét-lap (ami egyébként egyszer használatos, de láthatóan mégis a végsőkig használják).
A meghatározhatatlan korú pincérnő – aki eleve kevéssé volt bizalomkeltő – kezünkbe adja az étlapot. A két étlap közül az egyik elejéről hiányzik egy páros oldal a napi menüvel, a másiknak pedig a végén nem találjuk az italválasztékot. Amikor ezt szóvá tesszük, a felszolgáló némi lesajnáló udvariassággal előad valamiféle homályos magyarázatot. Sebaj, lássuk, mit kínálnak. A felhozatal a magyar éttermek 90%-ában megtalálható olyan, a '80-as évek óta stabil tételekből áll, mint a sajttal töltött pulykamell, szezámmagos csirke, cigánypecsenye és hasonlók – végülis ezzel csakugyan nehéz melléfogni a hagyományos publikumnál. Az italokat vizsgálva megakad a szemünk a 0,5 literes mellett a 0,3 literes csapolt "korsó" sörön, és amikor erre kérünk magyarázatot, a pincérnő immár nem is próbálja meg akadékoskodásunk feletti értetlenkedését leplezni, és kerek perec leszögezi: náluk van öt és három decis korsó is, punktum. Ettől fogva érezhetően feszült a hangulat, ám ennek ellenére sikerült túlélni a kalandot. Sőt, maguk az ételek a jellegtelen étlap dacára nem rosszak (a raguleves kimondottan ízletes, ámbár inkább húslevesre emlékeztet), az adatok pedig – ismét csak a régi vendéglátós hagyományoknak megfelelően - pusztító méretűek: a 75%-os "kisadaggal" is bőven jól lehet lakni.
Fizetéskor rendkívül méltányos végösszeggel szembesülünk. Helyi szálláshelyet igénybe vevőknek egy jó konstrukció keretében a város számos éttermében, így a Tangóban 10%-os engedményt biztosítanak, ám mi ezt későn, már csak számla kiállítása után jelezzük, így a felszolgáló sajnálkozva bár, de nem tudja azt érvényesíteni (sebaj, cserébe borravalót sem kap). Így hát jóllakva, de mégis bizonyos keserű szájízzel távozunk.
Erősen remélem, hogy Eger bármely más éttermében udvariasabb hozzáállással találkozhatunk, mint a Tangó étteremben. Akit azonban mégis csábítanak a nagy adatok, olcsó árak, és szeretne megmerítkezni a szocialista korszak szolgáltatói mentalitásában, az keresve sem találhatna magának jobb helyet.
Hogy miért pont Tangó a neve, mindmáig talány lenne előttem, ha az egyébként korrekt és informatív honlap történelmi szekciójában nem lenne ismertetve (az 1984-es foci EB "hivatalos labdáját" hívták így ugyanis - mindebben számomra csupán az nem volt ismeretes, hogy a bajnokságoknak van hivatalos labdája és ezeknek van neve, illetve továbbra sem világos, miért egy táncról neveznek egy egy focilabdát, és miért erről a focilabdáról egy éttermet, de ez már messze vezet tárgyunktól).
A Tangó étterembe nyitva egy amolyan "szokásos", sem túl nagy, sem túl kicsi másodosztályú magyar tucatétterem képe tárul elénk. Két helyisége van: egy belső, nagyobb "előkelőbb", és egy külső "fapadosabb", ahol azonban - ahogy odahaza is általában a konyhában, és nem a nappaliban zajlik az élet - helyiek jönnek-mennek látható rutinnal, és fogyasztják a napi menüt. Ez mindenesetre jó előjel.
Mi persze, mint alkalmi vendégek, a "nappaliba", azaz a belső helyiségbe lettünk invitálva. Ez valóban némileg igényesebb, de olcsó kiskocsma-jelleget kölcsönöz a lambériás pult, a falra függesztett TV, valamint a háttérben szóló egri rádió hangja. Asztalhoz ülve szemünkbe ötlik a foltos asztalterítő, és a rá fektetett szamárfüles papír tányéralátét-lap (ami egyébként egyszer használatos, de láthatóan mégis a végsőkig használják).
A meghatározhatatlan korú pincérnő – aki eleve kevéssé volt bizalomkeltő – kezünkbe adja az étlapot. A két étlap közül az egyik elejéről hiányzik egy páros oldal a napi menüvel, a másiknak pedig a végén nem találjuk az italválasztékot. Amikor ezt szóvá tesszük, a felszolgáló némi lesajnáló udvariassággal előad valamiféle homályos magyarázatot. Sebaj, lássuk, mit kínálnak. A felhozatal a magyar éttermek 90%-ában megtalálható olyan, a '80-as évek óta stabil tételekből áll, mint a sajttal töltött pulykamell, szezámmagos csirke, cigánypecsenye és hasonlók – végülis ezzel csakugyan nehéz melléfogni a hagyományos publikumnál. Az italokat vizsgálva megakad a szemünk a 0,5 literes mellett a 0,3 literes csapolt "korsó" sörön, és amikor erre kérünk magyarázatot, a pincérnő immár nem is próbálja meg akadékoskodásunk feletti értetlenkedését leplezni, és kerek perec leszögezi: náluk van öt és három decis korsó is, punktum. Ettől fogva érezhetően feszült a hangulat, ám ennek ellenére sikerült túlélni a kalandot. Sőt, maguk az ételek a jellegtelen étlap dacára nem rosszak (a raguleves kimondottan ízletes, ámbár inkább húslevesre emlékeztet), az adatok pedig – ismét csak a régi vendéglátós hagyományoknak megfelelően - pusztító méretűek: a 75%-os "kisadaggal" is bőven jól lehet lakni.
Fizetéskor rendkívül méltányos végösszeggel szembesülünk. Helyi szálláshelyet igénybe vevőknek egy jó konstrukció keretében a város számos éttermében, így a Tangóban 10%-os engedményt biztosítanak, ám mi ezt későn, már csak számla kiállítása után jelezzük, így a felszolgáló sajnálkozva bár, de nem tudja azt érvényesíteni (sebaj, cserébe borravalót sem kap). Így hát jóllakva, de mégis bizonyos keserű szájízzel távozunk.
Erősen remélem, hogy Eger bármely más éttermében udvariasabb hozzáállással találkozhatunk, mint a Tangó étteremben. Akit azonban mégis csábítanak a nagy adatok, olcsó árak, és szeretne megmerítkezni a szocialista korszak szolgáltatói mentalitásában, az keresve sem találhatna magának jobb helyet.
Szállás
Nemes apartman
Eger
Eger kertvárosában, nyugalmas környéken, de a város méretei folytán a centrumtól még akár gyalogosan is gond nélkül megközelíthető távolságban, egy egykori szőlődombon áll Nemes Róbert családi vendégháza. Az ilyenkor szokásos módon a tulajdonosok laknak a méretes családi ház felső szintjén, amelynek alját szálláshelyül adják ki.
A ház és az apartman jól karban és rendben tartott, a kertben gyermekjátékok is vannak. Az vendégszint tágas, egy kisebb és egy nagyobb – érdekes apszis-szerű végződéssel rendelkező – szobája van. Ottjártunkkor az egész mintha frissen lett volna festve, végig olyan érzésem volt, mintha mi lennénk az első vendégek – ezt erősítette, hogy olyan alapvető apróságok hiányoztak, mint egy kabátfogas vagy cukor és fűszerek. Az olajozott gyakorlat hiányára utalt az is, hogy menet közben elfogyott a melegvíz, amit csak később (de még időben) tudott a tulajdonos orvosolni. Ettől eltekintve az olcsó bútorokkal berendezett lakosztály minden tekintetben megfelelő, törölközőt-szappant is adnak, a konyha is felszerelt. Wifi van, és egy ósdi tévével is szolgálnak, bár ezt nem próbáltuk ki.
Ételt nem biztosítanak, de melegen ajánlják a nem messze lévő Tangó éttermet, amelynek lesújtó élményeiről itt számolok be. Adnak azonban várostérképet, és tájékoztatnak arról az érdekes turisztikai iniciatíváról, amelynek keretében a városban megszállók egy tucat egri és környékbeli étteremben 10-20%-os kedvezményre jogosultak az apartmankulcs felmutatásával.
A fiatal házaspár gondos és tapintatos vendéglátó, de nem túlságosan barátkozósak. Láthatóan nagyon adnak a precíz adminisztrációra, érkezéskor-távozáskor olyan papírtöltögetés volt, amivel én másutt még nem találkoztam, de sebaj, fő az alaposság. Kicsit nehéz velük kapcsolatba lépni (elvileg a két lakást elválasztő lépcsőház ajtaján kell kopogni, de a telefonhívást ajánlanám inkább). Az ár elfogadható: három éjszakára két főnek 22.000 Ft-ot kellett fizetni, bár a fizetéskor apró kellemetlenség, hogy a turistaadó kb. 2000 Ft-os tételével is szembesülünk; nem igazán értem, hogy ezt miért nem számítják bele eleve az árba (ez nagyjából annyira bosszantó, mint amikor nem bruttó árat mondanak egy üzletben).
A Nemes Apartman egy elfogadható, nyugodt, korrekt árú családi vendégház Egerben, sem több, sem kevesebb, de bizonyára egy tucat hasonlót lehetne még találni a városban. Mindenesetre a nemesvámosi Nyírfa Apartman barátságos tulajdonosaival és párját ritkító házi ételeivel nem említhető egy napon.
