A Dunapark Kávéház a "Bauhaus" stílusú Dunapark-ház földszintjén, a Szent István park felé eső oldalon található. Amikor a korabeli luxusépületet építették, valamiféle, a lakók kikapcsolódási igényeit kiszolgáló szolgáltatót akartak ide - mozi, tornaterem jött szóba először, de végülis a kor divatjának megfelelően kávézót alakítottak ki rögtön 1937-ben. A házhoz hasonlóan a kávéház is  számos technikai érdekességet vonultatott fel, például - a park közelségét kihasználandó - föld alá süllyeszthetőek voltak az ablakok, vagy a folyó irányából friss dunai levegőt áramoltattak a füstös helyiségekben, illetve bravúrosan szeparálták el a konyhát annak érdekében, hogy a vendégeket ne zavarj az ételszag.

Természetesen a legprofibb módon felépített kávézó sem ér semmit, ha hiányzik belőle az élet - márpedig a Dunaparkban erre sem lehetett panasz. Habár a közelben, a park túlfelén működött riválisa, a Lugano, a Dunapark is hamar felkapott lett a pestiek körében. A külön férfi és női szintekre tagolódó intézményt nagyon hamar olyan kiválóságok látogatták, mint Karinthy, Rejtő, Hatvany (igaz, a nem túl messze lakó Radnóti számára túl hűvös, fémes, idegenszerű volt). A remek közönség számára a hangulatot kiváló kínálat (pl. Glassner Ede királyi beszállító pékárúi) és műsor (mint Türr Berta korabeli pikáns sanzonsztár esti fellépései) biztosították.

Mint aztán oly sok szép és értékes dolog, a Dunapark Kávéház is megszűnt 1945 után. Először bankfiókká vált, majd 1968-tól lecsúszott turistaétkezde lett. Szerencsére a 2000-es évek közepétől újra régi fényében, az eredeti berendezést rekonstruálva működik (2005-ben az Év Kávéháza címet is elnyerte).

A helyiség nagy, tágas, elegáns, és belső tere hasonlít a múlt század eleji eredetijére. Belépve külön ruhatár(!), vendégkönyv fogad, és udvarias, diszkrét kiszolgálók lesik az óhajainkat. Külön van éttermi, és külön kávézó rész, a galérián pedig dohányzó részleg.

Különös, hogy a többi pesti kávézótól eltérően itt nincs fullasztó zsúfoltság, még szombat este is találni szabad asztalt – sőt, minél inkább benne járunk az estében, annál szellősebben, tehát előre foglalni nem fontos. Ennek az okára nem jöttem rá. Zongorás élőzene is van kb. félóránként, andalító tánczene-szerűség, hangulatos, odaillő. A székek kényelmesek (főleg a bőrfotel-garniturák), az asztalok sötét üveglappal borítottak, így könnyen meglátszanak az ujjlenyomatok, de ez már a személyzet problémája. Ingyen WiFi.

A kínált átlagosnak mondható, az árak – a hely rangjához igazítva – az átlagnál magasabbak. Érdekesség, hogy a süteményeket a cukrászpulthoz sétálva kell kiválasztani. Az édességeiket egyébként sok talponállós külvárosi cukrászda felül tudja múlni, de azért nem rosszak. Az ételadagok nem túl nagyok, bár kiadósak. Különleges, „féloldalas” tányérokban szolgálnak fel, amelyek a vendég felé látszanak borulni.
A galéria egy részén valamiféle játékterem üzemel, ahová a környékbeli tinédzserek ki-be járnak. Szerintem ez jó dolog – valahogy megpróbálják őket az utcáról civilizált környezetbe vonni –, még ha kissé oda nem illő is elsőre.

A mosselen szó flamand nyelven kagylót jelent, amiből két következtetésre juthatunk ebben az esetben: egyrészt hogy belga sörözőről van szó, másrészt hogy kagylókat is lehet itt fogyasztani. Mindkettő talált, mégpedig fontos ponton.

Természetesen a sör a fontosabb. A XIII. kerületben (Pannónia u. 14.) nem túl festői környezetben leljük az egységet, és bár a belső tér sem a legigényesebb, de azért mégis hangulatos (a kissé giccses és felesleges régiségektől azért el lehetne tekinteni). Habár belga sörözőt másutt is találni az országban (és ez sem teljesen autentikus, hiszen magyar tulajdonosa van), a Mosselen választékát bizonyára nehéz lenne felülmúlni: nyolcféle csapolt, és negyven féle (!) üveges sört tartanak, ezek között bizonyára a legigényesebb sörfogyató is találna különlegességeket. Például a Westvleteren nevű, címke nélküli palackot, amely a kommentár szerint az „egyik legritkább apátsági sör“ múlt századi technológiával előállítva (de lehet, hogy ez eredetileg a XIX. századot akarta jelenteni). Különlegességét jelzi egyrészt, hogy a belga király is csak két rekeszt vásárolhat belőle egyszerre, másrészt pedig az ára: 5500 Ft egy palack. Mi nem ezt kóstoltuk….

A sörön kívül sörkorcsolyák és teljes ételek is kaphatóak (nagyon jó a steak), köztük – nomen est omen – állítólag az ország legbővebb kagylókínálata. Az árak erős közepesek. A kiszolgálás azonban rettenetes: unott, kedvetlen, lusta, figyelmetlen pincérek vannak a helyen, ráadásul a sört is száraz pohárban kínálják. Nem rossz hely, de egy új ügyvezető jóval többet ki tudna belőle hozni.