Legalább tíz éve annak, hogy a különböző lovagi éttermek divatja elterjedt az országban. Mára ez a divat jórészt kifutott, de a budapesti Sir Lancelot továbbra is a műfaj reprezentánsa.

Habár egy ilyen éttermet inkább mondjuk a Budai Várban képzelnénk el, semmint a Podmaniczky utcában, ez nem olyan fontos. Esténként általában tömve van a hely, ezért nem árt előre helyet foglalni – így is kellemetlen meglepetés, amikor a vacsora vége felé udvariasan, de határozottan kérnek, hogy adjuk át helyünket az újabb vendégeknek. A hangulata mesterkélten középkorias: a bejáratnál páncélba öltözött „bedombóember” fogad, a pincérek is középkorinak szánt ruhában járnak-kelnek (bár a nők esetében meztelenül hagyott has bizonyára nem egészen korhű), és természetesen fegyverek, páncélok lógnak a falakról. A benti tér nem túl tágas: két hosszú, keskeny helyiség van egymás alatt (az alagsori a dohányzó), emiatt néha idegenekkel kényszerülünk egy asztalnál étkezni. Érdekesség, hogy olykor esténként hastáncos és tűznyelő lép fel a vendégek szórakoztatására.

Külön érdekesség, hogy az étkezéshez nem kapunk villát, sőt, kifejezetten bátorítanak a kézzel való fogyasztásra (a tisztálkodást a falikutak segítik). A laza etikettre utal, hogy partedlit is kap minden vendég, amit az előzékeny pincérnők kötnek a nyakába. Persze korabeli szokás szerint üvegpoharat sem kapunk, hanem jókora cserépkupából kortyolhatunk – még ha csak 1-2 deci bor kotyog is az alján.

A kínálat bőséges, amiről az étlap a manapság több helyütt divatos vicces stílusban tudósít (pl. a Vörös Lovag dárdája nevű fogást így ismerteti: „amúgy férfiasan feltűzök dárdámra minden jót: szűzet, kolbászt, hagymát”). Külön borlap van, átlagosnak tekinthető kínálattal (Tokajból pl. csak szamorodni és kétféle aszú található). A felszolgálás gördülékeny (bár néha figyelmetlen: nekem a desszertet felcserélték). A legfontosabb jellemző természetesen a bőséges, már-már irreálisan nagy ételadag, amelyet olykor két pincér hord ki. Ezeket persze szinte senki sem tudja egyszerre elfogyasztani, de lehetőség van a maradék elvitelére. A fogások a cifra felvezetés ellenére egészen közönségesek: a Vörös Lovag Dárdája például nem egyéb, mint hurkapálcára húzott sült kolbász, szalonna és hagyma némi nyers salátával és krumplival. A minőség eléggé felemás: az Apród-lév levesemben némelyik krumpli- és húsdarab meglehetősen fővetlen volt.

A Sir Lancelot tehát némileg hatásvadász környezetével és átlagos konyhájával inkább külföldiek szórakoztatására alkalmas, vagy esetleg valamilyen okból emlékezetesnek szánt csoportos vacsorára – de ne feledjünk a helyfoglalásnál jelezni, hogy mennyi időt szándékozunk maradni ;)

A Jókai tér 5. szám alatt, majdnem az Andrássy út sarkán található ez az amerikai western hangulatú pincehelyiség, amely hétközben étterem, de hétvégenként esténként zenés szórakozóhely. Az árak elég drágák, viszont cserébe az ételek nagyon ízletesek, szép méretesek az adagok, csak egy főétellel egy átlagember dugig jóllakik. A kiszolgálás régebben kimondottan lassú volt, de most normális gyorsaságú és kellően udvarias kiszolgálással találkoztunk. Ami igazán kuriózuma a helynek a nagyon széles italválaszték, rengeteg whisky falta és koktél várja a szórakozni vágyókat.
Cím: 1061 Jókai tér 5.
Tel.: 302-2116

A WestEnd City Center emelet szintjén, a mozihoz vezető feljáró mellett, a Hild József sétány 40. szám alatt található a Leroy Café kávézó és étterem. Az ételek ízletesek, azonban az adagok mennyisége már határeset. A hely túlzsúfolt, általában csurig van (nem is értem miért), elméletileg légkondicionált, de mégis nagy a meleg, a dohányzó és a nemdohányzó rész elvben külön van, gyakorlatban inkább hagyjuk :(. A kiszolgálás átlagos, az ételválaszték megfelelő, a koktél választék valóban bőséges. Legnagyobb hátránya azonban az ára, főételt köret nélkül! 2000 Ft alatt nem nagyon találunk de nem ritkák a 4000 Ft-ot meghaladó főétel árak sem. Azt hiszem nem ez lesz a törzshelyem.
WestEnd City Center Hild József sétány 40.
Tel.: 238-7109
Nyitva tartás: minden nap 11-24.

A Bajcsy-Zsilinszky úton, a bazilikával átellenben találjuk ezt a teljesen hétköznapi, kedvező árú kiskocsmát (mellette egy kicsit nagyobb pizzéria-étterem van, innen hozzák át az ételt, ha eszünk). A hangulata a meleg barna faburkolat miatt kissé az angolos pubokéra emlékeztet - nyilván ezt az asszociációt erősíti az elnevezés is, bár elég nehéz rájönni, hogy vajon Budapesten miért neveznek el egy helyet a brit felfedezőről (már ha ő a névadó).

A kínálat mértéktartóan változatos, de elég. Pizzát és hamburgert is ehetünk (ezek kiadósak és jó minőségűek). Dohányozni szabad, kivéve szivarozni, mert ez valamilyen oknál fogva tiltott. Nyáron a Bajcsyn kis teraszuk is van. A személyzet kedves, ha gyakran járunk ide, egész jól össze lehet melegedni velük.