preload preload preload preload preload preload preload preload preload preload preload preload preload preload preload preload preload preload preload preload

Budapest V. kerület

Település ismertető

A szavazás jelenlegi állása:

Eredmény:
13 szavazat

Az Ön véleménye:

Budapest V. kerület

Szavazatszám: 13

Hivatalos honlap:

Leírás [szerkeszt]

Budapesti buszos céget szeretnék mindeniken ajánlani.

 

Üdv: Thomas

Szerkeszt Új kártya

Látnivalók

Unger-ház

Budapest V. kerület

Eredmény:
Az leromlott udvar még sokat őriz hajdani szépségéből Az Unger-ház az egykori pesti városfal vonalán, a hatvani kapu közelében álló (ma az Astoriától néhány lépésre, a Múzeum körút 7. szám és a Magyar utca közötti) tömb. Leginkább épp arról ismerik az arra járók, hogy a két utca között itt lehet áthaladni. A meglehetősen lelakott, árkádos kis udvar még mostani állapotában is őriz valamit régi hangulatából. Figyelemre méltó, hogy részben megvannak még az udvart (csendesség miatt) borító fakockák, amelyekből már nem sokat találni városszerte

Az épületet építtető Unger família (akikről egyébként némi félreolvasással és magyarítással a Magyar utca a nevét nyerte) a környéken húzta fel egykor kovácsműhelyét, a következő nemzedék már vasáru-kereskedéssel gyarapodott, a harmadik generációt képviselő Unger Henrik pedig bérházait építve olyannyira meggazdagodott, hogy Pest tíz legnagyobb adózója közé tartozott. Ybl Miklóssal terveztette az 1855-ben felépült házat, amely a mester első pesti építménye. Később állítólag bordélyház volt (hihetőnek is tűnik, hogy a felső árkádok alól kéjhölgyek kínálták az ide tévedőnek bájaikat), Krúdy is lakott itt (ki tudja, talán épp a bordély miatt).

Érdekesség, hogy nem messze az Unger-háztól, a mai Reáltanoda utcában (amely akkor Zöldkert utca nevét a ferences templomhoz tartozó, akkor még beépítetlen nagy telekről kapta, ahol a város első botanikus kertjét alakították ki) állt Blaskovics Ernő háza, aki Kincsem tulajdonosa volt - a csodaló istállója is a házban volt. Blaskovics úr egyébként nem itt lakott, ide csak a szeretőjét, bizonyos Szabó Karolinát kvártélyozta el, akivel különben nem szívesen mutatkozott az utcán, lévén hogy a hölgy két fejjel magasabb volt nála :) Így inkább kikocsiztak, vagy egyéb elfoglaltsággal múlatták magukat :) Mindenesetre Kincsem győzelmei után az éjlenző közönség Karolina kisasszony kék szemére utalva tűzött a ló fejéhez kék virágocskát. Hiába, régen volt stílus…

Vitkovics-ház

Budapest V. kerület

Eredmény:
Bal szélen igazi szőlő kapaszkodik a falon A Vitkovics-ház a belvárosi a kis Sarkantyú utcában (ami egyébként a korábban épp e helyt álló sarkantyúkészítő műhelyről kapta nevét) található, és Pest három legrégibb lakóházának egyike. Eredetileg egy módos déligyümölcs-kereskedő vásárolta a telket 4000 forintért, és egy copf (későbarokk) polgári lakóházat emelt magának. Később a "Sashoz" címzett, majd a "Régi jó Budapest" nevű fogadó üzemelt benne; Ma a ház földszintjén antikkereskedés üzemel, így a nagykapu gyakran nyitva van, bepillanthatunk a belső üveges ajtón át az udvarba.

A korábban ezen környéken álló városrészt - kanyargós utcácskáival és sok hasonló épülettel - a XIX. század végén végbemenő nagy városalakítás során bontották el, így a még a márciusi ifjak számára ismerős Pestből csak néhány ház maradt - közülük a Vitkovics-ház remek állapotban. Érdekessége, hogy az utcai falon nem vad-, hanem ehető háziszőlő kúszik - ami azt hiszem, nem csak a belvárosban, hanem egész Budapesten kuriózum!

A ma nem túl nagynak számító lakóháznak egészen apró, de nagyon hangulatos udvara van, nagyjából eredeti arculattal. Áll benne egy vörösmárvány falikút is (bár nem eredeti helyén, 2004-ben áthelyezték), ez akkoriban különlegességnek számított - a vizet inkább a Dunáról szállították a vízkereskedők a lakásokba (minél messzebb és magasabbra kellett felvinni, annál drágábban mérték) -, de persze mivel nem volt csatornázás, az udvar gyakran vízben állt. Ma egyébként borkút: hátulról lehet borral feltölteni, a lakók házi murik alkalmával meg is teszik ;)

Szerb templom

Budapest V. kerület

Eredmény:
Belülről kicsi, de érezhető a szentség hangulata A Belváros számos bérháza és néhány parkja közé ékelődik be a régi Pest kevés számú megmaradt relikviáinak egyike, a szerb templom a Veress Pálné és a Szerb utca kereszteződésében.

Századokkal ezelőtt - az arisztokraták és jobbára németek által lakott Budával átellenesen - Pest szabad királyi városa polgári-plebejus település volt, ahol mindenféle náció tagjai alkottak színes kavalkádot. Ennek a nemzeti sokszínűségnek időtlen idők óta tagjai voltak a szerbek, akik különösen a Balkán török elözönlése elől menekültek nagyobb számban a városba. Annak rendje s módja szerint mint minden népnek, nekik is volt jellemző szakmájuk: pékek voltak, és másokhoz hasonlóan ők is egy utcában tömörültek: innen a Szerb utca elnevezés.

Mivel saját vallásuk volt, természetesen saját templomra is szükségük volt: ezen a saroktelken először a XVII. század végén emeltek egy apró fatemplomot (az egyházközség címerében még ezt az egyszerű épületet láthatjuk), amelyet aztán a XVIII. század közepén alakítottak át a mostanira; a copf stílusú kaput néhány évtizedre rá emelték. Az 1838-as nagy pesti árvíz a templomban is nagy kárt tett (a régi templom díszei közül csak Szent Péter és Pál ikonjai maradtak meg), de helyreállították (az udvart akkor építési törmelékekkel töltötték fel). A magas, sárga kőfal sarkán Szent György nagy méretű kerámiaképe vonja magára a tekintetet.

Ha éppen nyitva találjuk, érdemes bekukkantani (a belépődíj 2011-ben 300 Ft/1E). A barokkos templombelső igazodik a pravoszláv liturgiához: megvan az ikonosztáz, nincsenek viszont székek (az olykor 2-3 órás liturgiákat illik ugyanis végigállni, legfeljebb az idősek-betegek támaszkodhatnak a fal mentén lévő "karosszékeknek").

Hangulatos az épületet övező park, ami egy kis levegőt biztosít a környéknek bérházak zsúfoltságában. Belüről a falba vannak építve a korábbi temető régi sírkövei.

MAHART-székház

Budapest V. kerület

Eredmény:
Az előrenyúló hajószobor-díszek utalnak a funkcióra A Belváros szívében, az Apáczai Csere János u. 11. saroképületében székelt egykor a MAHART cég. Az egykori óriáscég székháza nem sokban különbözik első látásra a környék nagy bérpalotáitól, funkciójára – a Duna közelségén túl – a külső díszítésből következtethetünk: a szokatlan módon kiálló hajóorroknak ez a magyarázata.

Habár a magyar nem hajósnép, azért mégiscsak van némi vízi történelmünk. Nem csak Horthy Miklós és a Szent István csatahajó juthat eszünkbe, hanem a folyami hajózás is: például a dunai flotilla egysége volt az első harcba bocsátkozó az egész I. világháborúban, és ugyanígy ugyanezek az egységek vonták le a Monarchia hadizászlaját is legutoljára. Természetesen a harcias vízijárművek mellett összességében sokkal nagyobb szerepet töltöttek be a békés hajók, amelyek a folyamhajózás, a balatoni hajózás és a tengerhajózás területekre oszlottak, és kiegészítette őket a hajójavítás hatalmas gépezete; az egész iparág a vasúttal és a postával vetekedő fontosságú szerkezet volt, az 1970-es években mintegy 7000 főt foglalkoztatva.

Az 1895-ben megszerveződött modern hajózást megtestesítő MAHART (Magyar Hajózási Részvénytársaság) eleinte egy szállodában bérelt néhány szobát, ám ezt hamar kinőtte, így került a képbe az akkori Mária Valéria utcai telek megvásárlása, ahol 1911. novemberében vehették használatba az Ullmann Gyula és Kármán Aladár tervei alapján emelt új székházat.

A hatalmas, új épület mintaszerű példája az akkori nagyvállalati székházaknak, és az abban megtestesülő vállalatirányítási és -működtetési filozófiának. Belépve a réz forgóajtón elegáns előcsarnokban találjuk magunkat, ahonnan ünnepnapokon vörös szőnyeggel borított márványlépcső vezetett fel. A földszinten a hajósnépet közvetlenül kiszolgáló irodák voltak (olyan csúcstechnikával ellátva, mint a csőposta), hogy így nekik ne kelljen messzire lépcsőzniük, továbbá az impozáns, több száz főt befogadni képes színházterem, ahol még a szocialista időszakban télapó-ünnepségeket is tartottak (ez ma kaszinó, ahová az utcáról lehet bejutni).

Az alagsorban közösségi helyiségek, illetve egy hatalmas teljesítményű generátor állt, amelynek áramkimaradás esetén volt feladata, hiszen akkor állandó jelleggel biztosítani kellett a rádiós forgalmi szolgálatot (ezen közölték a pontos időt, amihez a világon bárhol tartózkodó hajón délben egyeztetni kellett a páncélszekrényben őrzött, navigálást segítő fedélzeti órát).

A második volt a vezérigazgatói szint a különféle fontosabb (pl. jogi) osztályokkal, titkárságokkal. Itt ma különösen is szembeöltő az elmúlt évtizedek pusztulása: a szocialista időkben sikerült az impozáns székházat felaprózni, és a szokásos padlócsempékkel, ajtókkal, radiátorokkal szovjet katonakórház benyomását kelteni. A még csak néhány évtizeddel ezelőtt is rendkívül előkelő tanácsterem kandallója, bőrfotelei és fali intarziái sincsenek már meg, de ezt már a rendszerváltás után szedték le a csupaszon hagyott betonfalakról… Az olyan egykor virágzó osztályok (és anyagaik), mint a saját fotólabor, a kis, de gazdagon berendezett hajózási múzeum is mind eltűntek mára.

A harmadik szint a műszaki szolgálat helye volt. A felsőbb emeleteken lakások is voltak (ezekhez külön, kevésbé impozáns lépcsőház vezetett), elsősorban a (kb. 80%-ot kitevő arányú) vidéki hajós személyzet részére, átmeneti jelleggel; ám jól mutatja az akkor idők igényességét és a vállalat szociális érzékenységét, hogy ezek is a legkorszerűbb szolgáltatásokkal (pl. telefonnal, gázfűtéssel) voltak ellátva. A MAHART a lakhatáson kívül számos más szolgáltatást is biztosított a munkásainak, például teljes ellátás járt mindenkinek, és a hajókon ládákban mobil könyvtárak szolgálták a kulturális épülésüket.

A legfelső, ötödik emeleten volt a konyha, hogy a kellemetlen ételszag felfelé már ne zavarjon senkit. A hatalmas étkezdében naponta több száz dolgozót szolgáltak ki.

A MAHART-osok életét egyéb területeken is gazdagság jellemezte: külön havilapjuk (Magyar Hajózás) és szaklapjuk (Víziközlekedési Szaklap) volt, amit a világon mindenhová eljuttattak járműveikre. Természetes volt a munkaruha-egyenruha a megfelelő minőségben és színkódokkal (piros: gépész; sárga: fedélzeti; kék: parti személyzet), téli-nyári változatban, ünneplő megfelelővel. A reprezentációra is sokat adtak: 27 tételes (!) MAHART-étkészlettel voltak ellátva a hajók, ezzel kellett vendégül látni külföldön a különféle hatóságok képviselőit (ezekből ma már egy készlet sincs meg; egyébként érdekes, hogy a szocialista időkben hasonlóan igényes egyenkészlete volt a máskülönben egyáltalán nem igényes Utasellátó vállalatnak is).

A több, mint száz éves, impozáns MAHART-székház jól példázza a XX. század szomorú dekadenciáját. Egy életképes, erős magyar vállalat önbizalmát remekül megtestesítő, praktikus, jól működő épület a háború után értelmetlen átalakítását szenvedett el (csakúgy, mint maga a vállalat), a rendszerváltás pedig beütötte az utolsó szeget is a koporsójába. Ma már csak üresség, ízléstelen átalakítások, szomorú maradványok fedezhetőek fel odabent – már amikor mód van bejutni, általában ugyanis nem látogatható.

Végül álljon itt egy abszurd és nevetséges példa a MAHART-ház történetéből. A '70-es években belső festést rendeltek el, amelynek során az addig a falon lógó, nem egy esetben 50-100 éves, értékes festmények és archív fotográfiák értelemszerűen lekerültek a falról. Megőrzés helyett azonban felsőbb parancsra leselejtezték őket: kosarakkal hordták ki őket teherautókra, amelyek a szemétre szállították őket, csak egyiket-másikat tudták a dolgozók megmenteni. Hogy miért? Mert a festés után tilos volt újra tartószegeket verni a falba! Ezalól egyedül Lenin elvtárs képmásai képeztek kivételt, amelyet minden helyiségben fel kellett aggatni…

Tovább

Étel-ital

Pesti Lámpás étterem és kávézó

Budapest V. kerület

Eredmény:

Budapest Belvárosában (szerencsére) egymást érik a kávézók, az embernek szinte alig van ideje nyomon követni őket. Ebben a nagy konkurrencia-harcban eleve nehéz lehet helytállni, nem is szólva arról, ha valaki ezzel épp a híres Centrál tőszomszédságában próbálkozik ezzel. Pedig a Pesti Lámpás épp ott van: a Károlyi Mihály u. 12. alatt. A névi a zsámbéki Öreg Lámpás étterem után jön, ennek tulajdonosai nyitották a helyet Pesten.

 

Magát az épületet nehéz lenne eleganciában felülmúlni (ez talán még az új New Yorknak sem sikerülne), mióta az Ybl Palotát vagy tíz éve valami német cég felújította. Ha valaki bekukkant az udvarba, úgy érzi magát, mintha nem is Magyarországon lenne (és ezt most pozitív értelemben kell érteni ;) ). Ezt egyébként úri társaságok is megérezték: az egyik belső teremben zártkörű szivarklub működik, évi 800.000-es tagdíjjal. Külön érdekesség a fedett, szökőkutas udvar, amit melegebb időben ebédhez ajánlok. Igaz, a pulzáló szökőkút csobogása hosszú távon kicsit zavaró.

 

Maga a kávézó a Károlyi utcáról nyílik, a meleg sötétbarna színeivel szerintem a modern és a régi szép ötvözetét adja (én főleg az utóbbit becsülöm sokra). Van egy kisebb galériája is, de érdemesebb lent, az ablak mellett helyet foglalni (kár, hogy nincs különösebben szép kilátás).

 

Alapvetően étterem (étkészlet és borospohár van minden asztalon), de kávét, üdítőt kérve sem néznek ki minket. A kiszolgálók igazán előzékenyek, korrektek (egyszer az egyik pincérhölgynek azonban gondot okozott a gépből előcsalni a számlát). Az árak a körülményekhez képest nem számítanak drágának, és a minőség sem rossz. Főleg baráti, üzleti találkozókhoz ajánlanám; este igazán hangulatos.

Szeráj török gyorsétterem

Budapest V. kerület

Eredmény:

Ma újra egyre több tálcás gyorsétterem van Budapesten. Ezek közt jellegzetes, és nem is olyan régen elég felkapott volt a Szeráj, amely – komoly vendéglátói hagyományokat folytatva – az egykori City Grill étterem helyén működik a Vigadó előtt. A neve is mutatja, hogy az egyébként országszerte elterjedt török étkezdék közé tartozik, de azok legtöbbjétől eltér mind kínálatának, mind magának a helyiségnek a méretében (pozitív irányban). A két (másfél?) szintes, jókora, és egyébként jellegtelen, de praktikus kialakítású egységet ebédidőben valóságos roham veszi ostrom alá (ilyenkor még az utcán is hosszú sor kígyózik), de még az üres órákban is jó néhány vendéget találhatunk ott. A személyzet jelentős része valóban török-arab vonásokkal rendelkezik, csak a vendégekkel verbálisan kommunikáló kiszolgálók, és valamilyen oknál fogva a szennyeseltakarítók magyarok. Az egzotikus hangulatot fokozza a vendégsereg nagyszámú keleti tagja, akik láthatóan törzsvendégként időznek ráérősen a Szerájban.

Ami az ételeket illeti, elsősorban természetesen tipikus, de bő keleti választékkal találkozhatunk: kebab, falafel, török pizza, török édességek, török tea. Emellett persze a magyar ízléshez jobban igazodó étkeket is találunk, pl. sült csirkét krumplipürével, illetve kozmopolita Coca-cola termékeket. Nekem nagyon ízlik a kis, kerek keleti kenyér, amit a legtöbb fogáshoz bátran vehetünk. Az árak átlagosak (egy kebab-tál 1000 Ft, egy török pizza 600 Ft), a minőség se nem jobb, se nem rosszabb, mint más török étkezdékben.

Ha egy gyors, méltányos árú ebédet akarunk enni, akkor a Szerájt érdemes néhányszor útba ejteni, de azért minden nap itt étkezni elég egyhangú lenne – annyira nem változatos a menü, és a hely hangulata sem különösebben lebilincselő.

Kárpátia étterem

Budapest V. kerület

Eredmény:
Nem elég patinásnak lenni, annak is kell látszani

Budapest alighanem egyik legpatinásabb étterme a Ferenciek terén 1877 óta üzemel, jelenleg Bereznay Tamás konyhafőnökségével. A portál nem túl figyelemfelkeltő, belépve azonban figyelmes fogadtatás vár, öltönyös urak kísérnek a helyünkre, kabátunkat gardróbban hagyhatjuk. Kívülről nem is gondolná az ember, milyen nagy a belső tér: a külső „söröző” mögött több kisebb-nagyobb teremben vannak megosztva az asztalok (egy légtérben, így a dohányfüst szabadon áramlik). A helyiségek hangulata századelősen értelmezett magyaros, történelmi portrékkal, latin feliratokkal. A berendezés ide illő, az asztalok talán kissé alacsonyak. A kiszolgálás diszkrét és udvarias, bár ha sok vendég van, elég nehezen jutnak el a pincérek az asztalokhoz. Mosdó rendben.

A választék nem túlságosan bő, de ez mint tudjuk, általában jó előjel. A választott előételek – sajttál illetve „klasszikus ízkavalkád” (négyféle kenyérre kenhető krém) – nagyon ízlettek. A fehér rokolyás pityókaleves sem volt rossz, bár itt az adag csekélysége már előre jelzett valamit a főfogás szűkösségéből. Az őzgerinc körtével és krumplival még úgy-ahogy, ám a vadmalac brokkolival már szinte valóban csak jelzésértékű adag volt. Persze tudjuk, hogy az előkelő helyeken a mennyiséget nem szokás túlzásba vinni, de ez személy szerint engem nem érdekel; én egy étteremben jól akarok lakni, és ez a Kárpátiában nem igazán sikerült. A desszert (stíriai metélt, Kárpátia máktorta) szintén inkább egyfajta kóstolónak illett be. A minőséggel nem voltak gondjaink, viszont azt sem állíthatom, hogy különösebben mélyebb nyomot hagyott volna bennem. A számla öszege ellenben méltó a hely rangjához: két személy legalább húszezer forintot készítsen a bukszába. Legalább.

A Kárpátia büszkén hirdetett különlegessége az esténkénti élő cigányzene, amit nekünk is volt szerencsénk „élvezni”. Már eleinte furcsa volt, hogy semmilyen autentikus cigány muzsikát, de még csak magyar nótákat sem hallunk, amikor azonban az Operaház fantomjától a Keresztapa főcímzenéjén át a Mézga család-Nagy Ho-Ho-Ho horgász mesék zenéjéből képzett egyvelegig (!) volt alkalmunk a repertoárt végighallgatni, akkor meg kellett állapítanunk, hogy a fül számára az étterem szolgáltatása mindenesetre legalábbis ízléstelen.

Fehér Gyűrű söröző

Budapest V. kerület

Eredmény:

A Jászai Mari tér közelében a Balassi Bálint utca 27 szám alatt található a Fehér Gyűrű söröző. Nyáron néhány kis asztalt is kitesznek a vendéglátó helyiség elé. Mivel söröző, így főleg italokat lehet kapni, természetesen sört, de azon kívül bort, rövideket, elég sokféle koktélt, valamint különböző alkoholmentes üdítőket, kávékat stb. Az étlap jóval szerényebb, komolyabb ételeket nem is lehet kapni, csak leveseket, egyszerűbb harapnivalókat, sörkorcsolyákat valamint desszerteket. Ott jártunkkor a kiszolgálás kimondottan lassú volt és nem túl szívélyes. A hely hangulata, légköre teljesen semmitmondó, átlagos, az árak normálisak. Szóval összegezve egy a teljesen hétköznapi budapesti sörözőkből, 12 egy tucat.

Tovább

Egyéb

Károlyi-kert

Budapest V. kerület

Eredmény:
A Belváros legelegánsabb kertje A Károlyi-kert a Belváros sajnálatosan kevés számú parkjainak egyike, talán mondhatjuk, hogy a legszebbike, de az is lehet, hogy egyúttal a legrégebbike :) Egyes feltételezések szerint Mátyás király vadaskertje itt terült el annak idején. Az mindenesetre bizonyos, hogy sosem volt beépítve, egészen máig park - igaz, jobbára magánpark, jó magas fallal körbe kerítve. Helytörténeti értékét emeli, hogy a fővárosi kertek közül a legjobban dokumentált, ismert. Fénykorát az a mintegy 300 év jelentette, amely alatt a Károlyi család birtokában volt, akik - nem mellesleg a korabeli Pest legfényesebb - palotájuk kertje gyanánt élvezték.

A grófok a kor divatjának megfelelően szépen rendezett reneszánsz táblakertet rendeztek be ott, még egy kis veteményes is elterült benne. Az 1838-as "nagy" árvíz itt is sok kárt okozott, de hamar helyreállították, még üvegházat is emeltek mindenféle egzotikus növénnyel. A park és a kastély a körülötte épült bérházak értékén egyébként már akkoriban sokat nyomott: az ide néző második emeleti lakások lakbére a legmagasabb volt Pesten!

Amikor a rendezett franciás parkok helyett az "érintetlen" angolparkok váltak divatossá, akkor részben ennek megfelelően alakították át, ennek köszönhető körben a mai dús fás jellege.

A "vörös gróf", Károlyi Mihály a XX. század elején - egyéb birtokai példamutató szétosztogatásához hasonlóan - a kertet is fel akarta parcellázni, de hál' istennek neje, Andrássy Katinka grófné ebben megakadályozta. Ám nem örülhettek neki soká, a '20-as években elkobozták tőlük, és megkapta a mai közpark funkcióját, szerencsére gondosan rendben tartva. A '60-as évektől az egyik első városi játszótér is helyet kap benne. A botanika iránt érdeklődők számára is érdekes hely lehet a Károlyi-kert, hiszen többek között cédrust, hatalmas eperfát, valamint kínai gimkó fát is találunk itt.

Említésre méltó történelmi mementó a Károlyi-kert északkeleti kapu közelében álló Irányi Dániel mellszobor. A '48-as szabadságharcban és a későbbi politikai életben is szerepet vállaló egykori márciusi ifjúra valószínűleg azért emlékeznek itt, mert a Károlyi-palotában egykor székelő Haynau tábornok (aki Batthyányi Lajos halálos ítéletét is itt írta alá), aki Irányit is ki akarta végeztetni. A menekülő Dániel helyett azonban fivére, István adta fel magát, kis híja, hogy fel nem kötötték (a Baradlay-fivérek ismert cseréjét tőlük emelte át a Kőszívű ember fiaiba később Jókay).

Az üdítő, kellemes, gyerezsivajtól gyakorta hangos Károlyi-kertben szinte minden van, ami hosszabb-rövidebb megpihenésre alkalmassá teszi. Csak napközben van nyitva, estére zárják a kapukat.