Sárospatak

Település ismertető

A szavazás jelenlegi állása:

121 szavazat

Az Ön véleménye:

-1 0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10

Sárospatak

Szavazatszám: 121

Hivatalos honlap: www.sarospatak.hu

Leírás [szerkeszt]

Bodrog-parti Athénnek nevezett nagy múltú, ám mára – méltatlanul – elfeledett kisváros. Itt született Szent Erzsébet, amire a helyiek igen büszkék. A szép zempléni vidék egyik központja, hangulatos, viszonylag sok látnivalóval, ám turisztikai szempontból lenne még bőven fejleszteni (kiaknázni?) való. Van jó állapotban fennmaradt vár, patinás főiskola (emiatt „Athén”, vagyis szellemi központ), hangulatos-régi utcácskák, gönyörű őspark, nyugalom. Nincs viszont sok jó étterem, szinte egyáltalán nem találni kiülős kávézókat, cukrászdát sem találtam, szállóhelyekben sem túlságosan bővelkedik, így leginkább múzeum-látogatásra vagy szép sétákra alkalmas, arra viszont arrafelé jövet-menet mindenképp! A Bodrogon túli városrész hanyagolható. Különösen augusztusban, az évente megrendezett Zempléni Napok rendezvénysorozat idején érdemes ide látogatni.

Szerkeszt Új kártya

Látnivalók

Szent Erzsébet plébániatemplom

Sárospatak

A mai Magyarországon található kevés ép gótikus templomok egyike. Természetesen Szent Erzsébetről, a város híres szülöttjéről van elnevezve, akinek életnagyságú (és igazán eredetien megalkotott) lovasszobra a templom bejáratánál áll (itt szokás fényképezkedni). A bejárat egyébként nem a templom elején, hanem jobb oldalán nyílik. Belépődíj van, amit egy nem túl barátságos nénikénél kell leszurkolni. Odabenn semmi plusz látnivaló nincs, de magát az épületet érdemes megnézni, szép. Katolikusoknak érdemes itt misére menni, ha úgy jön ki a lépés. A templom bejáratától indul a várig a „régi főutca” hangulatos sétálóutcája. Itt még egy fagylaltozót is találni :))

Iskolakert

Sárospatak

Közvetlenül a vasútállomás mellett magas ősfákkal teli körbekerített ligetet látunk (állítólag botanikai ritkaságokat tartalmaz, amelyeket iskolai céllal válogattak össze, de ezt sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom :)). Ide érdemes is rögtön benézni, átsétálni rajta. Ez valamikor a Református Kollégium kertje volt, ma amolyan helyi városliget-szerűség. Igazán hangulatos, de lehetne tisztább, jobban karban tartott. Ha nem vagyunk elég figyelmesek, akkor a sűrűben elkerülhetjük az északi részén álló, leginkább kastélyra emlékeztető kollégium-épületet előtte a díszkerttel pedig érdemes ott elüldögélni. A kert további érdekességei egyrészt a lépten-nyomon fellelhető – különböző korok hírességeit ábrázoló – portrészobrok, illetve a keleti részen álló egykori (ma elég leromlott állapotú) tornacsarnok, műfajában alighanem a legkorábbiak egyike.

Étel-ital

Rákóczi pince

Sárospatak

Ha Tokaj-vidék, akkor természetesen bor! Habár a környéken és a városban is számos helyen árulnak bort, a minőségi találkozásnak egy igazán hangulatos, egyben patinás helyen itt leljük meg az egyik legmegfelelőbb helyszínét, amely 900 hordójával elsődlegesen ma is működő borászat. A két borkereskedő cég fenntartásában működő pince bejárata a Szent Erzsébet-templom és a vár között félúton nyílik a sétány felől (ki van táblázva, könnyen megtalálható). Csak csoportos látogatás van, amiben kóstoló is benne foglaltatik. A pincét eredetileg is várhoz vájták ki, a mindenkori földesurak birtokában volt. Szerteágazó labirintusok, nemespenész, óriási hordók, értő magyarázat, és persze jó kóstolók. Semmiképp sem hagyható ki!

Maminti teaház

Sárospatak

A vár és a bazilika közötti Szent Erzsébet utcában (26. szám), a Rákóczi-pince lejáratával egy udvarban leljük a teaházat, amely a Sárospatakon egyébként bántóan kevés vendéglátóhely egyik remek példánya. A kisebb, hangulatos, modernebb stílusú vendégteret nyáron terasszal is kiegészítik (bár ilyenkor nagyon sok a szúnyog). A kínálat igen bő, még egy nagyvárosi egységnek is dicséretére válhatna: teázó lévén majd' százféle szálas teából lehet választani, de rengetegféle (bár gyaníthatóan csak porból készített) csokoládéitalt választhatunk; erre a két italféleségre külön itallapot is tartanak! (Más kérdés, hogy a szépen nyomtatott lapba külön kézzel írott fecnit mellékelnek, amelyen az elméleti választékon belüli gyakorlatilag is kapható italok szűkebb kínálatát sorolják fel.) Sokféle édesség is kapható (a nap vége felé nem mindegyik van már), köztük olyan csemegékkel, mint az aszalt gyümölcsök.

A kiszolgálás korrekt, az árak inkább budapesti szintűek, általában elég kevés vendég van. A városban járva érdemes itt felfrissülni (máshol amúgy sem nagyon lehet).

Heitzmann Cukrászda

Sárospatak

Sárospatak még az ezredfordulón sem volt (finoman szólva) elkényeztetve vendéglátóhelyekkel; étteremből csak felejtőset találhattunk, cukrászdára pedig egészen egyszerűen nem is emlékszem, legfeljebb fagylaltot nyalhattunk az utcán.

Nos, ez a helyzet örvendetesen változott: az Iskolakert mellett, az (egy egyébiránt elég félreeső) Táncsics úton egészen kellemes, már-már európai színvonalú cukrászda nyílott. Az épület csinos, kerthelyisége is van (bár amikor ott jártunk, még nem lehetett kiülni). Személyzettel bőven el van látva: vasárnap legalább öt fiatal(abb) hölgy serénykedett, pedig a vendégek száma ezt a létszámot meg sem közelítette. Sebaj, legalább ide tudtak figyelni ránk ;)

A lényeg természetesen a süteményfelhozatal! E tekintetben sincs szégyellni valója az intézménynek, a felhozatal elég széles, bár érdekes módon olyan alapművek, mint például a dobos torta vagy a francia krémes nem szerepelt benne. Somlóit kértem, ami sajnos elég gyenge közepes minőséget ért el (ha jól éreztem, növényi tejszínhabbal), bár legalább friss volt, rendeléskor készítették. Italból is sokfélét kínálnak, dehát a híres pesti kávéházak szintjét a forma nem éri el (teát például szép teáskészlet helyett üvegbögréből!! kínálnak).

A kritikus észrevételek ellenére a Heitzmann Sárospatakon egészen jó hely, és nyilván sokat fog még fejlődni a jövőben. Örülök, hogy végre be lehet ülni valahová normálisan a városban. És egy fontos pozitívum: az árak a budapestieknek mindössze felét-kétharmadát teszik ki.

Kultúra

Rákóczi-vár

Sárospatak

Sárospatakról mindenkinek II. Rákóczi Ferenc jut eszébe, a vezérlő fejedelem – és persze családja – emlékét méltó módon őrzi a pataki vár, amely történelmi jelentőségén túl látnivalónak sem utolsó, hiszen Magyarországon „vár” címen legtöbbször csak egy rakás romot mutogatnak. Nos, ez nem az. Jó állapotban, különböző korokból fennmaradt patinás termek, loggiák, folyosók (a várudvaron állva szinte Itáliában érezzük magunkat), tartalmas fegyverkiállítások (nem csak két buzogány meg egy rozsdás kard), festmények, régi bútorok. A vár legszebb része a város szimbólumává vált az öregtorony, amit a pincétől (középkori „hűtőszekrénnyel”) a konyhán át a lovagteremig be lehet barangolni. A vizitet a torony tetejéről nyíló szép kilátás koronázza meg, és a jó másfél-két órás körút után érdemes a várárok felőli teraszon napozgatni egy kicsit.

Sárospataki Református Kollégium

Sárospatak

Nevével ellentétben ma gimnázium és általános iskola. Régen patinás, szigorú, rangos, országos hírű intézmény volt, számos híresség tanult itt (az egykori diákok emléktábláit nagy számban megtaláljuk szerte a városban, egykori „albérleteik” falán). Az udvarra szabadon bejárhatunk a nyitott kapukon keresztül. Odabent az ódon épületek között jól el tudjuk képzelni, milyen lehetett itt az iskolai élet évszázadokkal ezelőtt – itt akár kellemesen meg is uzsonnázhatunk. A Kollégium fő látványossága a nagykönyvtár (ide kapcsolódik az oroszok által ellopott és „visszavásárolt” sárospataki könyvek sztorija). A tulajdonképpeni nagykönyvtár egy múzeumterem. A vár mellett ezt mindenképp érdemes megnézni, ha a városban járunk! Csak vezetővel látogatható minden órában (célszerű itt is előre tájékozódni, hogy ne kelljen feleslegesen várakozni). A tárlatvezetés – a hely szelleméhez illően – kellő református felsőbbségtudattal történik. A másik érdekesség a Comenius-múzeum (ezt a nagykönyvtárral egybekötve mutatják meg). Comenius János Ámosz (cseh oktatási reformer a XVII. századból) itt is tevékenykedett, sőt, állítólag az itt eltöltött négy év volt a legfontosabb időszaka. A kiállításon az ő módszereiről és a korabeli oktatásról láthatunk-hallhatunk, érdekes és bőséges tárgyi emlékekkel; kifejezetten ritka érdekesség!

Művelődés Háza

Sárospatak

A sárospataki kultúrház turisták számára a legérdekesebb tulajdonsága, hogy Makovecz Imre tervezte, ennek megfelelően helyi nevezetesség, bár a helyiek szemében talán eltúlzott az építészettörténeti jelentősége. Több napos környéken tartózkodás esetén érdemes a tényleg változatos programokba is bekukkantani. Itt működik a helyi mozi (hetenként csak egy-két előadással), a Tourinform-iroda, valamint a kevés kiülős helyek egyike. A tágas téren, amit az épület körbeölel, jó időben fiatalok üldögélnek.

Szállás

Ladó Vendégház

Sárospatak

A Ladó Vendégház Sárospatakon a Termálfürdő mögött, egy szépen parkosított kertben áll. 10-12 fős baráti társaságok (mi is az voltunk), 2-3 család közös pihenésére kiválóan alkalmas.

Természet

Megyer-hegyi tengerszem

Sárospatak

Sárospatakról, az iskolakertből indul az ún. malomkő-tanösvény, amely tulajdonképpen a környék (geológiai és botanikai) természeti értékeit magában a természetben megmutató barangoló-körút. Külön füzetecske szerezhető hozzá, amelyben az egyes látnivalók bemutatásra kerülnek. A név a környéken a középkorban széles körben elterjedt malomkőkészítésről ered, amelyhez az itt található lyukacsos tufakőzet remek alapanyagként szolgált, és jó megélhetést, hírnevet biztosított. A füzetke szerint valahol még egy félig kivésett malomkövet is látni lehet, de ezt én nem találtam meg.

A túraút jó darabon prózai díszletek között vezet: a városból kiérve át kell vágni a vasúton és a műúton, majd szántóföldeken. Ám az erdőbe érve, és a Megyer-hegyre felkaptatva jó másfél óra alatt elérünk a hegy tetején lévő tengerszemhez (amely szorosan vett földrajzi értelemben nem az, csak egy vízzel telt bányató), amely megkapó szépségével bőven kárpótol bennünket! Érdemes erre szánni egy délelőttöt vagy délutánt, és a partján piknikezni egyet. Vigyázat, meredek sziklafalak, gyerekeknek veszélyes lehet!