Pécs
Település ismertető
A szavazás jelenlegi állása:
Pécs
Szavazatszám: 14
Hivatalos honlap: www.pecs.hu
Leírás [szerkeszt]
A baranyai megyeszékhely nagyszerű úticél néhány napos hazai pihenésre. A családias léptékű várost akár puszta gyalogszerrel is könnyen bejárhatjuk, és a belváros minden része kellemes hangulatú, nyugodt, szépen rendben tartott. Látnivalókban, történelmi emlékekben is gazdag a várfalon belüli rész; számos templom mellett egzotikus ókeresztény és török-kori emlékeket találhatunk, a Zsolnay porcelán nyomát kutatva akár gyárlátogatásra is mehetünk. A Csontváry és a Vasarely múzeumok világhírű művészeket hoznak közel hozzánk. Szálláshely és étterem nagy számban, széles kínálattal vár bennünket, ezzel nem lesz gondunk, sőt, még az árfekvés is elfogadható.
Az aktív pihenés városi formái még nem túl elterjedtek, ám a környék hegyeiben (pl. Zengő), településein (pl. Villány, Pécsvárad) nagyszerű kirándulásokat lehet tenni. Szórakozóhelyek, kikapcsolódási lehetőségek nincsenek túl nagy számban: mozi mindössze három van, és színházból ugyan többet is találunk, de nem túl széles műsorkínálattal.
Látnivalók
Szent Péter és Pál székesegyház
Pécs
A Dóm téren álló katedrálist az egyházi negyed középpontjában találjuk kisebb magaslaton az ókeresztény és egyházmegyei múzeumok, a püspöki palota és egy nagyobb park szonszédságában. Az ezer esztendős szent helyen persze az épületet többször is átépítették (jelenlegi impozáns neoromán stílusát a XIX. század végén kapta), különleges művészi kapurácsa egészen a közelmúltból való. Liturgián kívül belépőjeggyel látogatható, belüről átlagosnak mondható. A szentmisék közül érdemes megemlíteni a vasárnap 11 órás latin nyelvűt ínyencek számára.
Barbakán
Pécs
A belvárost övező városfalak remek állapotban maradtak fenn, amihez hozzájárult, hogy a török kor után funkcióját vesztett erősségeket a '70-es években rekonstruálták, és a hozzá ragasztott házaktól jelentős részben megszabadították. Gyakorlatilag az egész belvárost körülöleli, legjobban az északi és a nyugati részén figyelhető meg. Az északnyugati sarok közelében áll a Barbakán (körbástya) szépen rendbehozva; ha akarunk, fel is mászhatunk belső mellvédjére, szép kilátás nyílik a déli városrészre.
Étel-ital
Dóm étterem
Pécs
A Király utca elején (3. sz.) az Aranyhajó hotel földszintjén működik ez a kis étterem (a kapu alatt bent, hátul az udvarban). Nevét a város nevezetességéről kapta, és ezt erősítendő, a beltérben egy plafonig érő nagy, stilizált fa dómot építettek, az alatt lehet üldögélni. A hely csendes, családias; talán túlzottan is: szombat esti csúcsidőszakban is egyedül vacsoráztunk ott. Érdekes módon a pincér valamilyen közel-keleti, idegen akcentussal beszélő fickó volt. A kínálat széles, az árak átlagosak, az adagok pusztító méretűek, már-már értelmetlenül azok: a két személyes Dóm-tálat szerintem négy főre méretezték (mindenesetre a maradékot becsomagolják, ha kérjük), a tartalma viszont meglehetősen közönséges: a rántott sajt, sonkás tekercs, sült máj, rizs, főtt krumpli alkotta fantáziátlan, álmagyaros összetételnél valami jobban is előhozakodhattak volna a hely specialitásaként. Szokatlan megoldásként a mosdó az épületen kívül, az utca túloldalán helyezkedik el.
Mecsek cukrászda
Pécs
A Széchenyi tér keleti oldalában sorakozó boltocskák sorában, kissé talán túl diszkréten megbújva találjuk a város leghíresebb cukrászdáját. Belépve egy kissé talán kevéssé igényes, '90-es évek első felét idéző helyiséget látunk, ahol blokkos módszerrel vásárolhatunk édességet (amikor a blokkot vesszük a pénztárosnál, akkor 180 cm felett az arcunk előtt egy keresztgerendát látunk, a pénztáros pedig a hasunkhoz beszél). Van egy belső helyiség is, ami jóval hangulatosabb, és ott már asztalhoz is le tudunk ülni – viszont nincs ablaka. Az árak méltányosak (a pesti átlagnál olcsóbbak), a minőség jó, a kiszolgálás némileg fásult (kifelé menet nem köszönnek vissza).
Palatinus étterem
Pécs
A Király utcában található a város alighanem legpatinásabb (bár csak három csillagos) szállodája, a Palatinus, amelynek földszintjén egy hatalmas méretű, századelős hangulatú remek étterem van. Mi vasárnap ebédre mentünk oda, amikor fix áras svédasztalos étkeztetés volt (egyébként ekkor étlapról nem is lehetett választani), ami a helyiek és a szállóvendégek körében láthatóan népszerű volt: csupán két szabad asztalt találtunk. A bejáratnál a főúr fogadott, és a ruhatárhoz kísért (ilyesmire Budapesten nem is nagyon láttam még példát). A fogások között – leszámítva talán a tengeri halakat – semmilyen igazán különlegeset nem leltünk, de sokféle, ízletes étel közül válogathattunk az előételtől egészen a desszertig. Az italt az ilyenkor szokásos módon külön kell rendelni és fizetni. A jó hangulatról egy öregfiú-duó gitáros-szintetizátoros élőzenéje gondoskodott; még akár táncolni is lehetett. Ha valaki hétvégén időzik Pécsett, feltétlenül ajánljuk számára a vasárnapi ebédet a Palatinusban!
Egyéb
Lakatos kerítés
Pécs
A Janus Pannonius utcában egy – egyébként funkciótlan – kerítésrácsra évtizedek óta tesznek lakatokat helyiek és turisták egyaránt. Ma már több száz, legkülönbfélébb méretű, típusú lakat fityeg ott, elképesztő látványt nyújtva; egymásba kapcsolva, fürtökben is lógnak a szerkezetek, gyakorlatilag már alig-alig lehet újat felhelyezni. Néhány lépéssel odébb van egy másik hasonló rács is, ugyanígy lakatokkal túlzsúfolva. Hogy pontosan mi is a lakatok felhelyezésének története, az nem egyértelmű. Egyesek azt állítják, hogy kezdetben házasságtörő házasfelek rakták oda ezeket, mások szerint a közeli fiúgimnázium öltözőszekrényeinek lakatjai kerület ide szerelmi jelként. Ma már legtöbben a szerelmi kapcsolatok hosszú távú zálogának tartják az ide kitett zárakat, bár néhányak szerint afféle pécsi Trevi-kútként a későbbi biztos visszatérést jelentik. Van, aki azt állítja, hogy a helyiek nem örülnek a giccses szokásnak, de mások ezt cáfolják. Összességében tehát nem sok konkrétumot lehet mondani, de az biztos, hogy a lakatok kihelyezésének szokása rendületlenül él (újabban a két név és a dátum belegravírozásával), igazi helyi kuriózumot nyújtva a városnak. Érdekes lenne mindenesetre statisztikát olvasni a kapcsolatok felbomlásának arányáról ;)
Kultúra
Zsolnay Múzeum
Pécs
Pécs legkülönlegesebb ipari-művészeti büszkeségét, a Zsolnay porcelánt mutatja be a főtértől északra fekvő múzeum, amelynek egyébként az épülete is figyelemre méltó, hiszen a város legrégebbi házaként tartják nyilván (nemrég felújították egyébként). A két szintes kiállításon megismerkedhetünk a Zsolnay családdal (különösen is a pécsi gyárat a Monarchia legnagyobb (!) gyárává emelő Vilmossal), a gyártás történetével, folyamatával, és természetesen számos alkotást láthatunk a tárlókban az étkészletektől a pirogránit épületelemekig. Előbbiek között találunk olyan gyümölcsöstálat, amelynek az aljára csúszómászókat formázott a tréfás művész, utóbbiak között pedig például a Parlament vagy különböző világkiállítások elemeit is. A múzeum infrastruktúrája kicsit különös: belépéskor tábla mutatja, hogy a kassza „előre” található, de mégsem az udvaron átkelve, hanem balra kell haladnunk, hogy oda juthassunk. Furcsa, hogy bár szemmel láthatólag volt ruhatár, mégsem működött, így ősszel is kabátban-sapkában-hátizsákkal kellett végigjárnunk a kiállítást. Ide kapcsolódik magának a Porcelánmanufaktúrának a meglátogatása (Zsolnay Vilmos. u. 37; www.zsolnay.hu), amely azonban helyileg kissé távolabb esik; sajnos mi sem tudtuk emiatt felkeresni. Pedig érdekes lehet, hiszen ott gyártás közben ismerkedhetünk meg a műtárgyakkal. Vele szemben fekszik a család mauzóleuma is.
Memi pasa fürdője
Pécs
A Ferencesek utcájában, közvetlenül a templom mellett találhatjuk a gazdag török-kori emlékek egy érdekes példáját a nyitott, szabadon látogatható romok formájában. Az egyébként meglepően kis méretű épület 1-1,5 méteres magasságú falmaradványai között egy jó útikönyvvel felfedezhetjük az egykori török fürdő helyiségeink funkcióit, szerkezetét (éppen úgy, mint Aquincum római fürdőjében). Az egyik helyiség zárt, ott kis kiállítást tekinthetünk meg a fürdőről és általában a magyarországi török fürdőkről. Habár apró és romos, de egzotikus és jellegzetesen pécsi, ezért errefelé jövet-menet érdemes megnézni – ám tényleg hasznos, ha beszerzünk hozzá valamilyen útmutatót.
Jakováli Hasszán dzsámija
Pécs
A történelmi belváros délnyugati peremén (Rákóczi út 2.) megbújva találjuk a kis méretű, ám minarettel együtt fennmaradt török imaházat, amelyet névadója épített a XVI. század végén. A visszahódítás után katolikus templom lett, de – szemben „a” Dzsámival a Széchenyi téren – ma nem csak múzeum, hanem eredeti funkciójában újra török templomként is működik (ottjártunkkor éppen imádkozott is benne szőnyegen ülve egy turbános-szakállas muszlim). A legérdekesebb maga a dzsámi (amely ugyanaz, mint a mecset, csak kisebb méretű, tehát gyakorlatilag „kápolna”), főleg belülről, ahol még az eredeti struktúra és díszítés is többé-kevésbé megmaradt. A dzsámihoz egykor egy ún. medreszét (főiskolát) is építettek a forgó dervisek számára, amely szerte az iszlám világban hírnévre tett szert. Mára jelentősen átépítve múzeumként szolgál, ám kevéssé érdekes a benne különösebb rendszer nélkül összehordott török fegyverek, edények, szőnyegek kiállítása.
Szállás
Ágoston hotel
Pécs
Egy a Pécsett található olcsóbb hotelek közül. Már éppen a városfalakon kívül, de még így is a belváros kényelmes közelségében, nyugodt, csendes környéken. Az épület modernebb, kissé puritán jellegű, családas. A szobák nem túl nagyok, de minden fontos dologgal fel vannak szerelve; a fürdőszoba kifejezetten igényes, kellemes, tiszta. Habár van ingyenes Wifi, azt az emeleten nem nagyon lehet fogni, így internetezéshez legmegfelelőbb lemenni a recepcióhoz. A szálláshoz reggeli is jár (bár ez talán nem a legemlékezetesebb), és a földszinti kis étteremben akár félpanzióra is befizethetünk (+1400 Ft/fő). A kétszemélyes szoba 10.900 Ft/éj. Ha itt szállunk meg, érdemes felkaptatni a szállótól a meredek Felsőhavi úton a közeli havihegyi templomhoz; párját ritkító kilátás nyílik odafentről az egész városra.
Szórakozás
Uránia mozi
Pécs
A budapesti Urániától eltérően nem exkluzív, hanem kifejezetten „hétköznapi” jellegű filmszínház a külvárosban. Kissé elhanyagolt épülete, mára már divatjamúlt retro-berendezésű előtere és harmadosztályú büféje ellenére is érződik, hogy itt még élő mozikultúra van, még akkor is, ha péntek este egy új film bemutatójára is csak néhány tucat néző jött össze a láthatóan lényegesen nagyobb közönségre méretezett vetítőteremben – így nem okozott gondot, hogy mindenkit a karzaton helyezzenek el. Különleges hangulatot teremtenek a film előtt a családias helyi hangreklámok. Jegyár 700 Ft 2007 őszén.
