Helsinki legjelentősebb, a város ütőerének számító, és egyben Finnország leghosszabb utcája a Mennerheimintie mellett található ez a bronz lovas szobor, mely Carl Gustaf Emil Mannerheim tábornagyot ábrázolja. Mannerheim életpályája nagyban hasonlít a mi Horthy Miklós kormányzónk életpályájához, csak a finn utókor méltóképpen emlékezik meg róla.
Carl Gustaf Emil Mannerheim 1867-ben született a XVII. században Németországból Svédországba majd onnan a XVIII. század második felében Finnországba emigrált család sarjaként. Fényes katonai karrierjét az orosz cári hadseregben kezdte, ahol egészen az altábornagyi rendfokozatig jutott, többek között részt vett az Orosz-Japán háborúban és az I. világháborúban is. Az 1917-es orosz forradalom, Oroszország kilépése az I. világháborúból, és a cári hadsereg felbomlása után hazatért Finnországba civil életet élni.
Azonban mikor 1918-ban Finnország kinyilvánította függetlenségét az országban polgárháború tört ki a kormányerők és a szovjet forradalommal szimpatizáló kommunista lázadók között. 1918 januárjában kinevezték a nemzetőrség élére. A polgárháború fehér hadseregének tábornoki rangra emelt főparancsnokaként ellenezte a német beavatkozást, ezért 1918 májusában lemondott. 1918 decemberében kormányzóvá választották, de a következő évi elnökválasztáson vereséget szenvedett, és egy évtizedre visszavonult a politikától.
1931-ben a Védelmi Tanács élére került, 1933-ban tábornaggyá nevezték ki. Az ő kezdeményezésére javítottak a finn véderő felkészültségén. 1939 októberében a finn hadsereg főparancsnokává nevezték ki (e tisztséget 1946-ig töltötte be). Az 1939-40-es szovet-finn háborúban a hagyományos stratégiát a gerilla-hadviseléssel ötvözve sok kellemetlenséget okozott a támadóknak. Finnország Németország szövetségeseként csatlakozott a Szovjetunió elleni háborúhoz, idõlegesen sikerült visszaszereznie a korábban elvesztett területeket, de késõbb újra fel kellett adnia azokat. 1942-ben, 75-ik születésnapján Finnország marsalljává léptették elő. R. Ryti elnök lemondása után 1944 augusztusában Finnország hatodik köztársasági elnökévé választották, hogy belső és külső tekintélyére támaszkodva kivezesse az országot a háborúból 1944-ben fegyverszünetet kötött a szovjetekkel. 1944-től 1946-ig államfő volt.
Megromlott egészségi állapota miatt 1946 márciusában lemondott, később részben Svájcban élt, ott is hunyt el, 1951-ben. A Finn Köztársaság első három évtizedének meghatározó jelentőségű államférfija volt mind háborúban katonaként, mind békében diplomataként egyaránt kiváló teljesítményt nyújtott.

Észak-Európa legnagyobb ortodox, a finn Ortodox egyház legfőbb temploma, mely a szárazfölddel két kis híddal összekötött Katajanokka kis földnyelven lévő magaslaton helyezkedik el. A kimagasló székesegyház uralja Helsinki látképét, főleg a tenger felől.
A Szűz Mária mennybevitelének tiszteletére szentelt templomot II. Sándor cár építette, melyet a templom hátulján lévő emléktábla is hirdet. Alexej Gornosztjev orosz építész tervezte a székesegyházat, de csak halála után 1862-1868 között épült fel. A kívülről is díszes székesegyház az ortodox templomokra jellemzően belül még pazarabbul díszített, főleg a hatalmas ikonosztáza.

Helsinki partjai előtt egy öt egymással összekötetésben lévő szigeten (Suomenlinna városrész) kialakított erődrendszer. 1918-ig csak a svéd név finnesített formájában, Sveaborg Viaporiként ismerték.
Viapori tengeri erődítmény építési munkálatai 1748-ban Augustin Ehrensvärd idejében kezdődtek, és az 1700-as évek közepén a svéd állam legnagyobb építési beruházása volt. Elkészültekor a hadikikötő dokkja a világ egyik legnagyobb szárazdokkja volt. A Gibraltár tengeri erődítményéhez hasonlították. 1808 Viapori szinte ellenállás nélkül megadta magát az orosz hadseregnek. 1855-ben a Krími háború részeként az angol és a francia flotta lövedékei nagy kárt okoztak az erődben. 1906-ban felkelés tört ki, ahol az orosz katonák egy része fellázadt a tisztikar ellen. Finnország függetlensége után 1918-tól használják a Suomenlinna nevet. Ide került a vörösök hadifogolytábora a belharcokat követően. A katonai használatnak köszönhetően teljes épségben fennmaradt a 250 éves erődítmény. 1973-ban Polgári kormányzatot kapott.
Az öt szigetet szinte teljesen mértékben az egykori erődrendszer széles falai, katakombái, épületei uralják. Az erődrendszerben napjainkban is még számos partvédelmi üteg található, az egykor pusztító fegyverek ma már békésen figyelik a Helsinki kikötő hajóforgalmát. Az erődbe a belépés ingyenes.

A Susisaari sziget délkeleti csücskén, a parton található ez a múzeumtengeralattjáró. Suomenlinna legkedveltebb látnivalója. 1933-ban Turkuban bocsátották vízre, eredetileg a német haditengerészet kötelékében szolgált teszthajóként. 1936-ban a finn haditengerészet megvásárolta és Vesikko névre keresztelte. Részt vett a téli háborúban és az azt követő II. világháborúban is. Konvojok ellen majd védelmi és járőrözési küldetésekben vetették be a Finn-öbölben. Bázisa a Suomenlinna-i hajógyárban volt. A párizsi béke 1947-ben megtiltotta Finnországnak katonai tengeralattjáró használatát, ezért a flotta kivonta a szolgálatból és száraz dokkba helyezték. A múzeum fizetős.