Az óváros közepén, a Dóm-hegy és a folyópart között fekvő hosszúkás teret egységes klasszicista hangulata, és szépen rendben tartott házai teszik hangulatossá, amelyek a sok háború és egy nagy tűzvész miatt jórészt csak a XVIII. századból valók. 1998-óta a „Csókolózó diákok” nevű szökőkút díszíti. Egykor itt zajlott a város élete, ma pedig az ilyen helyeken szokásos szuvenírárusok, portrérajzolók és turistatömegek találhatóak itt. A névadó városháza a valamikori középkori elődje helyén épült, nem látogatható.

Ez a tipikusan orosz ortodox templom a vele egybeépített plébániával a folyóparthoz közel található. Odabent relatíve visszafogott, kívülről pedig éppen olyan, mint bármelyik más ortodox templom, talán csak a kupolája eltérő egy kissé. Nem különösebben érdemes kitérőt tenni érte.

Az óváros legrégibb részén, a település fölé magasodó Dómhegyen találjuk az egykori székesegyház maradványait. Korábban egy kiterjedt püspöki vár részét képezte. Maga a hegy ma zöld ligetes övezet, kissé a budai vár aljához hasonló hangulatban.

A roppant méretű, egykor Szent Péter és Pál nevét viselő templom a XIII. században épült, romjain román és gótikus elemeket is találhatunk. A maradványok viszonylag jó állapotban megmaradtak, igazából csupán a tető és persze a belső berendezés hiányzik. Ottjártukkor a hajóban épp szabadtéri koncertre rendezkedtek be, emiatt (bár lehet, hogy máskor sem) nem volt ott látogatható, csak a két (66 méteres!) toronyba lehetett felmenni. A kimerítő lépcsőzés után igazán szép kilátás fogadott odafent (A dóm melletti teniszpályán is nézhettük a játékot), és a torony alsóbb helyiségeit is végig lehet járni, ahol kisebb kiállítások várnak ránk. A szűk lépcsők, és a 30 méteres mélység felett átívelő deszka-függőfolyosók néha kicsit rossz érzést keltenek, de érdemes ide felmászni. A templom épen maradt részeit ma az egyetem könyvtáraként illetve múzeumaként használják.

A Városháza tér jellegzetes épülete a 18. szám alatt egy önállóan álló XVIII. századi emeletes lakóház. Az egyébként is csinos házat az teszi érdekessé igazán, hogy a folyóparti mocsaras talajban – hasonlóan a János-templomhoz – féloldalra billent. Odabent művészeti galéria található, de általában csak előtte szoktak fényképezkedni az emberek.