A várdomb előtt, még lent a városban leljük ezt a hegyes tornyú középkori templomot, amelyet ma már az evangélikusok használnak. Főleg turistalátványosságként szolgál: habár a berendezése nagyobbrészt puritán, az építészeti megoldások érdekesek, és különösen figyelemre méltó elöl a több évszázados szószék faragott színes figuráival.

Szabadon lehet fotózni, belépő nincs, csak adományt várnak el.

Rakvere fő látványossága a város felett magasodó dombon felépített vár, amely a sok balti társától jelentősen eltér: egyrészt mert viszonylag jó állapotban van, másrészt mert jó nagy, harmadrészt pedig az itteniek vették a fáradtságot, hogy némi életet vigyenek a falai közé. Már a bejáratnál korhű hangulatot varázsolhat a lehetőség, hogy középkori maskarát – vagy legalábbis egy fejünkön áthúzható mellényként – öltsünk magunkra. Odabent kis műhelyekben korabeli mesterségeket (pl. kovácsolást) elevenítenek fel, amelyekbe mi is bekapcsolódhatunk némi aprópénzért. A várudvaron állatok tanyáznak, nyíllal is lövöldözhetünk, mindezt ráadásul hangszórókból áradó középkori zenére.

Az épületben nem igazán múzeumok, hanem inkább turistacsalogató kiállítások, bemutatók vannak: fegyvereket vehetünk kézbe, a pincében bort kóstolhatunk (feledhető), lovagteremben üldögélhetünk, illetve bejárhatjuk az erősség zegét-zugát. A fő szenzáció a kínzókamra, a „halálterem” és a „pokol” bejárása; itt vezető kísér körül bennünket, a csoportokat 15-20 percenként indítva. A kínzókamrában panoptikum-szerűen látunk egy-két „élőképet”, amelyhez bő magyarázatot kapunk (észtül és angolul). A halálterem a tallini Haláltánc festményt idézi fel, és a középkor halállal kapcsolatos elgondolásait önti vizuális formába, a pokol pedig egy mini gyalogos szellemvasút ijesztőnek szánt hang- és fényhatásokkal; állítólag ilyesminek képzelték egykoron az alvilágot.

A rakverei várat érdemes felkeresni, mert bár némileg gyerekes és hatásvadász, de a többségében elhagyatott, pőre romok után mégis változatosságnak számít. Ennek megfelelően relatíve drága: 30 EEK.

A várdombnak a várral átellenes oldalán, a városból jól látható ponton egy hatalmas bronz bikaszobor áll – életnagyságúnál jóval nagyobb. A talapzatán nevek voltak felsorolva, így valószínűleg valamiféle emlékmű lehetett (talán a város jelképe a bika, és háborús áldozatoknak, hősöknek állít emléket), de erről nem kapunk információkat. Mindenesetre a szobor önmagában is igen látványos.