Humlebæk (Humlebaek)
Étel-ital
Aarstiderne biofarm
Humlebæk (Humlebaek)
Ámbár a klimatikus viszonyok nem ideálisak, de Dánia – Magyarországhoz hasonlóan – kimondott agrárország. Csak tőlünk eltérően itt remekül meg is lehet ebből élni. Erre nagyszerű példa a Humlebaekben működő biofarm és -üzlet. Habár a világ végének tűnik, mégis egész nap jönnek-mennek a vásárlók. Valódi nagyvállalkozásról van szó, amelynek itt a székhelye és „látogatóközpontja”, de alapvetően más helyszíneken termel. Fő jellemzője, hogy bioételeket, illetve ahogy itt mondják: ökológiai ételeket gyárt. Ennek van egy szigorúbb feltételeknek eleget tevő minősítése is, az ún. biodinamikus termék, de hogy ez pontosan miben és miért több, többszöri magyarázás ellenére sem sikerült megértenünk nekünk külföldieknek.
Az üzlet egy szokásos dán módon – rusztikus épület modern átalakításával – kialakított hodály. A termékek skálája igen széles: a tejtermékektől a zöldségen át az édességekig és alkoholfélékig mindenféle kapható, sőt, még higiénés és kozmetikai termékek is vannak. Nyilvánvaló, hogy ezeket nem mind itt állítják elő (a banánt vagy a bort például egészen biztosan nem), de ellenőrzött forrásból, módon és szállítási láncon juttatják célba.
Ami az árakat illeti: Skandinávia úgy általában véve igen drága ország, ezen belül Dánia különösen is, főleg az élelmiszerek tekintetében (ennél csak Izland és Grönland drágább, ahová mindent úgy kell odahajókázni). Ráadásul ahogy másutt, mondjuk odahaza nálunk is, a bioélelmiszerek drágábbak a hagyományosaknál. Ez alapján tehát lehet némi fogalmunk az arányokról – még a helyiek is drágállották az árakat.
A farm nem csak elárusítóhely, hanem valóban termelnek is itt a környéken fekvő 90 hektáron, bár az össztermelésnek csak mintegy 20%-át, mert a föld erre agyagos, nem a legmegfelelőbb. Még iskolák számára is vannak „tanulóparcellák”, ahol a tanév során gyermekek gazdálkodnak, és a szezon végén saját terményeiket vihetik haza. Ehhez hasonló módon gazdálkodói kurzusokat is tartanak érdeklődőknek. Összességében látható tehát, hogy nem a puszta üzleti nyereség a cél, hanem egyfajta személetformálás – éppúgy, mint a népfőiskoláknál. Életben akarják tartani valamilyen modern formában az egykori paraszti életmódot és szemléletet, ami persze részben hosszú távú üzleti és nemzeti érdek is. Ennek megfelelően nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy megtalálják a „rentábilitás és a fenntarthatóság közötti egyensúlyt”. Igazán jól hangzik, nem?
Az üzlet mellett épp éttermet alakítanak ki, ahol a helyben termelt és készített (a profi konyha már kész is) fogásokat tálalják fel, és rendezvényeket is tartanak. Emellett fontos profil a házhoz szállítás (mintegy 30.000 családnak visznek ki naponta élelmiszercsomagokat, ha jól vettem ki, akkor alapanyagokat), illetve komplett élelmezést biztosítanak intézmények számára is (ahogy a mi iskolánk esetében is teszik). És hogy mindez vajon jó üzlet-e? Minden bizonnyal az lehet, hiszen a cégvezető ismertetése szerint javában terjeszkednek Németország felé. Ki tudja, talán egyszer hozzánk is elérnek. Valószínűleg előbb, minthogy hasonló színvonalú magyar cég létezne a piacon...
Kultúra
Louisiana Modern Művészeti Múzeum
Humlebæk (Humlebaek)
Humlebæk alapvetően egy kis porfészek, vagy talán még pontosabb, ha álmos Balaton-parti kis településhez hasonlítanám (az Øresund-szoros egyébként sokszor valóban a magyar tenger benyomását kelti). Hogy ennek ellenére mégis jelentős turistaforgalmat bonyolít, annak egy oka van: a Louisiaina múzeum, amely nem csak Dánia, hanem egész Észak-Európa leggazdagabb modern kori gyűjteménye.
A kiállítóhely valóban nem mindennapi. Már a története is érdekes. Dániában régtől szokás, hogy a vagyonos vállalkozók a köz javára is fordítanak pénzükből – így jött létre a koppenhágai Glyptoteka is a híres dán sörgyáros, a Carlsberg alapítója, Carl Jacobsen jóvoltából, és így határozta el Knud Jensen is hasonló gyűjtemény alapítását is a XX. század közepén. Nemes tervéhez méltó helyszínt keresett: megbízottai hosszú időn át kutatták a dán vidéket, míg végül kikötöttek Humlebækben (hogy miért épp itt, az bizony kérdéses; talán a tenger melletti apró magaslat tetszett meg nekik a lapos országban). Aztán hosszas alkudozás következett a helyi egyházközséggel, amelynek birtokát képezte a kiszemelt terület: végül megállapodtak, hogy a leendő kultúrkomplexum beékelődhet ugyan a helyi temető két része közé, de cserébe gyaloghidat kell létesíteni a két rész között, magasan egy tó felett. Az alkut követően a megrendelő mágnás a Louisiana nevet adta létesítményének, megemlékezve három feleségéről, akiket mind Louisának hívtak.
Az eredmény nem maradt el a nagytarörő tervek mögött: a múzeum valóban párját ritkító kínálattal rendelkezik többek között Warhol, Picasso, Giacometti, Míró, Asger Jorn vagy Hoore műveiből. Az állandó kiállítás mellett ragyogó, nagyon alaposan megszervezett időszakiak is követik egymást például Munch, Dali vagy Max Ernst munkáiból, vagy japán festőktől, estleg a manga képregényekről (remek bevezetővel, kommentárral és rendkívül széles anyaggal). Vannak tudományos-tematikus expozícióik is, én például láttam egy igen érdekeset és tanulságosat a modern várostervezésről, épületekről.
A Louisiana nem csak múzeum, hanem afféle kultúrközpont is: a képzőművészet mellett időről-időre zenei rendezvényeik is vannak (külön előadóteremmel), sőt, a dán családok egész napos programra szoktak ide jönni: hétköznap délelőtt főleg babakocsis anyukák mutatkoznak, de a sokszor késő estig nyitva tartó házban van gyermekrészleg (mindenféle kreatív játékkal és persze LEGO-val), gazdag és színvonalas büfé, ahol ebédidőben svédasztallal várják a vendégeket (bár meglehetősen borsos áron). Van aztán ajándékbolt is, ahol az elképesztően kreatív dán formatervezés mindenféle (néha szellemes) termékével ismerkedhetünk. Egy egész napot eltölthetünk itt, jó időben nagyokat sétálgatva, üldögélve a füvön, járva egyet a tó vagy a tenger partján.
Nekem leginkább azonban mégis maga az épületegyüttes, az azt körülvevő park és a közvetlenül mellette húzódó tengerpart hangulatos együttese tetszik. A kis régi kúria köré épített két új épületszárny két karként öleli körbe a kertet, szintben és alaprajzban annyira változatosan (a természetes domborzathoz igazodva!), hogy a látogató hamar elvétheti a járást – de ez cseppet sem baj, mert a zegzugos, de mégis nyugtató, kellemes múzeumban mindenhol találni érdekes dolgokat. Én legtöbbször azért ruccantam oda (főleg nyáron), hogy ezt a hangulatot élvezhessem. Kedvencem a déli szárny legvégén, a közvetlenül a tenger fölé nyúló-magasodó dizájnos, de roppant egyszerű terem hatalmas ablakokkal (amelyek egyébként is jellemzőek az épületre), ahonnan akár órákig bámulhatunk le a tengerre.
Az infrastruktúra minden igényt kielégít: például a szabadon elvihető összecsukható székek mellett az üzletközpontokban használatos bevásárlókocsikhoz hasonlatos módon „hivatalos” babkocsikat is lehet pénzérme bedobásával kölcsönözni. Mindezt dán mértékkel nem is különösebben drágán, 90 DKK-ért. Nem csoda, hogy a Louisiana parkolójában alig találni parkolóhelyet még hétköznap is...
