Kronborg (=”koronavár”) Helsingor első számú – és Dániában is az egyik legnagyszerűbb – látnivaló, a világörökség része.

Régóta megerősített hely, Dánia egyik legfontosabb erődítménye, hiszen ezen a ponton a legszűkebb a Balti-tenger kijárati szorosa, és az uralkodók ezt kihasználták arra, hogy az erre egyre nagyobb számban közlekedő hajókat megsarcolják – először primitív kalózmódszerekkel (mint manapság Szomáliában), majd később kifinomultabb adókkal. A vámot csak 1850-ben engedték el, cserébe a világ valamennyi országa által Dániának közösen kifizetett 67 millió (!) koronáért.

A kastély történetében II. Frigyes a legjelentőbb figura, aki egész Skandinávia legpompásabb reneszánsz lakává fejlesztette; akkoriban, 1580 körül itt volt Európa legnagyobb terme, a 62x12 méteres nagyszerű bálterem, ami ma is látható. Később a vár leégett, a svédek elfoglalták és kifosztották (párját ritkító bronzszökőkútját is elhurcolták), kaszárnya lett, állaga egyre romlott, míg végül az 1930-as években mai pompájában helyreállították. Történelmi és építészeti értéke mellett arról híres, hogy itt játszódik Shakespeare Hamlet c. drámája, illetve hogy a legenda szerint mélyen a vár alatt nyugszik az óriás Holger, aki válságos pillanatban életre kél, hogy megoltamazza Dániát ellenségeitől.

Kronborg remek fekvésű, egy Svédország felé nyúló félszigeten áll; sajnos igazán látványos panorámát kevés helyről nyújt, mert a XIX. században (a Suomenlinnához hasonló) vaskos erődfalrendszerrel vették körbe. Maga a kastély az északi praktikus egyszerűség és a reneszánsz szépség jól eltalált elegyét adja. Ha minden részét megtekintjük, egy jó fél napot kell rá szánni; épp elegendő látnivalót nyújt ahhoz, hogy tartalmas legyen, de ne váljék terhelően unalmassá.

Zászlóbástya. A tenger felé nyúló bástyán legalább 200 éve minden nap, napkeltétől napnyugatig lobog a dán lobogó, illetve annak villásfarkú, állami változata – (szélviharban egy kis, 3m2-es felületű, különleges alkalmakkor hatalmas, 26m2-es lepedő). Magára a bástyára csak a nyári szezonban lehet felmenni, olyankor viszont belépő nélkül (napközben). Érdemes kinézni, a zászló és az ágyúk mellett szép kilátás nyílik a tengerre is.

Kronborgban a látnivalók négyféle egységbe vannak szervezve. Legfontosabb maga a kastély, illetve a királyi lakosztályok, ahol a várakban szokásos módon korhű (főleg XVI-XVII. századbeli) berendezéseket nézhetünk meg, illetve hatalmas olajképeket, falikárpitokat. Voltaképpen ezek nem is annyira érdekesek, mint maga az épület, főleg a híres, nagy bálterem, valamint az ablakon át nyíló kilátás. Érdemes elolvasni a kihelyezett szöveges ismertetőket, ezek több és hasznosabb információt nyújtanak, mint a tárgyak.

A kastély részét képezi, de külön látogatói opció a szolid méretű, díszes, de nem különösebben rendkívüli várkápolna. A vár alatt húzódik a szokásos kazamatarendszer. Ez aztán semmi érdekességet nem nyújt, gyéren vagy egyáltalán nem kivilágított boltíves pincékben bolyonghatunk. Ide csak az menjen le, akinek sok az ideje – de talán még ő sem.

Kronborgban található, de elvileg külön múzeum a tengerészeti múzeum (www.maritime-museum.dk), ahol az e tárggyal összefüggő ismertetők, tárgyak vannak kiállítva. Két érdekessége van: egyik, hogy csak az újkortól kezdi az ismertetést, de egészen napjainkig, így a konténerszállító óriáshajókról is megtudhatunk egyet s mást. Másik, hogy nagy hangsúlyt fektet Dánia Ázsiában és Afrikában fekvő tengerészeti-kereskedelmi érdekeltségeire, ami igazán unikum. Összességében azonban egy idő után unalmassá válik; a máltai és a turkui múzeumok sokkal érdekesebbek.

A kiállításokra több lépcsős belépőjegyet vásárolhatunk: az alap csak a kastélyra vagy a tengerészeti múzeumra érvényes, de van teljes tikett is, ami mindent magában foglal. Ez utóbbi ára 2009 elején 90 DK.

Kronborg után a legimpozánsabb épület Helsingorben a Szt. Olaf (Sv Olai) dóm, ami az északi téglából épített hatalmas, csúcsos templomoknak – szinte éppen megegyezik a tallini Szt. Olaf temlommal. Mint általában a régi szentélyek esetében, ennek is sok elődje állt ezen a helyen, a most láthatót a XVI. század közepén fejezték be. Aztán szinte egyből a protestánsok kezébe került, akik azonban skandináv protestánsok voltak, így megkímélték a berendezést. Ennek köszönhetően tallini testvérétől eltérően ebben belül is érdemes szétnézni, habár belülről távolról sem olyan érdekes és impozáns, mit kívülről; érdemes többször is körbejárni, és az egyedi struktúrát megfigyelni.

A bejáratát kissé nehéz megtalálni; a keleti oldalon van. 10-14 óra között látogatható, belépődíj nincs.

A kármelita kolostor és templom véleményem szerint Helsingor legszebb látnivalója; bizonyos szempontból még Kronborgnál is szebb, de legalábbis hangulatosabb.

Pomerániai Erik ajándékozott ezen a helyen földet a kármelitáknak 1420-ban, akik felépítették első kolostorukat, amely azonban rövidesen leégett. Az ennek helyén 1500-ra elkészült együttes azonban máig megmaradt, és a legjobb állapotban lévő skandináv kolostor. A reformáció után kórház, öregotthon, majd kaszárnya volt, a XIX. sz. elejétől lett újra temlom. A XX. sz. eleján renoválták.

10-14 óra között naponta nyitva áll, szabadon bejárható. Nyugodt, csendes, turistáktól mentes hely (a téli uborkaszezonban teljesen egyedül jártam be), az ember így intenzíven át tudja élni a középkori szerzetesközösség hangulatát; ha ott laknék, olvasgatni, elmélkedni is nagyon szívesen járnék oda. A kerengő és egy emeleti folyosó nyitva áll, és természetesen a templom is látogatható (díjtalanul). A templom egyébként az átlagos skandináv templomoknál lényegesen szebb belüről: meghagyták a nyerstégla belsőt, az oldalhajók mennyezetén (kissé távoli) közékori freskók találhatók, érdemes időt szánni a végigböngészésükre!