Aki természeti látványosságok kedvéért utazik Dániába, az ezeket a lehető legrosszabb helyen keresi. Ezért lehetséges, hogy az unalmasan sík országban aztán olyasmi is természetvédelmi területnek számít, ami egyébként másutt a legkevésbé sem lenne érdekes: például a Randbøl Hede nevű terület, amely tulajdonképpen egy lápos-rétes pusztaság gyér fűvel, és egy szokatlan, sivatagi (szerű) homokból emelkedő dombbal a közepén. Geológiailag azért érdekes, mert állítólag a vaskor óta változatlan a megjelenése (a német területfoglalást követő kultivációs lázat is megúszta), zoológiailag pedig mert állítólag sok védett madár és apróvad tanyázik erre (én egyet sem láttam). Összességében azonban a magyar látogatónak inkább egy szeles, barátságtalan, egyhangú rónaság, legfeljebb a homokos bucka figyelemreméltó némileg (vigyázzunk, ha megmásszuk, mert csizma hiányában biztos, hogy tele lesz a lábunk homokkal).
