A Benedek-rendi Szt. Péter főapátságot 696-ban Szt. Rupert wormsi püspök alapította. Ez volt a korabeli Salzburg magja, az apátság körül kanyarogtak a középkori Salzburg szűk utcácskái. A templom 850-ben épült, a XIII. században román stílusban újjáépítették, a román stílusjegyek mai napig felelhetőek főleg az 1600-as években barokkosított főbejárat. A napjainkban is látható arculata és az apátság környező épületei már a XVII-XVIII. században épültek, de keresztfolyosójának román és gótikus elemei megmaradtak. 1957-ben restaurálták, amikor is szelídítettek a templom keménységén. A belső berendezés gazdag barokk és rokokó. A Máriához könyörgő Szt. Pétert és Szt. Benedeket ábrázoló főoltárkép és 14 mellékoltárkép Kremsi Schmidt alkotása. A legrégebbi oltárképek a kereszthajó oldalfalain lévők, a baloldali oszlopos Mária kegyképet az első keresztes hadjárat idején 1101-ben elesett Thiemo püspök készíttette. Itt található Szt. Rupert sziklasírja is. Ezenkívül számos híresség sírja található még a templomban. Az apátság kora gótikus káptalan terem és a Mária kápolna Salzburg legrégebbi építményei. Kincstárában számos relikviát őriznek, csodálatos a könyvtára és az udvaron egy XVI. Századi csavart ráccsal körülvett díszkút áll.

A meredek sziklafal tövében a Szt. Péter főapátsági templom mögött találjuk az árkádokkal körülvett 1500 éves temetőt. A temető közepén az 1485-ben épített Szt. Margit kápolna helyezkedik el, melyet sajnos mikor mi ott jártunk júniusban zárva találtunk. A temetőt három oldalról árkádsor veszi körül, ahol családi sírok sorakoznak. A nem túl nagy, szépen rendben tartott, a helyszűke miatt kicsit túlzsúfolt, de hangulatos temetőben nagyon szép régi sírok sorakoznak. Sajnos a turisták özöne nagymértékben lerontja a temető nyugalmat, békét, elmélyülést árasztó hangulatát.

A meredek sziklafalban római korból származó ún. katakombák – Gertrúd-kápolna és Maximus-kápolna – találhatóak, melyek akkoron az istentisztelet helyéül szolgáltak. A sziklafalba vájt meredek fedett lépcsőn 1 euróért juthatunk fel a sziklába vájt, sötét Szt. Rupert imabarlangba, ahol Szt. Virgilius nyugszik, valamint az Aegidius-kápolnába.

A székesegyház ősét 767-774 között alapították, később a XII. században öthajós román stílusú templommá építették át. A kórus alatti kripta és a püspöki sírboltok egyes darabjai napjainkig fennmaradtak. Ez a templom 1598-ban leégett, romjait is elhordták. A ma is látható székesegyházat 1614-1628 között Santino Solari tervei alapján korai olasz barokk stílusban építették fel, az oltárkép és a freskók is olasz mesterek alkotásai. A városképet uraló impozáns dóm 10 000 ember befogadására képes. Világhírű orgonája a második legnagyobb Ausztriában, Joseph Chrisoph Egedacher épített 1702 és 1706 között, 120 regiszteres, és a világ egyik legszebben szóló orgonája. A keresztelő medence 1321-ből való, az oroszlánok korabeliek, a teteje azonban új. Műkincsekben igen gazdag a székesegyház kincstára. A székesegyházba a belépő elméletileg ingyenes, de a bejáratnál a jegyet adó őr mellet lévő perselybe elvárják, hogy a látogató pár eurót bedobjon adományként.