Az Ossiachsee déli partján álló, eredetileg bencés, Ossiach kolostort (Stift Ossiach) Ozi gróf alapította 1024-be. Ez volt az első kolostor Karintiában. Az vogt (ispánsi) hivatala az Otakar dinasztiáról a Babenbergekre, majd a Habsburgokra szállt. A román stílusú kolostor templomot 1215-ben említik először írásos emlékek. Bazilika alaprajzúként épült, a főhajó és a kereszthajó találkozásánál toronnyal. Egy 1484-es tűzvész után a templomot késő gótikus stílusban építették újjá. Az apátság 1641-től a Salzburgi bencés kongregáció része. A barokk időszakában a templomot (főleg belül) jelentősen átalakították, akkor alakult ki a templom napjainkban is látható barokk belső arculata. A gazdag stukkó díszítések a Wessobrunner iskola egyik legszebb alkotásai. 1783-ban az ossiachi apátságot feloszlatták, ezután az épületet laktanyaként használták. 1816-ban a helyiségek nagy részét lebontották. 1872 és 1915 között a megmaradó épületeket ismét laktanyának és istállónak használták. Napjainkban a kolostorépület szállodaként üzemel, a templom pedig Karintiai tartomány tulajdonában van. Leginkább koncerteket helyszínéül szolgál. A kolostor nyaranta a „Karinitia nyár" zenei fesztivál egyik helyszíne. Állítólag két festett üvegablakot Karl May adományozott 1905-ben a templomnak, azonban a legújabb kutatások szerint a híres író sohasem járt Ossiachban. Fallal és bástyához hasonló kis temető kápolnával körülvette, rendezett és hangulatos kis temető található a templom mellett. A legenda szerint itt a temetőkertben, a templom falánál alussza örök álmát II. merész (vagy más néven jólelkű vagy kegyetlen) Boleszáv lengyel király. Miután II. merész Boleszláv 1079-ben megölette Szent Szaniszló krakkói püspököt, és a felháborodott ellentáborral szembeni küzdelemben alulmaradt, Magyarországra menekült. A király hátralévő életéről megoszlanak a történészek véleménye. Egyes történészek szerint Magyarországon halt meg 1081-ben, mások szerint megmérgezték, más vélemények szerint a király holttestét 1086-ban a tynieci apátságba vitték, egy másik tábor szerint, miután Magyarországra menekült Európában vándorolt, míg végül Ossiachba nem ért, ahol belépet szerzetesnek, a festői környezetben megbúvó, békés bencés apátságba, hogy végre meglelje a lelki békéjét. Itt nyolc éven keresztül vezekelt, bűnbánóan a legalantasabb munkákat végezte, majd a halálos ágyán meggyónta, hogy ő „Boleszláv, lengyel király, szent Szaniszló krakkói püspök gyilkosa" ez a felirat áll a sírkövén is. 1960-ban megvizsgálták a sírt, melyben egy férfi csontjait találták lovagi fegyverzettel és lengyel eredetű ékszereket a XI. századból.