A település névadó Maria Gail búcsújárótemplomát 1136-ban említik először írásos emlékek, mégpedig a Szt. Gallus monostor alapítólevelében. Az eredeti román stílusú Chorturmkirche-t (kórus torony templom) 1450-ben késő gótikus keresztboltozatú főhajóval, orgonakarzattal, a Szt. Anna kápolnával és a presbyteriummal kibővítették. A török háborúk idején a XV. században a templomot a törökök többször megszentségtelenítették, majd 1478-ban megsemmisítették. A felújított templomot a harang dátumok tanúsága szerint 1486-ban újra felszentelték. 1580-ban a templom tornya leomlott. A XVI. században a templom lutheránus volt, majd az ellenreformáció után ismét katolikus. A templom legrégebbi freskói a XIII. századból feléből maradtak fent, a későromán freskók Krisztus szenvedést, halálát, temetését és feltámadását ábrázolják. A gazdagon díszített barokk főoltár 1600 körül készülhetett, közepén a védelmező köpenyét kitáró Szűz Máriával. Az oldalt található, 1505-1515 körüli időszakból származó gótikus szárnyas oltár (triptichon) igazi mestermű, a templom éke, a villachi iskola egyik utolsó és valószínűleg legsikerültebb alkotása. Központi motívuma Szűz Mária megkoronázása, a szárnyak belső oldalain Szűz Mária életéből vett jelenetek láthatóak. A külső oldalakon Jézus életéből vett jelenetek szerepelnek. A templom külső falain nagyon érdekes kőszobrok láthatóak, a déli oldalon az egyiken a végítélet angyalai láthatóak, Szent Mihály arkangyal karddal és „lélek mérleggel" valamint egy másik angyal harsonával és kereszttel. Ahhoz képest, hogy a dombormű a végítéletkor mutatja Szent Mihály arkangyal, elég vidámnak ábrázolta a művész, félő, hogy mi bűnös lelkek, nem leszünk akkor ennyire vidámak :(.