A karintiai Landskron vár (Burg Landskron) Landskron településtől és így Villachtól is egy kicsit észak-keltere, St. Andrä település és az Ossiachsee közelében található, az erdős, 135m magas Felskegels hegytetőn. Zavaró lehet, hogy Ausztriában és Németországban is több Landskron nevű vár található, rögtön például nem messze innen Stájerországban Bruck an der Mur közelében. A várhoz vezető út jól kitáblázott, a várhegy aljában lévő sorompónál rögtön megkönnyítik pénztárcánkat néhány euróval, ezért cserébe viszont fent a hegyen ingyen parkolhatunk. A parkolóból 150-200 métert gyalogosan kell felkaptatnunk a várhoz, természetesen mozgássérültek közvetlenül felhajthatnak a vár kapujában lévő mozgássérült parkolóig. Az elég szép nagy vár valójában egy várrom, ezért nincsenek benne kiállítási termek, fegyverek stb. ilyeneket ne is várjunk, viszont emiatt ingyen látogatható, remek kilátás nyílik a romos falakról és bástyákról az Ossiachsee-re és a környező tájra, már csak ezért is érdemes feljönni. A vár nyugati teraszán étterem és söröző működik, ahol akár élő zene és egy jó pofa sör mellett csodálhatjuk a tájat. A vár keleti részében egy madár kert és marár röptető aréna található, ahova viszont külön fizetni kell, részletesebben lásd a „sas aréna" kártyán. A parkoló mellett a kis tó túloldalán egy majom kert is található, ahova viszont szintén külön fizetni kell, részletesebben lásd a „Affenberg majomkert" kártyán.
A vár története
Gazdag régészeti leletek (sírok, feliratos kövek, kardok stb.) bizonyítják, hogy a vár helyén már Kr.e. 800 körül fallal körülvett vár állott. Írásos emlékekből tudjuk, hogy 878-ban a vár környéki területek a bajor Altöttingi kolostor tulajdonába kerültek. 1028-ban a terület Ozi gróf tulajdonába került, a vár a Sternberg grófok idején épült. 1330-tól a Ortenburg grófok uralták a várat, egy 1351 július 25-én kelt okirat említi a várat elsőször, már akkor is Landskron néven. 1355-ben a vár a Habsburgok tulajdonába került, majd 1392-től a Cillei grófok birtokolták. 1436 és 1447 között a vár a Staubenberg család tulajdonában volt. 1511-ben I. Miksa német-római császár a Szent György Lovagrendnek adományozta. 1542-ben egy tűzvész következtében Landskron vára súlyosan megrongálódott, és nem is hozták helyre. 1542-ben Christoph Kevenhüller szerezte meg a várat, de 1543-tól csak névlegesen szerepelt a „von Landskron" a Kevenhüller család nevében. Később a Kevenhüllerek a várat kibővítették az 1600-as években Landskron gyönyörű reneszánsz kastéllyá vált, dupla fallal és hét toronnyal. 1639-ben Dietrichstein gróf tulajdonába került a vár. A sorozatos villámcsapások következtében (XVI. sz. elején többször, 1542, 1585, 1812), melyek a várat érték a vár veszélyessé vált. Az utolsó tűzvész után a tetőzet nem volt javítható, ezért a várat elhagyták, és az épület pusztulásnak indult. 1953-ban Hans Maresch a várat konzerválta és megóvta a további pusztulástól, azóta a vár turisztikai célokat szolgál.